2009. december 2., szerda

Eszterházy torta

Buddy egyik kedvence, az itt-létünk alatt nem is tudom, hogy hányszor hallottam, hogy mit nem adna egy jó kis Eszterházy-ért.
Gondoltam egy nagyot, és belevágtam, soha nem csináltam még ilyen sütit, és természetesen nem lett szép és tökéletes, de nagyon finom lett.

(hiba lista:
  • a krém kicsit lágy lett
  • a tészta is
  • emiatt nem sikerült vízszintben tartani, így a közepe púpos lett,
  • nem kaptam fondant, és nem volt időm készíteni, így -egy netes oldalon javasolt alternatívaként- a fehér csokival próbálkoztam
  • de a kettő dolog (gömbölyű felület és folyékony csoki) eredményeként folyt a máz, amerre csak utat talált, így a szuper mintámnak is annyi volt.)

Így, ezen okokból csak az aránylag kulturált fotókat teszem ide. :))

Hozzávalók: alkohol-konyak-mentes verzió
  • 10 db tojásfehérje
  • 5 db tojássárgája
  • vanília vagy van. cukor
  • 2 evőkanál liszt
  • 30+10 deka darált dió
  • 30 deka vaj
  • 3 dl tej
  • 30+15 deka cukor
  • fondan
  • étcsoki
  • darált kex (nekem csak mandulám volt, de színre uaz :P ) az oldalára

Tészta:

10 db tojásfehérjét felvertem habbá, hozzáadtam a 30 dkg cukrot apránként, majd a 30 dkg darált diót és 2 kanál lisztet. Sütőpapírból kivágtam 5 egyforma kerek lapot, ezekre rákentem a masszát, majd 200 -210 fokon megsütöttem.

Krém:

Az 5 tojássárgáját a maradék (15 deka) cukorral kikevertem, majd a tejjel felöntöttem, csomómentes elkavarás mellett, sűrűre főztem. Miután kihűlt, 30 dkg vajjal és a maradék 10 dkg darált dióval diós krémet készítettem.

Elkészítés:

A lapokat megkentem krémmel -kivéve a legfelsőt- és az oldalát is. Az oldalára én darált mandulát tettem, de olvastam darált kexet vagy mandulaszeleteket. A tetejére olvasztott fehércsokit tettem (ide hivatalosan a fondan kerül), amit olvasztott étcsokival, csigavonalban díszítettem, és egy késsel meghúztam a jellegzetes Eszterházy torta mintáját.



2 megjegyzés:

Szunyo írta...

Mondd: miért kell a hibalistával kezdeni? ;)) Biztosan nagyon finom volt! Nyamm!

verbena írta...

Evvagyok én: az örök elégedetlen-önmagával persze. :/
Az volt, amúgy, és _nagyon_ laktató.. :D