Itteni hagyomány, hogy Karácsony felé haladva az iskolás gyerekek kiállnak az utcákra, terekre, bevásárlóközpontokba, és cuki mikulássapkában karácsonyi dalokat énekelnek, miközben a tanarak, segítők, helyes, kis masnival átkötött diszperzites vödör méretű kotlákat csörgetve járják körbe a bámészkodókat, buzdítva az adományozásra.
Eleinte kicsit furcsa volt, mármint nem az, hogy a kisgyerekek énekelnek, hanem ez a "koldulás" mellé....de aztán kikristályosodott, hogy ez egy egész egyszerű tradíció, és nincs mögötte sem rosszindulat, sem semmi gonosz. És persze nem kötelező adakozni, továbbá néhány fillért is bele lehet dobni a vödörbe, meg akár egy ötveneuróst is, a mosoly viszonzásképp ugyanolyan őszintén jön.
Hiába van hideg, hiába csúszkálnak el néha a hangok, meg a kíséret, az egésznek nagyszerű hangulata van, vidám, ünnepi, és emelkedett. Olyasmi, amilyet csak a gyerekek tudnak maguk köré varázsolni a csengő, tiszta hangjukkal, és az őszinte, ártatlan csillogással a szemükben. Mindenképpen élmény, ami többé teszi kicsit azt, aki nézi/hallgatja őket.
Idén is a kisiskolások a városkánk főterén adták elő a műsort, ezúttal nemcsak profi hangosítás volt, hanem hatalmas kivetítő is, amit már messziről láthattak a népek. Hozzáteszem, hogy a segítők a vödreikkel még az autóútra is kiálltak, de olyan is volt, hogy épp senki nem volt az úton, hogy fogadja az adományokat, de egy autós megállt, feltartva ezzel mögötte a forgalmat (na nem mintha akárki dudált vagy méltatlankodott volna ezért...) és integetett, hogy ugyan jöjjön már valaki, akinek odaadhatja a pénzt :)
Aranyosak voltak, lelkesek....eleinte nagyon, ahogy aztán egyre hidegebb lett, kicsit alább hagyott a lendület, de hősiesen végigcsinálták. Ízelítőül néhány kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése