2011. november 21., hétfő

Back to the eighties

A szokásos évente megrendezésre kerülő iskolai musical előadást idén is igen komolyan vette a vezetőség. professzionális koreográfus, professzionális rendező és zenei rendező, és természetesen szintén profi felszerelés. A gyerekeknek szinte éjjel-nappal próbálniuk kellett. Kőkeményen.

Nos, az eredmény meg is lett. Külön öröm apai szívemnek, hogy Karit az egyik főszerepre választották ki, és fantasztikusan teljesített mind ének, mind színpadi mozgás terén. Őrület, ahogy ezek a gyerekek felszabadultan, gátlások nélkül, szabad utat engedve a bennük lakó gyermeki, tiszta, ős-tehetségnek, szárnyaltak az előadáson.

Sokmindent mond ez el nekem. Az itteni pedagógia, az otthoni poroszos, teljesítményorientált attitűdhöz képest nagyon szabad, megengedő. És a nagy liberális szabadságban a gyerekeknek tényleg szárnyalnak. Oké, elismerem, szárnyal sokszor az egójuk is, az arcukról nem beszélve. De nem baj. Istenbizony hogy nem. Szülőként, apaként nagy öröm nézni, ahogy kibontakoznak, és tényleg látom, hallom, hogy igenis sok gyerek van, aki tehetséges, és ügyes, és aktív, és megy és csinálja. És nincs rajtuk teher, nincs rajtuk feleslegesen nagy nyomás, és nincs rajtuk a politika, meg az aktuális gazdasági helyzet.

Tudom, elfogult vagyok, de vállalom. Íme egy amatőr felvétel (a dvd-k még nem készültek el), ízelítőül...


1 megjegyzés:

bééé írta...

Isteneeeeem, de jó lehetett ez élőben... még így is csupa "libabőr és szívdobogás"... nagy-nagy gratula (megkésve bár, de szívből)!!!!
Ezek az igazi NAGY DOLGOK :)))))