Marci 17

Tegnap lett 17 éves Marcikánk. 

Fejünkre nőtt, szó szerint, magasabb, mint mi. 

A legcukibb babából a (egyik ☺️) legjobb fej kamasz lett, konkrétan semmi gondunk nincs vele. Persze, nógatni kell, meg toszogatni, de ezek az átlagos kamasz dolgok.
Buli ma lesz, szokásos peanut butter cheesecake-et kért.
Ajándék pedig egy utazás lesz, amire Jancsival megy majd el, nyár végén. Rendhagyó módon semmi kézzel fogható, de azt mondta, hogy tényleg mindene megvan, és szívesen elutazna valahova.

Ùgyhogy Jancsi felajánlotta, hogy ő lenne az úti társa, de csak nyár végén, addig spórol. 

Életjel :)

Az elmúlt két hétben a legfontosabb és legjelentősebb dolog, ami foglalkoztatott minket, az Marci áprilisi sanghai útja.

Január eleje óta nyomon követjük az ezzel a vírussal kapcsolatos híreket, január közepén már mondtuk Marcinak, hogy úgy készüljön lélekben, hogy mi nem fogjuk így elengedni, ha így halad tovább.

A suli illetve a szervezők azért rendületlenül szervezték tovább a dolgokat, január közepére Marcinak meg lett a kínai vízumja is.

Ezen a héten azonban a kínai oldal, a Sanghai Egyetem, törölte az utat. 

Úgyhogy a kifizetett repjegy jelenleg bukó lesz, hacsaknem a Lufthansa áprilisig kiterjeszti a járat törléseit (jelenleg csak február 29-ig nem repülnek Sanghaiba), akkor visszakaphatjuk az árát.

Eddig volt 3 jótékonysági akciójuk a srácoknak: egy Lidl-ös "bag-packing", egy használt ruha gyűjtés és egy süti árusítás. Keddre terveznek egy jótékonysági kocsi mosást.. és remélhetőleg előbb-utóbb elszámol az iskola, hogy mennyit gyűlt össze és a legrosszabb verzióban mennyi pénzt bukunk..

Marci persze el van keseredve, de szerencsére megérti, hogy mennyire gáz a helyzet..
Ennyi emlék lett akkor belőle:

Marciról még annyit, hogy megcsinált az egy hetes Ty Work experience-t nálunk a College-ban, élvezte, tök jól érezte magát. Jó kis programot raktak nekik össze, a fitness teszten jobb eredményeket csinált, mint az idejelentkezők nagyrésze.

Februárban és márciusban pedig péntekenként a régi általános iskolájába megy vissza "tanársegítőnek" :)

A nagy hír, a jó hír, ebben a két hétben az az, hogy Kari befejezte a szakdolgozatát és beadta. 

Beninek továbbra is tetszik a cserkészkedés, így most pénteken felavatták, felesküdött. :) Aranyos volt, nem fotóztunk, mert ugye más gyerekek meg ilyenek, de itthon lefotóztam azért. 

Megkapta az egyenruháját, a jelvényeit, amiket majd fel kell varrnom. 

Közben volt egy újabb kültéri főzésük, készülnek a táborozásra, áprilisban el fog tudni menni, de a júliusira sajnos nem, pont nyaralunk akkor.

A mi sulink is résztvesz az Erasmus+ programban, 5 partner iskolával dolgoznak össze. Beni osztálya is aktív részese ennek a programnak, így mi is jelentkeztünk fogadó családnak márciusra. 

Beni jött is haza, hogy az ő osztályuk pont az osztrák (burgenlandi) iskolát kapta, és hogy van magyar nevű gyerek is köztük.. de nem őt kapjuk, mert sajnos kutyaszőr allergiás. 

Egy nagyon bájos kislányt kapott, mert hogy ő is gitározik. Azóta felvettük a kapcsolatot az anyukával és a kislánnyal is, kedves család.

Szóval márciusban is lesz vendégünk. :D

Jancsi lebetegedett a múlt héten, nem is ment dolgozni, de szerencsére csak valami fertőzést kapott el, így az antibiotikum elég is volt.

Az ő nagy híre, hogy meg lettek a karácsonyi vizsgák eredményei, mindenből átment, így is kell. :D

Tomi volt most kétszer is itthon, vittük a kocsit kipufogó-cserére, kellett a fuvar oda-vissza.

Jól van, sokat dolgozik, és sokat edz. :D

Hanna épp ma jött haza megint, még egy workshop-ja lesz márciusban és be is fejezi ezt a szemesztert.

Sajnos a jövő tanévben kevesebbszer fog hazajönni, több online prezentációjuk lesz. Viszont a rossz hír, hogy a ryanair idén nyártól megszünteti a müncheni járatát.. nem tudni még, hogy lesz-e olcsóbb alternatíva vagy marad a drága lufthansa...

Ryan Bingham

Életemben először  - és tegnapelőttig utoljára is - egy Edda-koncerten voltam talán 14 évesen....ami egy általános iskola tornatermében volt megtartva. Aztán utána valahogy nem lettem az a nagy koncertre járós fajta. Viszont szombat este Verussal elmentünk a Ryan Bingham oncertre, ami fantasztikus élmény volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy megnéztünk egy Jeff Bridges film-et...(Jeff Bridges nagy kedvencem lett a "Big Lebowski" című alkotás nyomán), a Crazy Heart-ot, amiben a főhős egy kicsit félresikerült country-zenészt alakít. A film sem rossz...viszont a zenék benne! Nekem az is új volt, hogy a színésznek konkrétan van egy bandája, az Abiders, és ténylegesen énekel/gitározik.....de a filben lévő betétdalok nagyon bejöttek. Különösen az egyik, a Weary Kind....aminek a szerzője Ryan Bingham, akinek egy rendkívüli, rekedtes, nagyon jellegzetes hangja van, ráadásul megtudtuk, hogy ez az énekes mindössze 29 évesen énekelte ezt a dalt. Nyilván felkeltette az érdeklődésünket, és meghallgattuk a lemezeit. Éshát tetszettek. Jó a hangja, jól játszik, jók a dalai....

A srác texasi...illetve Új-Mexikói születésű, elég nehéz sorsú figura, de nagyon szerethető forma. Nem az a megjátszós, hanem inkább az "egy közölünk" típus. Szóval pár éve koncertezett itt Írországban, Dublinban lépett fel, és bár terveztük, hogy elmegyünk,de végül nem mentünk. Most viszont nem hagytuk ki.

A koncert maga a Fekete Rózsa nevű Galway-i kocsmában volt, egy kifejezetten kicsi színpadon. Fapadló, kis katedra a sarokban, oldalt a bárpult...max 100 ember fér be, ahogy saccoltam. Hát itt lépett fel Ryan Bingham, és nagyon nagy élmény volt testközelből nézni, pár méteres távolságból, ahogy játszik, ahogy énekel. A másfél órás show-t hiba nélkül lenyomta, és kábé olyan volt, mintha stúdióban felvett anyagot hallgatnánk. Őrült jó volt. A játéka is, a hangja is, a stílusa is, minden!

Idep persze nem tudok videót feltölteni, mert "túl nagy" (micsoda baromság, na mindegy)...de képeket azért hozok.

Kocsmában lenni ivás nélkül nem okés...szóval egy belvárosi luxus szállodába mentünk, itt szépen leparkoltuk a kocsit, és innen gyalogosan közelítettük meg a helyszínt, ahol így tudtunk fogyasztani alkoholos italokat, hogy kellőképpen ellazulva adjuk át magunkat az élménynek. Valamikor hajnaltájt keveredtünk vissza a hotelbe, és másnap már jöttünk is haza.

Ja, érdekesség: a kocsmában, amíg vártunk a kapunyitásra, iszogattunk, beszélgettünk, mikor feltűnt, hogy a háttérben a Kóbor jani énekel....:):) A Gyöngyhajú lány szólt a hangszórókból!

Őrült hét

Az egy dolog, hogy az idei évet úgy indítottuk, hogy új porszívó és új kávéfőző.. merthogy mikor romoljanak el, ha nem Karácsony után.

És persze, hogy a Lidl-ben csak januárban vannak fitneszgépek, jó áron, így ugyan már decemberben erre felkészültünk, hogy vegyünk egy új crosstrainert (a régit már annyiszor kellett Alannek megjavítania, hogy tudtuk, csak idő kérdése lesz, amikor végleg behal..) és egy új evezőgépet, a régi már ezer éve használhatatlan, így azt le is adtuk, mint hulladék, de komoly rákészülés volt az is, így nem esett jól a kávéfőző meg a porszívó bedöglése.

Reméltük, hogy akkor ennyi erre az évre, de hát nem..

A héten volt időpontja Marcinak a kínai nagykövetségre (tavaly óta minden, Kínába látogatónak kötelező a személyes megjelenés a nagykövetségen, ahol fotót és ujjlenyomatot is vesznek tőlük, meg egy rövid interjút is megejtenek) és a 4 gyerek meg a kísérőtanárok el is mentek. Persze csak Marci kapta meg egyedül, mert úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki képes értelmezni egy emailt. Elvileg a tanárok és az iskola intézte a papírok összeállítását, fénymásolatát.. de én azért -tuti, ami zicher- csináltam extra fénymásolatokat a gyereknek. És mivel csak neki voltak meg ezek a papírok egyben, ő megkapta a vízumot, míg a többieknek és a tanároknak is persze vissza kell menniük még egyszer. (csak zárójelben mondom, hogy közel €40 volt a vonatjegy plusz a dublini buszjegy nekik..)

Szóval úgy jött haza, hogy kicsit fáj a torka, ez csütörtökön este volt. Másnap sem volt túl jól, kis hőemelkedése is volt, de semmi aggasztó. Kapott teát, paracetamolt, c-vitamint.. 

Este elvittük még Benit cserkészkedni, majd Jancsit és Kacit szedtük össze a moziból, addig Marci és Kari itthon voltak.. Hazaértünk, Marci lejött köszönni és mondja, hogy kicsit megszédült.. 

NA, gyorsan még úgy cipő-kabátban felkísértük, de még wc-re akart előtte menni.. bekísérük, mert olyan sápadt volt, és kábé 2 másodpercen belül szeme fennakadt és elájult.. 

Azon nyomban lefektettük, fél percen belül magához is tért, úgyhogy úgy fekve, kalákában felemeltük és becipeltük a mi hálónkba. De ahogy tolattam a fürdőből, a telefonom még a farzsebemben volt, és az ajtózárnak a sarkába belefaroltam és rommá törte a telefonomat.

Akkor persze az ember leszarja, csak, ahogy lecsitultak az események, akkor realizáltam, hogy képernyőnek annyi. 

Marcinak azonnal adtunk izotóniás italt, meg folyamatos kontroll alatt volt 24 órán át, és hál' Istennek mára teljesen jól van. A páratlan számú gyerekeinknél és anno nálam is (én is páratlan számú vagyok a testvéreim sorában) volt egy ilyen elájulós időszak épp ennyi idősen, ami nyom nélkül el is múlt a lányoknál. Marci most kap majd extra vitaminokat is, plusz vasat, bízom benne, hogy nála is csak egy egyszeri dolog volt.

A telefonom meg ugyan egy "öreg" Iphone, nincs rá garancia, de még mindig érték.. másnap elvittük egy helyi arab fickóhoz, aki nagyon cukin azonnal kicserélte az előlapját, de szerencsétlenül épp a touch/home buttont zúzta szét a zár. Azt pedig csak az Apple cseréli, €360-ért. 

Persze lehet a telefont így is használni, lett a képernyőn egy extra virtuális gomb, de sajnos durván melegszik a megsérült részen a telefonom, nem is merem felügyelet nélkül hagyni. Úgyhogy, osztottunk-szoroztunk és veszünk egy új telefont nekem, majd lesz valahogy, de én tényleg vigyázok a telefonjaimra, sosem törtem össze.

Január első napjai

Mivel megérkezett a társas Szilveszter napján, egész este azzal játszottunk,  Ki a Jani?-t.

6-an voltunk itthon, lett két csapat. Olyasmi, mint egy activity, csak itt mindent a Janival kell elmutogatni, aki egy 150 centis felfújható tökalsó pasas. 

Annyit röhögtünk, hogy majdnem lekéstük az éjfélt.

A kutyát közben felügyelettel engedtük ki a kertbe, de olyan haláli csend volt idén is nálunk, mintha kihaltak volna az emberek. Szerencsére ide még nem ért el az Újévkor is petárdázzunk, ne csak Halloween-kor..

Másnap, elsején megejtettük az idei első kirándulást, a MET szerint a Wicklow-ban volt esély meglátni a napot, hát végülis láttuk.. amúgy ugyan az a kicsit taknyos, nyirkos idő volt ott is, mint itthon.

Jancsi elvitte a barátnőjét korizni, így 5-en mentünk, nagy hasalós túrát terveztünk, hogy adjunk az érzésnek, de Beninek úúúgy el kezdett fájni a térde, hogy csak egy lazább kört mentünk.

Amúgy okosan csináluk, és 10-re ott voltunk, ugyanis bár a parkoló 4-kor bezárt, de 2 után, mikor indultunk haza, konkrétan kilométeres sorok voltak a parkoló előtt..

Piknikeztünk is, vittünk teát-szendvicset, csokit.

Aztán még megálltunk a Miners-way-nél, felmásztunk a régi bányász házak romjaihoz, Kari és Marci még a hegy tetetjére felkapaszkodtak, de mi vigyáztunk a fájós térdű Benire. 

Holnap suli, teljesen visszatérnek a normális hétköznapok, bár Kari-Jancsi csak 20.-án mennek vissza az egyetemre, de Kari a tézisén dolgozik, egy héten belül be kell adnia, így nagyon sokat nem látjuk.

A párás idő ellenére is 10 fokok vannak, kinyílt a kertemben az első nárcisz.. kissé korai..

2020 küszöbén

Megint elment egy év. Hamarosan 2020 lesz. Ilyenkor illik kicsit összefoglalni az elmúlt évet, és írni arról is, mégis mit várunk a jövő évtől. A 2019 nagyon gyors év volt. Lehet, ahogy öregszünk, az évek egyre gyorsabbak? :) Hát igen, így is lehet nézni. Mindenesetre tényleg sok minden történt... Jancsi elkezdte az egyetemet, Kari meg az utolsó évét, mindketten itthonról bejárósok lettek. Hanna is elkezdett egy másoddiplomás képzést.

Kipróbáltuk végre a kempingezést is, és hibrid kocsira váltottunk. Megéltünk egy csomó dolgot...például kiraboltak Magyarországon...feltörték a kocsit, elvittek belőle sok mindent, aztán egy magyar fogorvos nagyon csúnyán lehúzott....de ezekből azt hiszem mind tanultunk. A kempingezés fantasztikus élmény volt. A gyerekekkel szuper volt minden, mondjuk abba a kempingbe asszem soha többet, de hát valahogy ebbe is bele kell tanulni. A nyaralásunk egyik legjobb része megint az emberi tényező volt, tök jó régi barátokkal futottunk össze, és el is határoztuk, hogy gyakrabban találkozunk majd :)

Aztán az is lényeges dolog volt ebben az évben, hogy Beni főszerepet játszott a suli musicalben....amit ugyebár errefelé igen komolyan vesznek. Sok mindent csináltunk még a házon is, leburkoltuk a nappalit laminált padlóval, kicsit átalakítottuk a konyhát is....praktikusabb, szebb lett minden. Sok munka volt benne, de megérte.

Megkerülhetetlen a dolog, hogy ebben az évben történt az is, hogy kiderült, a családunk éveken át tartó szervezkedéssel végül ki tudott golyózni minket a házból....persze full illegális módszerekkel, amit persze jogi úton megpróbálhatnánk megtámadni, de mi egyszerűbbnek gondoljuk hogy csak simán éljük tovább az életünket, és vonjuk le a konzekvenciákat. Mindenki számoljon el önmagával meg a Jóistennel. Ez megtörtént, és mi túl vagyunk rajta.

A most következő év se lesz unalmas, ebben biztos vagyok. Vendégeket várunk először májusban, aztán júniusban, aztán júliusban is.... és újfajta nyaralást is tervezünk, autómentes, allincluzívos török tengerpartosat, barátokkal együtt...nagyon izgatottak vagyunk, eddig mindig kocsival mentünk nyaralni, ami egyfelől nagyon kényelmes, mert ad egyfajta szabadságot, másfelől nagyon stresszes, mert általában sosincs olyan verdánk, ami felől ezer százalékosan biztosak lennénk, hogy nem lesz vele semmi gond útközben :)  Izgatottan várjuk az élményeket.

Karolina ebben az évben fog lediplomázni, és kiválasztani, milyen irányba megy tovább az életben. 

Sok minden egyéb területen is vannak nagy terveink (mint szinte mindig), amiből a Jóisten tudja csak, mi és hogyan fog megvalósulni, avagy meghiúsulni.

Ami fontos, az állandó az életünkben: Szeretjük egymást, és semmi más nem számít. 

Kari 22

Jól sikerült a buli, itthon volt mindenki, igaz, Hannáék későn estek csak be, de azért kaptak kávét meg egy koktélt is.

A vadasból jó sokat csináltam (volt vegán verzió is) így Tominak tudtunk csomagolni, neki csak a Karácsony és az Újév napja szabadnap, a többin dolgozott.

A sütiről annyit, hogy Karácsonyra kértem egy francia pastry-chef könyvét, ami lépésről-lépésre bevezet a francia patisserie-k világába, hozzá kaptam csomó sütéshez hasznos dolgot, mint pl. cukor-hőmérő.

Az ő instrukciói alapján csináltam meg a feketerdő tortát, számomra teljesen másképp kellett a piskótát megcsinálni, és mit mondjak, életem legszebb piskótája lett.

Csokit temperáltam (életemben először) és csoki forgácsot is csináltam, (note: többet kell legközelebb csinálnom, nem volt elég a tortára..) a ganache-t is másképp csinálta, mint én szoktam.. egyedül a meggyet készítettem el a saját, jól bevált módján, ő ugyanis csak simán beleteszi a krémbe, én felfőztem és bezselésítettem.

A buli jól sikerült, ismét társasoztunk egy csomót.

Tegnap meg, Kari tényleges szülinapján, elmentünk moziba, csak mi csajok, megnézni a Kisasszonyok című filmet. Szép film volt, érzelemdús, tetszett nagyon. (és ha végeztem a Frei könyvvel, elolvasom könyvben is.)

Ez meg a szülinapján a naplemente.. 

Karácsony 2019.

24.-én még ugyan dolgoztam, de csak 11-ig és mire hazajöttem, addigra szinte minden elő volt készítve, így csak össze kellett raknom az ünnepi ételt. (mint egy igazi sztár séf.. :D )

Ahogy hazaértem, befutottak Hannáék is, ő előkészült a vegán wellingtonjával, csak itt sütöttük meg.

Délre Tomi is befutott. Minden gyerek itthon, Lars az egekben volt, nem lehetett vele bírni: neki is ez a karácsony. :D 

Az estebéd után Kari és a Fiúk előadták a Santa Claus back in town-t, (le fogom kicsinyíteni, hogy feltegyem ide, emléknek), aztén Beni nagy örömére jött az ajándékozás.

Mindenki nagyon boldog volt, azzal, amit kapott, (szokás nálunk a karácsonyi lista, amit körbe küldünk a családi csetben, így nagy mellélövések nincsenek).

A gesztenyés hókiflim aratott a nem-magyarok körében is, szerintem nem igazán ismerik a gesztenye édes oldalát. 

Aztán késő estig társasoztunk.

Sajnos 25.-én olyan szutykul lettem, a ludas a munkahelyi ír reggeli volt, még 24.-éről, estig fel-alá szenvedtem, hánytam, de aztán Alan rádumált egy búvár-unicumra, és utána 14 órán át aludtam. 

Így eléggé elcsesződött a 25.-e, pl a töltött káposztát átalakította Alan egy könnyebben elkészíthető, nem igazán karácsonyi kajává, és a srácok este,- hogy hagyjanak aludni-, felmentek a hegyre, az erdőbe, kipróbálni az apjuk új zseblámpáját. (ebből az lett, hogy a felnőttek iddogáltak, a nem-felnőttek meg el-eltűntek az erdő mélyén)

No, mindegy, túl vagyok rajta, a gyomrom sajnos nem százas, azóta is képtelen vagyok tejjel inni a kávémat.

26.-án viszont mindenki itt volt, barátok-barátnők, telt ház volt.

27.-e nyugodtan telt, kipihentük a jövés-menést.. tegnap pedig korán elindultunk az argosba, kicserélni a nem működő játék konzolt illetve bevásároltunk a mai szülinapozáshoz.

Ma ismét itthon lesz mindenki, Kari lesz holnap 22 éves, feketeerdő tortát kért és marha vadast, zsemlegombóccal.

Alapvetően békés, nyugodt karácsonyunk volt, sokat kártyáztunk, scrabble-öztünk és tabuztunk közösen.