majdnem szabadság

Úgy jöttek össze a múlt heti és az eheti szabadnapok, hogy 6 napom volt egyben. 

Kész szabadság. :) Tele voltam tervekkel, hogy na-majd-most mindent megcsinálok, amit már tologattam egy ideje, és egy családi kiruccanást is jó lett volna megejteni.

De az idei első -még nem hurrikán, de majdnem- őszi "szél" vasárnapra elérte az országot, 80-100 km-es szelekkel, meg esővel.. így hiába volt szabad a hétvége mindenkinek, maradtunk a sejhajunkon.

Hétfőn meg beindult Tominak is az egyetemi élet, (Hannus csak 23.-án kezd) - érdekes látni, ahogy hirtelen "felnőtt" lett. 

Megkapta az ösztöndíj papírt, nagyon szép kis summát fog kapni, így már megy a tervezés, hogy mire költse majd a sok félretett pénzét..  :))) 

Igaz, csak október közepén utalnak neki, így addig mi vesszük meg a heti vonatjegyét (€ 88 ) és a könyveit.

Amúgy a kurvamörfi .. mert ugye mikor romoljanak el dolgok...? Hát persze, hogy szeptemberben, amikor minden fillérre szükség van. 

Ezen a héten elromlott -tönkretettük:

• a konyhai aprítóm
• a fényképezőgép - a vaku funkciója (leejtettük, így a garancia felejtős..)
• fúrógép
• Tomi laptopja 

Amúgy nagytakarítottam ezeken a napokon, a felső szintet rendbe végtam, selejteztem, és átköltöztettük Jancsit a neki szánt szobába. Eddig az tanulószobaként és raktárként funkcionált, volt mit dzsuvázni. 

Egész jól sikerült berendezni, ahhoz képest, hogy csak a meglévő cuccokat tologattuk-rendezgettük el.

Persze szerintem kellene már menni megint az IKEA-ba :) hiszen olyan sok dologra lenne szükség. 

De legyünk realisták: 95 nap múlva Karácsony, addig még jönnek a tesómék is, meg Halloween is lesz, meg szülinap, meg házassági évforduló.. szóval ha majd lesz felesleges pénz, megyünk, és jól szétvásárolom majd magamat. :D 

Ma amúgy megérkezett az játékbolt Karácsonyi katalógusa.. de jóóó.. :O

Próbáltam ez alatt a pár nap alatt elintézni végre az elmaradt oltással kapcsolatos dolgokat, meg utánajárni, hogy mégis meddig lesz még Jancsi várólistán..

Nos, az oltással az van, hogy a két ország közti különböző oltási rendszernek köszönhetően a kissrácoknak kimaradt egy pár oltása. Gondoltam utánajárok, hogy mit kéne tenni. Lehet, h jobb lenne, ha oltásellenes lennék, de megriaszt a szamárköhögés-járvány és a kanyarójárvány, ami bizony itt is és Angliában/Skóciában is megjelent.

Szóval kell a fiúknak oltás. De mivel nem időben vannak, ezért ún. pótoltást kellene kapniuk.. de ezt a HSE (az itteni OEP) ki akarná velünk fizettetni.. Viszont ezek "kötelező" azaz itt "erősen ajánlott"-nak nevezett, ingyenes oltások.  A GP szerint meg nem kéne, hogy fizessünk.

Szóval futom a köröket, hogy akkor most kell-e fizetni vagy sem. 

A kórházat pedig majd a nővér megpróbálja felhívni, és utánajárni, mert én nem jutok el a prof titkárságáig.

A nagyon meleg nyárnak köszönhetően a megszokottnál sokkal-sokkal több darázs volt augusztusban, és egész idáig sikerült elkerülni, hogy bkit is megcsípjen.. Tegnap megcsípett a térdemnél egy, vhogy alulról felszállt a nadrágszáron (OK, ez elég furán hangzik, de így volt) és ahogy éreztem, hogy vmi ott mászik, odanyúltam és 2 helyen is megcsípett. Szép buci lett a térdem, és mára az izületeim is nagyon fájnak a csípés környékén. 

Szóval a majdnem szabadság szépen eltelt, igen gyorsan, és bár tudom, hogy egy csomó mindent csináltam, mégis tele vagyok lelkiismertfurdalással, hogy mennyi mindent NEM csináltam meg..

H

.. Hazajött, most lakást keres, de nem könnyű.. még az is lehet, hogy egy ideig ő is feljár minden nap az egyetemre, mint Tomi.

Megnéztük a madridi meg toledo-i fotóit.. mit mondjak, én is el akarok oda menni...!!! :D

Kari meg a Junior Cert

11.-én kapták kézhez a Junior Cycle végén tett vizsgák eredményeit Kariék. 

Kari remekelt: 6 A -t kapott, mind fontos tantárgy, emelt szinten. Angol, Töri, Föci, Term.Tudomány, Német, Zene. 

Matek, Business, Hittan (LOL) B, Politika és Társadalomismeret C.

Szép munka volt, nagyon örülünk neki!

Kedden

... pedig visszatért egy kicsit a nyár.

Délelőtt a nagy takarítást megszakítva elmentünk Alan-nel kettesben bicajozni, délután pedig kivittük a három kissrácot a parkba szaladgálni, (és még a könyvtárba is sikerült elmennünk, visszavinni-kikölcsönözni könyveket.)

apa, anya meg a gyerek hattyak :)

Jancsi és én :)

Hétfőn

... visszatért a suli az életünkbe. 

Ma, a harmadik napon is még zökkenőmentesen mennek a reggelek. :)

5 éve

...keltünk útra. 

Elszaladt ez az öt év. 

Sokminden történt, és sok olyan is, ami nagyon meghatározó. Amikor indultunk, sokan gondolták úgy, hogy egyrészt nem vagyunk normálisak, másrészt kudarcba fullad a próbálkozás. Ugyanis nem szokás úgy elindulni külföldre, hogy nincs semmi konkrét munka. A bevett módszer valahogy úgy néz ki, hogy apuka előremegy, miután lezsírozta a komával, hogy szerez neki helyet ott, ahol ő is dolgozik. Kimegy, melózik fél év-egyévet, és ha minden OK, akkor kimegy a család is utána.

Tehát két alapvető ponton is eltértünk a "bevett"-től. Mert nem volt semmi a világon munkatéren, és együtt nyolcan indultunk el az ismeretlen felé. Tény, hogy lehet vitázni, ez kurázsi volt-e vagy vakmerő, meggondolatlan tett, de talán elnézhető annyi magunk felé hajlás, hogy én inkább gondolom kurázsinak. Végülis tök mindegy, a lényeg, hogy szó sincs kudarcról, sokkal inkább sikerről beszélhetünk, igaz az itt folytatott életmód is gyökeresen eltér a "bevett"-től. De nem ez a lényeg.

Ami a lényeg: jól érezzük magunkat. A gyerekeink imádnak iskolába járni, a két legidősebb Írország legjobb nevű egyetemének a padjait koptatja, a szűkebb környezetünk ismer és elismer minket. A gyerekeknek sok barátja van, és nem szenvedünk hiányt semmiben. Nem mondom, hogy minden téren tökéletes az életünk, mert vannak területek, ahol komoly ambícióink vannak még (még jó), de nagyon messze kerültünk szerencsére az otthoni kilátástalan, reménytelen perspektívátlan pozíciótól. Ami azóta még ötször rosszabb lett, amióta eljöttünk. Ma már azok az ismerőseink is szenvednek, akik akkor, mikor mi elindultunk, olyan életszínvonalon éltek, ami nekünk elérhetetlen volt akkoriban.

Tény, hogy saját házunk itt sincs. Tény, hogy új autónk se. Viszont egy hatalmas, 200m2-es házban élhetünk, 10 éves bérleti szerződéssel, helyi önkormányzati rendszerben, és megvan mindenünk, ami a nyugodt élethez kell. És még valami fontos, aminek pont a hiánya kell a nyugodt élethez: nincs hitelünk. Az elmúlt 5 évben soha, semmit nem vásároltunk hitelből. Mindent, amit "elértünk", a saját erőnkből, a lehetőségeket felmérve, a helyi körülményekhez alkalmazkodva értük el. Ez óriási érzés.

Sajnos, hogy ez otthon nem volt meg, és a lehetséges jövőképünkben sem. Otthon esély nem volt arra, hogy bármilyen legális úton fenntartott járművűnk legyen például, amibe beleférünk normálisan. Itt Írországban kábé a havi jövedelmünkből vásárolni tudunk egy nem is akármilyen 7-8 személyes autót. Ez nagy különbség. Arra sem igen volt esély otthon, hogy a gyerekeinknek külön szobájuk legyen. Itt ebben a házban jelenleg két szoba áll lakatlanul (a nyolcból), egyet tanulószobának használunk, egy Hannusnak van fenntartva, ha éppen hazajön.

Nem arról van szó, hogy itt minden rózsaszínű ködben játszó, fáklyásmenet...nem. Itt is vannak nehézségek, vannak problémák, nehéz helyzetek, amiket meg kell oldani. Előfordul, hogy variálni kell, átcsoportosítani. Magas a rezsink, drága az üzemanyag, és sorolhatnám. De azt hiszem ezek az élethez szervesen hozzátartoznak, és a normális élet nem ezek hiányáról szól, hanem arról, hogy a problémákat meg tudjuk oldani. Otthon sokszor még kikerülni sem tudtuk, nemhogy megoldani.

Szóval 5 éve indultunk el, tele reményekkel, kétségekkel, félelmekkel. Meg kell mondjam, semmi sem úgy lett, ahogyan azt elgondoltuk. 

De a lényeg, hogy sínen vagyunk, megvagyunk, jól vagyunk, és a legfontosabb: van jövőképe a gyerekeinkek, és nekünk is. 

nyár vég

Ma Karinak hivatalosan elkezdődött a suli. Persze ez most nagyon laza év lesz neki, nem fog pl. házit kapni. Hogy ne essen ki a tanulásból, kitalálták Tomival (aki meg nem költözik el, hanem innen fog Dublinba járni), hogy elkezdi a bioszt tanulni-Tomitól. Íg jövőre, illetve az azt követő érettségi évben kicsit kevesebb teher lesz a vállán.

A kissuli hétfőn nyit, mi addig meg szelektálunk és vásárolunk.

Ui nem voltunk hajlandóak most sem már júliusban bevásárolni a szeptemberi iskola kezdésre. Mivel itt a tankönyárban (€75/gyerek) benne vannak a füzetek is (azt is a sulitól kapják a fiúk, meg a mappákat, meg a rajzlapot, meg a gyurmát-festéket), így csak a kinőtt ruhák-cipők illetve a fogyó-kopó dolgokat kell megvenni. 

Marcikánk igen diszkrétet nőtt a nyáron. Ugye 10 éves múlt, de már 151 centis, a lába pedig 38 és feles lett. Nyár elején, májusban mértük, akkor 146 centi volt. (és 36-os lába)

Neki mindenképpen kellettek új cuccok, Jancsinak csak gatya (mondjuk ez neki az utolsó éve, így nem áll nagyon szándékunkban semmit venni, ami emblémás), és Beni meg nagyon nem tudott vigyázni tavaly a cuccaira, így a pulcsiját elhagyta az usziban, a nadrágja meg kiszakadt.. a lényeg sajnos az, hogy a €46-s tracksuit-ból kellett két garnitúra.

Holnap még cipőket veszünk (úgy néztem, hogy nem ússzuk meg két pár cipő per gyerek alatt.. kell egy fekete bőr az egyenruhához, meg egy edzőcipő a tréningruhás napokra, plusz egy stoplis a füves játékokhoz), meg Beninek egy táskát. (tavaly Marcitól örökölt tasival járt, de 3 évnyi iskolát sajnos már nem bírt tovább az sem.)

Tegnap kaptunk egy sms-t az igi bácsitól, hogy alig várja a hétfőt, és reméli, hogy mindenkinek jól telt a nyara. Kedves gesztus.

Tominak szeptember 11.-én 3 napra be kell költöznie a campus-ra, (ez az ösztöndíjasok összejövetele), ami egy extra fejtágítás lesz, ui. a Fresher's Week 16.-án kezdődik csak.

Addig is a barátaival tölt nagyon sok időt, (hol itt vannak nálunk, hol meg edzenek, és hát persze, hogy buliznak) ugyanis a 6-os fogatból mindenki más-más városba megy tovább, ritkán fognak csak találkozni.

Hannus a 3 hetes madrid-i nyaralásán van, két naponta jelentkezik: él, boldog, és minden ok. :D

Az elmúlt 2 hétben, szinte minden nap sikerült kivinni bicajozni a 3 kissrácot a parkba, és kosarazni is eljutottunk, csakhogy még teljesebb legyen a nyári szünet.

és igen :)

14.-én kapta meg Tomi az érettségi eredményeit. 520 pontot szerzett, ami igen jónak számít, de ő korántsem volt megelégedve vele. (a max 600 pont illetve plusz 25 pont jár az emelt matekosoknak, szóval Tomi akár 625-öt is elérhetett volna.) 

Ami izgalomra adott okot, az az, hogy a Trinity-n a Law and German szakra a tavalyi belépő az 525 pont volt.

17.-ére koncertjegye volt az Eminem koncertre, amit érettségi ajándékként kapott tőlünk. Nagyszabású koncert volt a Slane Castle-ben, 82 ezer ember előtt lépett fel, és Tomiéknak sikerült a pit-be kerülniük, így abszolút felhőtlenül ki tudott kapcsolódni.

19.-én pedig közzétették az egyetemi ponthatárokat... ÉS IGEN! :D 

Idén 515 volt belépő pontszám, így első körben meg is ajánlották neki az áhított első helyet.. Trinity College Jog és Német. :D 

Mizen Head

Okulva a tegnapelőtti esetből, amikoris rákészültünk a hűvösre Észak-Írországba menet, most szigorúan rövidnadrágban jött mindenki, a hűvös hajnal ellenére. A 250 km-t úgy éreztük, pillanatok alatt megtettük, és 10 körül értünk a Visitor Centerhez, ami akkor még szinte kihalt volt. Egy tisztességes parkoló, egy miniatűr játszótér, egy kicsi központ van kiépítve.  A parkolóban ki van még állítva egy lélegzet-elállító méretű propeller. Elsőre szobornak tűnik, de kiderült, hogy az 1908-ban elsüllyedt Irada gőzös csavarja ez, amit 1995-ben hoztak felszínre 40 méter mélyről.

 Az épületben néhány szobányi kiállítás van egyrészt Marconi-ról, másrészt a geológiáról. Na meg természetesen kis ajándékbolt, kis kávézó, és az iroda, ahol a szokásos belépőket meg lehet venni.

A megdöbbentően szétszabadalt partszakaszon nagyon sok helyen van biztonságos, stabil kilátó kiépítve, kezdve a szédítő magasságú ormoktól  egészen le a sziklák tövéig. A masszív betonlépcsőn lemászva megdöbbentően szép látványban volt részünk.

A félsziget legjobban kieső pontján van a valamikori rádióállomás, a sziklák tetejére építve, mint valami tibeti kolostor. Az idevezető hidat nemrég újították fel, mondhatom,  hogy kiválóan, nagyon stabil, kulturált, masszív építmény, ami a 40 méter mély szakadék fölött vezet át. Az egykori állomás úgy van berendezve, hogy bemutassa Marconi és csapata életét, valamint azokat az állatokat, amiket megfigyeltek valaha innen. Kivénhedt tengerész szedi a belépőt a bejáratban, akinek mindenkihez van egy kedves szava. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, mindenképpen jelezte, hogy ha legközelebb jövünk, hozzunk neki egy üveg Bikavért LOL. Mondtuk neki, hogy rendben, de a pálinkával jobban járna. Azt viszont sajnos nem ismerte, így abban maradtunk, hogy ezt is, és azt is hozunk neki legközelebb. :D

A sziklaszirt legdélibb csücskére le lehet menni egy párlépcsős kis bejárón. Konkrétan ez Írország legdélnyugatibb pontja. Lehet Amerika felé integetni, mert az a legközelebbi  szárazföld.

Miután az összes kiépített kilátóhelyet megmásztuk, és elolvastuk az összes leírást, képet  magáról a komplexumról, és a közeli kis szigeten felépített világítótoronyról, megpihentünk egy kávé és egy fagyi mellett. A gyerekek nagy lázban voltak, mert Marci és Tomi fogtak egy gyíkot…mi sem természetesebb, hogy volt nálunk container, és a gyík, immár névvel, táplálékkal felvértezve a konyhában figyel.

Elhagyva a közben dugig telt parkolót, lecsorogtunk a közeli településig, ahol több helyen van kiépített homokos strand a tengerparján. Rengetegen voltak mindenütt, de végül sikerült egy olyan szakaszt találni, ami nem volt annyira zsúfolt. Ennek a partnak egy kisebb része volt homokos, a nagyrészét érdekes, simára csiszolódott, emberfejnagyságú (+-30 centi) kerek “kavicsok” borították. Isteni volt mezítláb mászkálni ezeken a köveken, olyan érzés, mintha masszíroznák az ember talpát. Mindössze a mutáns méretű bogáncsos szúrós növényeket kellett kikerülni, amiből szerencsére nem volt sok, viszont már ránézésre is elég ijesztően virítottak a kövek között.  A víz kellemesen hűvös volt, a gyerekeket alig lehetett a vízen kívül látni, ha épp nem pancsoltak, a parti sziklákon mászkáltak, amitől párszor kivert a víz, de elmagyarázták, hogy nem annyira veszélyes, mint amilyennek kinéz…..

Este 9-10 körül már itthon is voltunk, újabb csodálatos helyet ismerve meg ebből a gyönyörű országból.  

a legenda

Sokféleképpen olvastam már az Óriás legendáját, nekem ez tetszik a legjobban:

Fionn MacCool (Finn MacCool) nem volt egy átlagos Óriás. Ő volt a legnagyobb és a legerősebb egész Írországban. 

A hangját mérföldekről is hallani lehetett. Olyan erős volt, hogy egy kézzel fel tudott emelni többszáz embert. Atrim megye hegyei között élt a feleségével Oonagh-val (Únával). 

Egy nap küldönc érkezett Finn várához, egyenesen Skóciából jött. Azt mondta, hogy a skót óriás, Benandonner küldte őt, aki meg akar vele küzdeni. 

A skót meg akarta mutatni, hogy ő sokkal erősebb, mint bármelyik ír óriás. 

Finn sosem látta azelőtt a skótot, de tudta, hogy Benandonner a legnagyobb óriás a Skóciában. A következő nap Finn el kezdett építeni egy tengeri átjárót Skóciába. Ezt hívják az Óriások Lépcsőjének. 

Több ezer sziklából építette. 

Finn több mérföldnyit épített már, mikor Benandonner meghallotta az átjáró hírét. El is határozta, hogy majd ő megépíti a skót végét. Heteken keresztül mindkét óriás keményen építette az átjárót. 

Egyik reggel Finn a vára közeli erdőben volt, amikoris látta, hogy a neje jön felé, elé szaladt. Azt mondta, hogy most hallotta, hogy a skót óriás a világon a legnagyobb és legerősebb, és kétszer akkora, mint Fionn. 

Finn elkeseredett: "Nem tudok nálam kétszer nagyobb óriással megküzdeni"

Ezen a napon, ahogy a nap leszállt, a küldönc kopogtattott az ajtaján. "Benandonner holnap napkeltekor akar veled megküzdeni!" "Rendben" -mondta Finn.

Miután a hírnök elment, berohant a hálószobájába, és levette a takarójukat a hatalmas ágyáról. Finn és Úna egész éjjel dolgoztak: szétvágták a takarót és egy hatalmas babaruhát varrtak belőle. Finn felvette a babaruhát és lefeküdt a bölcsőbe. 

Másnap, napfelkeltekor Úna hallotta, hogy valaki kopgtat az ajtón. Benandonner volt az. 

Kérdezte Únát, hogy hol van Finn. Úna mondta, hogy elment sétálni, de mindjárt visszatér. Úna behívta a skótot, hogy ott várjon. Kisvártatva Benandonner sírás hallott. Kérdezte Únát, hogy mi volt ez. Úna a bölcsőre mutatott: "A kicsi babánk az" - mondta.  

Benandonner azt gondolta, hogy ha a baba ekkora, akkor az apa mekkor lehet..? Kirohant a várból, amilyen gyorsan csak tudott. Keresztülrohant az átjárón és meg sem állt, amíg Skóciába nem ért. Attól félt, hogy Finn követi őt, ezért felszakította maga mögött az utat, amit a tenger is elöntött.

az Óriás itt hagyta a csizmáját (Giant's Boot) 

Finn tevéje (Camel's Humps)

Ez Finn orgonája, ezen játszott. :) 

Állítólag Karácsonykor vissztér, és akkor lehet hallani a muzsikáját. :D

a távolban áll a kastély kéménye, ami ha füstöl (a köd kavarog körülötte), Finn otthon van.. :D