...

Pénteken írt Jovi, hogy hívjam fel, mert baj van.. épp munkába menet hívtam fel.

Ő is szédült, de neki a belsőfüle a ludas, és emiatt csináltak egy koponya MRI-t. A füle OK, csakhogy kiderült, hogy van egy agyi verőér tágulata (nem írom le az ismert nevét -gugli miatt)..

Totális sokk.. meg fogják műteni, de nem most, hiszen nem vérzik, és bár bármikor kidurranhat, akkor sem most, mivel nincs pénz meg kredit meg mittomén mi a kórházban, 2 hét múlva vagy kihalásos alapon kerülhet rá sor.

Aggódunk, meg szorítunk. A sok pozitív energia, a szeretet csodákra képes, szóval aki ismeri őt, tegye meg nekem, hogy gondol rá, legfőképp 2 hét múlva.

Ez az egész, azt hozta ki belőlünk, hogy átértékelünk mindent. Újra. 

Aki ismer régről, tudja, hogy 10 éve jártam azon az úton, aminek fény van a végén, és miután feldolgoztam az élményt, megváltoztam.

Újra értékelünk, mert ki tudja, hogy mit tartogat az élet, meddig lehetünk itt. Hogy van-e vajon értelme olyan emberekre/dolgokra pazarolni energiákat, időt, akikre-amikre nem kéne. 

Az orvos azt mondta a tesómnak, hogy élje tovább az eddig megszokott életét.. és bár dolgozik, de nem hinném, hogy az a megszokott és a normális élethez tartozott eddig, hogy videóüzeneteket csinál a gyerekeinek, ha esetleg vmi történne vele. 

Én nagyon szeretem őt, és bízom benne, hogy azok, akik hozzá nem méltóan viselkedtek vele, azok is számot vetnek, és elgondolkodnak az élet fontosságáról, meg a szeretetről.

Mert ugye az Élet megy tovább és sosem elég hosszú.