28.-án délután landoltak Kariék is, így késő délután visszamentünk a szállodába, bevártuk őket és még egyszer visszamentünk a citybe, új részeket felfedezni közösen.
Megtaláltuk azt -a még itthon kinézett- koripályát, ahová 30.-án, vasárnap, Kari szülinapján akartunk volna elmenni, és megtaláltuk azt a helyet, ahova a belvárosi hókotrók lepakolták a havat, ott laza hógolyó/jéggolyó csatáztak a srácok..
Mi viszonylag hamar visszamentünk a szállodába, Kariék még bemaradtak az éjszakai városban. Korán kellett kelnünk másnap, ui 8.-kor indult a vonatunk Osloba.
Az út nagyon szép volt, ám végtelenül unalmas kaland. Nem voltak asztalok (pedig IC volt) így a beszélgetés/kártyázás ki volt zárva.
Oslo-ban a fjordot, az operaházat és a Belvárost akartuk megmutatni a nagyobbaknak, másra nem lett volna időnk most.
Mindezt sikerült is: az Operaház a kedvenc épületünk, 2009.-ben ez lett Európa legjobb épülete. Jéghegyre emlékeztető, fehérmárvánnyal burkolt épület Oslo egyik legnépszerűbb helye. Az Operaház tiszta havas-jeges volt, így a tetejére felkapaszkodás külön attrakció volt. Mi felfelé végig kapaszkodva mentünk, a fiúk lazán felsétáltak/estek/csúsztak..lefelé azonban én inkább seggen csúsztam le, Benivel versenyezve, legfőképp azért, mert Alan még fent a tetőn akkorát esett, hogy csak úgy nyekkent, féltettem a kezemet/könyökömet/hátamat.
Amúgy baromi hideg volt, be akartunk volna ülni egy kávézóba, de sehol sem volt hely (ez amúgy Stockholmban is gond volt: mindenhol akkora zsúfoltság volt, hogy hiába volt meg a szándék, hogy együnk-igyunk-leüljünk valahol, nem tudtunk, csak órás kódorgás után..), végül egy mekiben vettünk kávét/kaját, de ott is harcolni kellett a helyért.
2015-ben, mikor ott jártunk, egy nagyon szép, élhető fővárosnak láttam Oslo-t, most mocskos volt és szemetes, tele kéregetőkkel és drogos kölykökkel.. Megbeszéltük, hogy akkor mi kimaxoltuk Oslo-t, ha megyünk vissza valaha még Norvégiába, akkor a vidéket célozzuk már meg. Amúgy továbbra is durva árak vannak.
Egészen a szállodáig meg is úsztam az elesést, na, ott akkorát zakóztam, hogy először azt hittem, hogy eltört a csuklóm..de szerencsére csak a tenyeremen szakadt fel a bőr (mert itt már épp levettem a kesztyűmet, hátperszehogy)..
3 megjegyzés:
Akkor már értem miért költöztek haza az ismerősömék Oslóból.:):) Ők előtte Stavangerben éltek, aztán átköltöztek Oslóba, de onnan már hazajöttek végleg 2 éve. A kedvenc képem az Operaház tetejétől készült kép, ahol a háttérben az öbölben van egy vitorlás hajó és mögötte áll az a bazi nagy tengerjáró. :) Egyszerűen csodás így együtt.
A többi kép is frankó, különösen az esti képek amikor Kariék megérkeztek. :)
Köszi Lazac! Stavangerbe elmennék, meg végig a nyugati parton fel, egész Északig..
Képzeld, az a vitorlás egy vízi installáció/szobor, ami jéghegyet imitál, 2010 óta van kiállítva a fjordban.
Azta! mekkora egy ötlet! Én igazinak néztem :):):) Én is inkább a fjordokat nézném meg egy hajóúton és a Prédikáló sziklát, bár oda valahogy fel is kéne jutnom :D:D:D
Megjegyzés küldése