Io non ho paura

Ma megnéztem egy filmet, aminek nyomán gondolatok támadtak bennem. Leginkább azzal kapcsolatban, hogy végtére is Mitől jó szülő a jó szülő?

Erről rengeteget lehetne beszélni vagy írni, de ma valami sokkal lényegesebb jutott eszembe. A gyerekeknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy „tiszták”, vagyis, hogy nem fertőzte meg őket még ennek a világnak a szennye…a pénz, a szex, a rosszindulat, a bűn….őszintén hisznek a jóban és a szépben. Tudom, erről rengeteg film, meg könyv, meg irodalmi alkotás regél. Már-már szinte közhely. Amikor a gyerekek ártatlanságáról van szó, erre a soha vissza nem térő, csak gyerekkorban jellemző tulajdonságról szól a történet. / Ebbe a tárgykörbe tartozik egyébként a Télapó, a Jézuska, a Fogtündér továbbá a Húsvéti Nyúl…Vannak olyan szülők, akik igyekeznek ezt az ártatlanságot minél hamarabb kiölni a gyerekből, és vannak az olyanok, mint amilyennek én tartom magamat, magunkat Verbénával…akik arra törekednek, hogy ezt az ártatlan, naiv tisztaságot minél tovább megőrizzék a gyerekekben. És mindig utáltam azokat a szülőket, akiknek az „okos” és felvilágosult kiscsoportosa fennhangon fröcsögte tele december elején az óvodát, hogy nincs is Télapó. /

Szóval én úgy gondolom, nekünk szülőknek kutya kötelességünk megőrizni a gyerekek tisztaságát amilyen soká csak lehetséges, és nem terhelni a vállukat nem nekik való súlyokkal, információkkal, s elvárt tettekkel. Ismerek olyan szülőt, aki „bevonja” a gyerekét a mocskos gusztustalan hazudozásaiba, ismerek olyat, aki nem átallja hazugságra biztatni a gyerekét, persze szigorúan csakis másvalakivel szemben. Ezek az emberek számomra megbocsájthatatlan bűnöket követnek el.

A másik gondolat a pénzzel kapcsolatos. Hány és hány alkalommal találtam magam szembe azzal, hogy a szülő a gyerek érdekében teszi meg az egyébként számára rendkívül kellemetlen és nagyon megterhelő lépeseket….És közben a gyerek pont tojik rá. Mert ő nem attól lesz boldog, hogy füstölt lazacot ehet, és menő cuccai vannak, hanem attól, ha hagyják élni szabadon, és jelen az életében az anyja-apja. A gyerekek, amikor még ilyen „tiszták”, egyszerűen hihetetlen sokat „kibírnak”, és megdöbbentően „erősek” tudnak lenni…ha cserébe megkapják azokat az –igazából nagyon kicsi és mérhetetlen egyszerű – dolgokat, amitől megmaradhatnak olyan ártatlannak még egy ideig.

Ja, alapigazságok ezek, de azért nem árt néha – az ebben a blogban oly sokszor emlegetett – megerősítés.