Vannak Beninek furcsa dolgai. Annak idején, sok amerikai filmben láttam, mekkora divat, hogy a gyerekek minden este lefekvés előtt eldarálják a „szeretlek” szót. Valahogy olyan elcsépelősnek gondoltam akkor. Valaminek, ami része a Nagy Amerikai Álszent hitvallásnak, a nagy Kamuflázsnak….és akkor megtörténik a furcsa, megmagyarázhatatlan dolog. Mikor Beni aludni megy, a lépcső tetejéről tiszta hangerőből lekiabál: „tetetlet titeteeeet!” Vagyis „Szeretlek titeket!”. Ilyenkor mi szertartásosan kiáltunk fel egyszerre, hogy mi is nagyon szeretünk….és ha kívülről hallanám, azt mondanám, nyálas, bigott, megjátszós az a szülő, aki erre „idomítja” be a gyerekét. És eszembe sem jutna olyan, hogy egy két és fél éves gyerek mindezt magától kitalálja. Hihetetlen.
Beninek vannak kedvenc zenéi. Pl a Creedance-től a „Looking out my back door” …amit Ő dududdú-nak hív.
Ha eszébe jut, akkor ezt a zenét rendeli be a kocsiban, és fennhangon vezényel, hogy „mindenki énekeljen!” És valamiért akkor érzi jól magát, ha az egész busznyi családunk egyszerre harsogja a nótát. És megint jön a kényszerképzet: szokásos idióta amcsi film, akár Chevy Chase-el, akár Steve Martin-nal, de család, kocsi, mennek valahová, és erőltetetten énekel fahangon apuka, anyuka, és a gyerek(ek) pofahúzva forgatják a szemüket.
Tehát újabb kép: amint a boldog család együtt énekelve autózik tova….Benedek által kiprovokálva.
A balesete is, ami történt Vele, annyira borzasztó volt, és nem is tudom…annyira egyszerre dobbantotta meg mindannyiunk szívét, hogy van bennem egy fura érzés, mintha Beni valamilyen módon a család „szeretetfelelőse” vagy szeretetgenerátora lenne….természetesen mindannyian nagyon szeretjük Őt, mindenféle generátorkodás nélkül.
És a magamfajta „mindenből egy kicsit, és semmiből sem szélsőségesen” világképemben simán van annyi spiritualizmus, hogy tulajdonítsak egy adaggal belőle a mi legkisebb utódunknak, Beninek. És gyakran hívom mostanában nyuszinak, mint az öreg Lebowski a feleségét…aki bearanyozza az életét :-)
Beninek vannak kedvenc zenéi. Pl a Creedance-től a „Looking out my back door” …amit Ő dududdú-nak hív.
Ha eszébe jut, akkor ezt a zenét rendeli be a kocsiban, és fennhangon vezényel, hogy „mindenki énekeljen!” És valamiért akkor érzi jól magát, ha az egész busznyi családunk egyszerre harsogja a nótát. És megint jön a kényszerképzet: szokásos idióta amcsi film, akár Chevy Chase-el, akár Steve Martin-nal, de család, kocsi, mennek valahová, és erőltetetten énekel fahangon apuka, anyuka, és a gyerek(ek) pofahúzva forgatják a szemüket.
Tehát újabb kép: amint a boldog család együtt énekelve autózik tova….Benedek által kiprovokálva.
A balesete is, ami történt Vele, annyira borzasztó volt, és nem is tudom…annyira egyszerre dobbantotta meg mindannyiunk szívét, hogy van bennem egy fura érzés, mintha Beni valamilyen módon a család „szeretetfelelőse” vagy szeretetgenerátora lenne….természetesen mindannyian nagyon szeretjük Őt, mindenféle generátorkodás nélkül.
És a magamfajta „mindenből egy kicsit, és semmiből sem szélsőségesen” világképemben simán van annyi spiritualizmus, hogy tulajdonítsak egy adaggal belőle a mi legkisebb utódunknak, Beninek. És gyakran hívom mostanában nyuszinak, mint az öreg Lebowski a feleségét…aki bearanyozza az életét :-)
3 megjegyzés:
Ez annyira aranyos, megható,és igaz, de tényleg!! Neki ez az életfeladata, biztos!!!:-))
(valamit tudhatnak az amerikaiak is tán...:-)))
Édes Pofa. ;))
Arra emlékszem, hogy anno a szüleimmel mi is végigénekeltünk minden -pesti rokonoktól- hazafelé tartó utat. Anyukám csak akkor merte hallatni a hangját. Azért maga az érzés jó volt. ;)
Emlékszem egy régebbi fényképre, aholis Benike felnéz az Anyukájára. Látszik azon a nézésen is, hogy szinte túlcsordul benne a szeretet...
Megjegyzés küldése