Kari jövőre kezdi a TY-t. Erről többször írtunk már, ez az ún Transition Year, ami a középiskola harmadik osztálya után jön, mintegy pihenőév, hogy a diákok felkészülten essenek neki a következő időszaknak, aminek a végén ott az érettségi. Nagyon jópofa dolog, mert kirándulnak, táboroznak, utazgatnak, belekukkantanak dolgokba. nem titkolt szándék, hogy a későbbi továbbtanulás szempontjából is egy átfogóbb képet adjanak a gyerekeknek, hagyjanak nekik lehetőséget, teret arra, hogy megálmodják, mit is szeretnének csinálni felnőttkorukban.
Egyetlenegy apró nüansz van azért, mindez pénzbe kerül. 500 € ennek az évnek a díja, plusz a szokásos tankönyvek (mert azért azok lesznek), egyenruhák, stb. A fizetős mivoltából adódik, hogy nem is kötelező, aki akarja ki is hagyhatja, és ugorhat rögtön a következő osztályba. Sokat elárul a gazdasági helyzetről, hogy Hanna idejében elég volt a pénzt szeptemberben beküldeni a gyerekkel, idén már eddig ki kellett fizetni a felét, a másik felét pedig augusztusban kell majd, szóval nem bízzák magukat a véletlenre :)
Ennek a TY osztálynak a tanrendjében van egy olyan rész, hoyg "Work experience", azaz munkatapasztalat, ami arról szól, hogy keresni kell a diáknak egy helyet, ahol két hétig dolgozhat. Nem kap fizetést, egyszerűen csak megismeri a munka világát. Mivel nem kell fizetniük a munkáltatóknak, így azok nem bánják a dolgot, kapnak két hétre koloncnak egy kölyköt, ennyi. Természetesen igyekszik minden diák itt helyben elhelyezkedni, hiszen az a legkényelmesebb. Idén három TY osztályt indít az Our Lady, úgyhogy jó sok gyerek megy majd helyet keresni.
Kari arra gondolt, hogy az általános iskolába menne, és ezügyben felhívta a Ms Faherty-t, aki egyébként Marci osztályfőnöke, és a szembeszomszédunk. Nos, a tanárnő azt mondta neki, hogy vegye úgy, hogy el van intézve, majd mondja az igazgatónak, de biztosan nem lesz ellenevetése, hiszen a Karinak olyan "reputation"-je van a városban, hogy maximum örülni fog a diribá, hogy Kari az iskolát választja.
Azt hiszem nem kell mondani, mennyire kellemes az embernek, ha ilyet hall a gyerekéről. Végülis harmadik éve élünk itt a városban. Ezalatt a gyerekeink kiválóan beilleszkedtek, mindegyik kiváló tanuló, a megrendezett három zenei tehetségkutatón egyiken Hanna lett a második, a másikat Kari nyerte meg. Tominak több tucat érme van az Atlétikai ágakból, leigazolt Templemore Athletic Club tag, és sorozatosan képviseli magas színvonalon a várost. Továbbá minden zenei rendezvényen ott van, mint gitáros. Mellette kimagasló eredményeket mutat fel az osztályban kémia-fizika-biológia téren. A kisfiúkat is szeretik a kisiskolában, a tanárok is, a gyerekek is.Tulajdonképpen zavartan veszem észre időről időre, hogy általam ismeretlen emberek mosolyognak, köszönnek rám, és tesznek egy-egy megjegyzést valamelyik gyerekemre, hogy milyen brilliant volt itt és itt, ezért meg azért.
Nem hinném, hogy van ennél fantasztikusabb dolog, pláne hogy pont azért jöttünk ki Írországba, hogy a gyerekeink jövőjét egyengessük. Otthon Magyarországon a tanárok többsége nem szerette a gyerekeinket. Tomival állandóan csak a gond volt, mert nem ült nyugton a fenekén és bólogatott úgy, ahogy a tanár vezényelt. Az iskolát uralta egy házaspár, akiknek finoman fogalmazva messzire el kellett volna kerülni a tanári pályát. Hannával ugyan problémák nem voltak, de tudván, hogy milyen sok testvére van, nyolcadikban nekiálltak betuszkolni valami Arany János programba, aminek az lett volna a lényege, hogy egy hónapban maximum egyszer jöhet haza, cserébe finanszírozzák a kollégiumi elhelyezést...tök mindegy, a lényeg, hoyg a hátrányos helyzetű gyerekek számára készült az a program, és hát mivel Hannának öt testvére volt, ugyan mi más lenne, mint hátrányos helyzetű....őrület. Tomi tanára kerek perec közölte, hogy biztos azért a Tomival annyi gond az iskolában, mert otthon olyan komoly szigor és fegyelem van, hogy retteg a gyerek, és csak az iskolában tudja kiereszteni a gőzt. Ez volt az a pont, amikor közel álltam hozzá, hogy felkenjem a falra ezt az embert...de még most is felmegy bennem a pumpa, ahogy írok róla....
Szóval ami miatt ez az egy kis mondatocska különösen jól esik nekünk az az, hogy a Jóisten, vagy az Élet, vagy a Sors, vagy a Gondviselés, vagy hívjuk, aminek akarjuk....de megmutatta-megmutatja, hogy a hiba nem nálunk volt. A gyerekeink értékesek, okosak, ügyesek, szépek, és ezt mások is így gondolják. Olyanok, akiknek aztán végképp nem áll semmi érdekükben nem az igazat mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése