Apák napja 2013

Apák napja van, és nagy örömömre az összes gyerekem itthon van, és mindenki felköszöntött ma reggel :) Csodás rajzokat kaptam, szellemes kártyákat, egy csomó finom csokit, sőt, még egy külön erre az alkalomra gyártott meglepi-tortát is, amit a srácok közösen alkottak. Jelentem nagyon finom lett.

Még nem volt egy gyerekem sem, mikor megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy jó Apa legyek. Meggyőződésem, és most már mondhatom, hogy tapasztalatom is, hogy a gyerekeket nem a pénz érdekli, nem a felszín és nem a külsőség. A gyerekeket hidegen hagyja, hogy prémium-sonka van-e a vajaskenyéren, vagy nincs rajta semmi. Viszont ezerszer jobban érzi magát, ha például -maradva a vajaskenyeres példánál- az apja/anyja is odaül mellé az asztalhoz. Persze leginkább ez áttételesen igaz....

Sajnos annyira tipikus, hogy a szülők pont a gyerekeik érdekeit lobogtatva hidegülnek el tőlük. Például külföldre mennek dolgozni, hogy több legyen a pénz. És adott esetben teszik mindezt a gyerekekért, persze. Vagy nem mennek el, de bevállalnak plusz 1-2 munkahelyet. Széthajtják magukat, miközben a gyerekek csendben felnőnek anélkül, hogy lenne apjuk vagy anyjuk. Annak idején, mikor mi kikészültünk ide, nagyon sokan értetlenkedve kérdezték, hogy de miért nem úgy csináljuk, hogy én kimegyek, keresek valami munkát, meglátom, milyen az élet, emnnyire élhető, és ha jó, akkor utánam jön a család....? Sok ilyet láttunk már...optimális esetben csak 1-2 évet van apuka távol. Csakhogy az az egy-két év kifejezetten meghatározó lehet egy gyerek életében. Továbbá honnan a fészkesből tudnám én egyedül meglátni, hogy jó-e valahol máshol nekÜNK...? Ahhoz MI kellünk, és nem csak én. Ezért soha nem volt kérdéses, hogy együtt vágunk neki ennek a kalandnak. És nem bántuk meg sosem.

Szóval az én életemben a legfontosabbak a gyerekeim. Ők állnak az első helyen. Nem úgy tekintek rájuk, mint egy szükséges dologra, ami kell az élethez....egy 18 évig artó projektre...egy átmeneti teherre, egy utánfutóra. Úgy tekintek rájuk, mint apró drágakövekre, amiket mi, a szülők csiszolunk ékszerekké. Mint megannyi csodára, megannyi szuper lehetőségre, és mint megannyi megtestesülésre mindannak, ami az életben szép és jó. Mint megannyi gyümölcsre, melyek a szerelmünkből fakadnak. Mint megannyi önálló kis univerzumra, tele színekkel, formákkal, gondolatokkal, fantáziával, amik megtöltik az egyéniségüket. A mai napig lenyűgöz az a csoda, ahogyan egy gyermek a világra jön. A fogantatás misztériuma, spiritualitása. A gének keveredése, az öröklött tulajdonságok....persze tudjuk a biológiai folyamatokat, de meghúzódik az egész  mögött valamiféle fennkölt, megfoghatatlan misztérium.

Szerencsés és boldog Apuka vagyok, hogy hat csodálatos, egészséges, kiegyensúlyozott, okos, szép, értelmes, intelligens, értékes gyerekem van. Hálás vagyok nekik annyi mindenért, amit itt csak megkísérelni leírni sem lehet...a legkeményebb időben, a legmélyebb gödörben is erőt tud adni a puszta létezésük. Az életem üres és sivár lenne a gyerekeim nélkül.

Nos, nem akartam túl nyálas vagy érzelgős posztot írni....de aki jól ismer, pontosan tudja, hogy amit itt leírtam, azokat a legmesszebbmenőkig így is gondolom, függetlenül attól, hogy épp milyen zord/hangos/vaskos/mufurc hangulatban vagyok. Minden mást a gyerekeim után sorolok, és azt hiszem, szerelmemmel, Verbénával ez is egy olyan dolog, ami nagyon összetart minket, hogy ő is pontosan ugyanígy van ezzel.

Jöjjenek képek, mert egy kép több lehet ezer szónál is :) És éljenek a gyerekek, akik Apukává tettek! :D:D