Tavaly hozta Beninek a Jézuska a fényképezőgépet, kifejezetten az Ő korosztálya beli gyerekeknek valót. Sd kártyahely, LCD panel, nézőke, beépített játékok, effektek, két megapixel.....Beni imádta. Egész pár héttel ezelőttig, amikoris megkergült a masina, és úgy döntött, nem ismer fel többet SD kártyákat. Semmilyet sem. A termékre egy év garanciát is hozott a Jézuska, egy teszkós blokk formájában, és mivel (bár éppenhogy csak) az egy év még nem telt le, ezért legott el is látogattunk a tébetűs multihoz, hogy megoldjuk a dolgot.
Magyarországon ilyen ügyünk sok volt...Uramisten de még milyen sok....balhé balhé hátán, fogyasztóvédelem, vásárlók könyve, üvöltözés, anyázás.....sorolhatnám. Itt viszont a magyar tapasztalataink után kellemesen csalódtunk, azt látván, hogy itt bizony a fogyasztót megbecsülik, és valahogy mintha érzékelnék, hogy ki kiből él.
De közben volt egy világválság...és változtak a dolgok. Ugyanis a következő történt: Vevőszolis ember figyelmesen meghallgatta a történetünket, majd tanácstalanul forgatta a kezében a szerkezetet, és közölte, hogy ehhez bizony menedzser köll. Termett is egy menedzser hölgy a helyszínen, aki ugyan velünk nem beszélt egy szót sem, de rosszallva végigmért minket a vevőszolis pult másik oldaláról, és kelletlenül előhúzott a pult alól egy ránézésre tízkilós, fűzött könyvet. Gondolom a protokoll volt... Pár perc után kedvesen érdeklődtek, hogy ugyan nem akarunk-e közben vásárolgatni, hogy jobban telljen az idő. Mi futottunk egy kört az áruházban, vásároltunk, fizettünk, majd odaléptünk az emberünkhöz, aki elmagyarázta, hogy a teszkó mindössze 28 nap garanciát ad a termékekre, és forduljunk bizalommal a gyártóhoz.
A gyártóhoz....akinek a head office-a Hong Kongban van, az Európai disztribúciós központja meg Dubai-ban. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor egy hangyányit elöntötte a lila köd az arcom, és laptopot ragadva írtam egy keresetlen ímélt a teszkóéknak. A központjukba. Nem volt a levél durva, inkább csak információra éhes.....olyanokat feszegettem, hogy mit tanácsolnak, Hong Kongba vagy inkább Dubaiba indítsam útnak az ötveneurós fényképezőgépet, valamint hogy akkor tulajdonképpen ha ők nem, ugyan ki adta az egy éves garanciát a játékra? Továbbá meddig terjed a teszkónak, mint forglmazónak a felelőssége ebben a kérdésben....?
Nos, négy röpke nap múlva egy kedves hölgy válaszolt, és biztosított egyfelől a sajnálatáról, másfelől a megértéséről, továbbá elnézést kért, és megkért, fáradjak vissza a szerkezettel az áruházba, ahol boldogan visszaadják a gép árát, és le van egyeztetve már a vezető menedzserrel, de ha mégis problémáznának, adott egy referenciaszámot, és egy telefonszámot is, hogy azonnal hívják fel őt az áruházból, és el fogja igazítani őket.
A mai nap folyamán elintéztem a dolgot. Igaz, annyit nem mondtak, hogy bocs. Igaz, negyed órát várakoztattak a huzatban, mire visszakaptam a pénzem. Igaz, háromszor kellett három embernek elmondam, mi a f@szt akarok én egyáltalán (oh pardon). Igaz, meg nem kértek volna, hogy adjak egy centet, kérdés nélkül a pultra számolták nekem a 49 euró 99 centet. És láttam rajtuk, hogy vérig vannak sértve.
Értem én ám. Egyfelől nem tetszett nekik nyilván, hogy a parasztja (ez lennék én) nem fogadta el, hogy húzzon haza és fogadja el, hogy a játékok nem tartanak örökké. Aztán hogy még volt pofám a központhoz fordulni, és még azt is részletesen kielemezni a vezetőségnek, hogy a menedzserasszony olyannyira el volt foglalva, hogy nem volt ideje verbálisan is belebonyolódni az esetbe, amiért ismerve kicsit a protokollt, nyilván megkapta a beosztását. Aztán azzal is tisztában vagyok, hogy kevés olyan oldalra esett, kontrollmániás agyalágyult elmebeteg van, aki egy december 16-ai blokkot megőriz következő év november végéig, és nem átallja lobogtatni. Ja, és még válság is van, meg recesszió....és az IMF pénze miatt kötelező az adót emelni, a családi pótlékot csökkenteni, vízdíjat bevezetni, súlyadót emelni, és ezért szinte biztos hogy a sok bevándorló a felelős, akik itt rontják a levegőt.
