készülődés

Különféle cserélgetéseknek köszönhetően úgy alakult, hogy már ma sem mentem dolgozni, így 4 teljes napot tudok a családdal együtt tölteni.

A mai nap a bejgli sütés jegyében zajlott, eredetileg 8-at terveztem, de több lett a töltelék, így még gyorsan csináltam még egy adag tésztát, és 11 rúd lett. 

4 mákos-almás, 4 diós-narancsos-csokis, és 3 gesztenyés.

A csücsök kóstolgatás már megvolt, jelentem jó vagyok :D És szerény, of korsz. Hehhhe.

Az összes ajit ma kell becsomagolunk, pedig szerettem volna már előre dolgozni, nem szeretem, hogy 23.-án éjjel kell szuttyogunk és halkan anyáznunk a papírok szuper minőségét.

Az élet nehézsége eléggé kihat a Karácsonyunkra is, így továbbra is folytatjuk azt a hagyományt, ami az atom-csóró időszakunkban lett azzá, miszerint csakis a gyerekek kapnak ajándékot.

Ma reggelre bekrepált a fényképezőnk. Már megsirattuk, gondolatban a memoárt is megírtam róla, hogy mennyi emlékünket megörökítettük vele, és hogy jó volt, szép volt, RIP... és bakker akkor telefonos meg ipades fotókat készítünk majd, amik hát izéé, arra jók, hogy egy mozdulatlan valamit lefotózzon az ember, ideális fényviszonyok között, ez meg ugye Karácsonykor nem igen van: csak sok izgő-mozó gyerek és félhomály. Ekkor az uram, az az aranykezű, kitalálta, hogy szarabb már nem lehet, így szétszedi.. és szétszedte. És nem lett jó. Majd még az optikáját is szétszedte, majd összerakta. És jó lett.

Tarts ki léccilécci, legalább még idén.. februárnál előbb esélytelen ui. hogy gépet vegyünk.

Apropó: Benit megszállta a jóság, és teljesen önmagától csillogó rendet rakott a szobájukban. Megemlékezést érdemel. :D

Holnap Szenteste.