Őrült hét

Az egy dolog, hogy az idei évet úgy indítottuk, hogy új porszívó és új kávéfőző.. merthogy mikor romoljanak el, ha nem Karácsony után.

És persze, hogy a Lidl-ben csak januárban vannak fitneszgépek, jó áron, így ugyan már decemberben erre felkészültünk, hogy vegyünk egy új crosstrainert (a régit már annyiszor kellett Alannek megjavítania, hogy tudtuk, csak idő kérdése lesz, amikor végleg behal..) és egy új evezőgépet, a régi már ezer éve használhatatlan, így azt le is adtuk, mint hulladék, de komoly rákészülés volt az is, így nem esett jól a kávéfőző meg a porszívó bedöglése.

Reméltük, hogy akkor ennyi erre az évre, de hát nem..

A héten volt időpontja Marcinak a kínai nagykövetségre (tavaly óta minden, Kínába látogatónak kötelező a személyes megjelenés a nagykövetségen, ahol fotót és ujjlenyomatot is vesznek tőlük, meg egy rövid interjút is megejtenek) és a 4 gyerek meg a kísérőtanárok el is mentek. Persze csak Marci kapta meg egyedül, mert úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki képes értelmezni egy emailt. Elvileg a tanárok és az iskola intézte a papírok összeállítását, fénymásolatát.. de én azért -tuti, ami zicher- csináltam extra fénymásolatokat a gyereknek. És mivel csak neki voltak meg ezek a papírok egyben, ő megkapta a vízumot, míg a többieknek és a tanároknak is persze vissza kell menniük még egyszer. (csak zárójelben mondom, hogy közel €40 volt a vonatjegy plusz a dublini buszjegy nekik..)

Szóval úgy jött haza, hogy kicsit fáj a torka, ez csütörtökön este volt. Másnap sem volt túl jól, kis hőemelkedése is volt, de semmi aggasztó. Kapott teát, paracetamolt, c-vitamint.. 

Este elvittük még Benit cserkészkedni, majd Jancsit és Kacit szedtük össze a moziból, addig Marci és Kari itthon voltak.. Hazaértünk, Marci lejött köszönni és mondja, hogy kicsit megszédült.. 

NA, gyorsan még úgy cipő-kabátban felkísértük, de még wc-re akart előtte menni.. bekísérük, mert olyan sápadt volt, és kábé 2 másodpercen belül szeme fennakadt és elájult.. 

Azon nyomban lefektettük, fél percen belül magához is tért, úgyhogy úgy fekve, kalákában felemeltük és becipeltük a mi hálónkba. De ahogy tolattam a fürdőből, a telefonom még a farzsebemben volt, és az ajtózárnak a sarkába belefaroltam és rommá törte a telefonomat.

Akkor persze az ember leszarja, csak, ahogy lecsitultak az események, akkor realizáltam, hogy képernyőnek annyi. 

Marcinak azonnal adtunk izotóniás italt, meg folyamatos kontroll alatt volt 24 órán át, és hál' Istennek mára teljesen jól van. A páratlan számú gyerekeinknél és anno nálam is (én is páratlan számú vagyok a testvéreim sorában) volt egy ilyen elájulós időszak épp ennyi idősen, ami nyom nélkül el is múlt a lányoknál. Marci most kap majd extra vitaminokat is, plusz vasat, bízom benne, hogy nála is csak egy egyszeri dolog volt.

A telefonom meg ugyan egy "öreg" Iphone, nincs rá garancia, de még mindig érték.. másnap elvittük egy helyi arab fickóhoz, aki nagyon cukin azonnal kicserélte az előlapját, de szerencsétlenül épp a touch/home buttont zúzta szét a zár. Azt pedig csak az Apple cseréli, €360-ért. 

Persze lehet a telefont így is használni, lett a képernyőn egy extra virtuális gomb, de sajnos durván melegszik a megsérült részen a telefonom, nem is merem felügyelet nélkül hagyni. Úgyhogy, osztottunk-szoroztunk és veszünk egy új telefont nekem, majd lesz valahogy, de én tényleg vigyázok a telefonjaimra, sosem törtem össze.