Nyilván.
Konklúzió? Hm...Cipőt a cipőboltból...mi más lehetne?
Magyarországon ilyen ügyünk sok volt...Uramisten de még milyen sok....balhé balhé hátán, fogyasztóvédelem, vásárlók könyve, üvöltözés, anyázás.....sorolhatnám. Itt viszont a magyar tapasztalataink után kellemesen csalódtunk, azt látván, hogy itt bizony a fogyasztót megbecsülik, és valahogy mintha érzékelnék, hogy ki kiből él.
De közben volt egy világválság...és változtak a dolgok. Ugyanis a következő történt: Vevőszolis ember figyelmesen meghallgatta a történetünket, majd tanácstalanul forgatta a kezében a szerkezetet, és közölte, hogy ehhez bizony menedzser köll. Termett is egy menedzser hölgy a helyszínen, aki ugyan velünk nem beszélt egy szót sem, de rosszallva végigmért minket a vevőszolis pult másik oldaláról, és kelletlenül előhúzott a pult alól egy ránézésre tízkilós, fűzött könyvet. Gondolom a protokoll volt... Pár perc után kedvesen érdeklődtek, hogy ugyan nem akarunk-e közben vásárolgatni, hogy jobban telljen az idő. Mi futottunk egy kört az áruházban, vásároltunk, fizettünk, majd odaléptünk az emberünkhöz, aki elmagyarázta, hogy a teszkó mindössze 28 nap garanciát ad a termékekre, és forduljunk bizalommal a gyártóhoz.
A gyártóhoz....akinek a head office-a Hong Kongban van, az Európai disztribúciós központja meg Dubai-ban. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor egy hangyányit elöntötte a lila köd az arcom, és laptopot ragadva írtam egy keresetlen ímélt a teszkóéknak. A központjukba. Nem volt a levél durva, inkább csak információra éhes.....olyanokat feszegettem, hogy mit tanácsolnak, Hong Kongba vagy inkább Dubaiba indítsam útnak az ötveneurós fényképezőgépet, valamint hogy akkor tulajdonképpen ha ők nem, ugyan ki adta az egy éves garanciát a játékra? Továbbá meddig terjed a teszkónak, mint forglmazónak a felelőssége ebben a kérdésben....?
Nos, négy röpke nap múlva egy kedves hölgy válaszolt, és biztosított egyfelől a sajnálatáról, másfelől a megértéséről, továbbá elnézést kért, és megkért, fáradjak vissza a szerkezettel az áruházba, ahol boldogan visszaadják a gép árát, és le van egyeztetve már a vezető menedzserrel, de ha mégis problémáznának, adott egy referenciaszámot, és egy telefonszámot is, hogy azonnal hívják fel őt az áruházból, és el fogja igazítani őket.
A mai nap folyamán elintéztem a dolgot. Igaz, annyit nem mondtak, hogy bocs. Igaz, negyed órát várakoztattak a huzatban, mire visszakaptam a pénzem. Igaz, háromszor kellett három embernek elmondam, mi a f@szt akarok én egyáltalán (oh pardon). Igaz, meg nem kértek volna, hogy adjak egy centet, kérdés nélkül a pultra számolták nekem a 49 euró 99 centet. És láttam rajtuk, hogy vérig vannak sértve.
Értem én ám. Egyfelől nem tetszett nekik nyilván, hogy a parasztja (ez lennék én) nem fogadta el, hogy húzzon haza és fogadja el, hogy a játékok nem tartanak örökké. Aztán hogy még volt pofám a központhoz fordulni, és még azt is részletesen kielemezni a vezetőségnek, hogy a menedzserasszony olyannyira el volt foglalva, hogy nem volt ideje verbálisan is belebonyolódni az esetbe, amiért ismerve kicsit a protokollt, nyilván megkapta a beosztását. Aztán azzal is tisztában vagyok, hogy kevés olyan oldalra esett, kontrollmániás agyalágyult elmebeteg van, aki egy december 16-ai blokkot megőriz következő év november végéig, és nem átallja lobogtatni. Ja, és még válság is van, meg recesszió....és az IMF pénze miatt kötelező az adót emelni, a családi pótlékot csökkenteni, vízdíjat bevezetni, súlyadót emelni, és ezért szinte biztos hogy a sok bevándorló a felelős, akik itt rontják a levegőt.
Nyilván.
Konklúzió? Hm...Cipőt a cipőboltból...mi más lehetne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése