Ráció vs emóció

Sokszor csinálunk ésszerűtlen dolgokat. Olyan dolgokat, amiben nem sok ráció van. Inkább érzelmi alapon van megközelítve. Sokszor van az egésznek egy olyan vetülete, ami nem is releváns, mégis meghatározó. Közben meg arra gondolok, vajon nem ettől szép-e az egész? 

Úgy értem, hogy ha mindig mindent azért és úgy csinálnánk, ahogy és amiért jó meg kell...akkor talán unalmas és egyhangú lenne az élet. Kiszámítható, előre látható, pontosan a megtervezett mederben csordogáló. De nem szebb-e a vad folyó, mint a mesterséges? Egy biztos: kalandosabb így az élet, és tulajdonképpen azt már sokszor sikerült megofgalmazni, hogy az élet nem a célokból tevődik össze, hanem a (-z elért vagy elbukott) célok közötti szakaszokból. Az utazás maga az élet....megérkezni a halál. Ez is egy visszatérő gondolat, de talán nem baj, ha időnként az ember megismétli ami fontos.

Azt hiszem, és szeretném hinni, hogy ez nem a korom miatt van, hogy az élet boldogsága nem az eredményesség és az ésszerűség függvénye, hanem sokkal inkább a pillanatok, és az utazások azok, amik determinálják. Nem valami bölcselkedés akar ez lenni, inkább csak egy kis kognitív útkeresés.

okos-ügyes :)

Ma nagyot lépett a Nagylány: kitöltötte, és onlájn beadta (mi meg kifizettük a ránk eső 30 eurót :) az egyetemi felvételi jelentkezési lapot.
Csakhogy szembetűnő legyen a különbség a magyar és az ír díjak között, akkor leírom, hogy ez a 9330 forintnak megfelelő összeg nem 3 azaz három darab képzésre ad lehetőséget, hanem 10 darab Level 8-re (egyetemi-főiskolai képzések) PLUSZ 10 darab Level 7/6-re (felsőfokú szakképzés).
Nos, szóval a 10 darab Level 8 kipipálva, a leguccsó már asszem vmi 300 pontos képzés, és a legutóbbi tesztek eredményei alapján 510 pontot sikerült összeszednie, úgy, hogy a magyar (mmint mint tantárgy) még nincs benne, szóval sanszos, hogy egyetemista lesz idén a gyerek. :))

Kariék pedig bejutottak a legjobb 30-ba -a Tintreach-val, így februárban mennek a workshopra, és addig meg gyakorlás ezerrel, hogy nagyon-nagyon jók legyenek.
Így ma hiába küldtek értesítést, hogy 5-10 napon elvinnék a zongorát Németországba, Kari közölte, hogy szó sem lehet róla, neki KELL a zongora és mivel még mindig csakis ő tudja átváltani a gondolataival (muhhahhha) a hangszínt, ezért ki van zárva, hogy ő kiengedje a kezei alól. Hinnye, kemény egy csaj.

Az extra jó hír, pedig, hogy úgy néz ki : idén is jönnek Zs-ék februárban. :))

A multikulti legónokedli

A gyerekeink amióta itt élünk, eléggé rákattantak a legóra. Nyilván ez otthon nem annyira történt volna így, itt viszont erre szerencsére megvan a lehetőség. Szinte mindegyik gyerek szülinapi ill. karácsonyi listáján szerepel valamilyen lego. Harry Potter vagy Star Wars, vagy rendőrség, kamion, helikopter, hajó, satöbbi. Ami jó ebben, hogy a játék, jellegéből adódóan nagyfokú kreativitásra ad lehetőséget. Ennek köszönhetően fordulhat elő olyan poén, amikor a kis ötésfél éves Benike megjelenik ezzel a formációval:

buli volt

A család krónikásaként ezúton megörökítem, hogy remek kis vasárnap délutánt töltöttünk el Zoliéknál, és az egyetlen hibája csak az volt, hogy hamar este 10 lett és haza kellett jönnünk, lévén másnap már kezdődött a suli.
Azt nem írom, hogy nem sikerült a beszélgetéseink végére érni, ugyanis azoknak sosincs vége, csak úgy abbamarad mindig.
A kisfiuk szülinapját ünnepeltük meg, csomó kiskölyök (OK, mi vittünk kapásból ötöt, ez azért megdobta a gyerekek számát), sok felnőtt, szuper kaják, fincsi sütik, hangzavar, petárda és tűzijáték..
Benit annyira megviselte a hazajövetelünk, hogy kicsit még sírt is. És már most egyezkedik, hogy a júniusban esedékes szülinapjára jöjjenek a Zoliék és a Gyuriék az Alexszel.


Ja, jut szembe...*személyes üzenet következik*
CSAK ÚÚÚÚGY, enyhe célzással persze, merthogy ÉN SEM találtam azt a bizonyos gyerekdalt, és asszem tévedtem, és mégsem a kiskece lányom lesz.. de akkor is, LÉTEZŐ SZÓÓÓÓ :)))))

Bella István: Egy nap, Két nap -Lázár Ervinnek
(részlet)

„Hát jó! Ma kedvemnél vagyok –
morrantott – csak még fölkapok
valamit.” – Aztán csobogás,
surrogás, felhősuhogás,
fényzirrenés: mosakodik,
">törülközik, simakodik.

A hó és az élet

Időről időre előjön a Carpe diem életérzés, én úgy gondolom, ahogy öregszünk, ez így természetes. Amikor az ember fiatal még és bohó, és menetel előre, hajlamos a kitűzött célra koncentrálva nem észrevenni az életet maga körül, maga mellett. Sokat írtunk már erről itt a blogon is, és most megint előjött bennem az érzés, mégpedig a hó kapcsán.

Itt Írországban nem jellemző a hó télen. Van azért, de nagyon nagy dolognak számít. Mi azoknak az embereknek a csoportjába tartozunk Verbénával, akik otthon Magyarországon is imádtuk, ha esett a hó. Így nyilván érthető, ha Írországnak ez a jellemvonása nem annyira tetszik nekünk. Na, nem mintha az időjárás miatt akartunk volna errefelé koncentrálódni :)

Na szóval a lényeg, hogy sokan a hóban meglátják az utána jövő lapátolást, balesetveszélyt, sózást, majd a latyakot és a sarat. Amikor esik a hó, különösen ha nagy pelyhekben hullik, mintha a világ is valami varázslatos mesében lenne. A havas táj szépsége számomra felülmúlhatatlan, a legszebb, mikor a nap is süt, és a napsugarak szikrázva verődnek vissza a hóról. Ilyenkor bennem valami mélyről és távolról jövő, "messze ringó gyermekkorom " világából elszármazó, -beismerem kissé infantilis- boldogság jelenik meg, és önkéntelenül azért drukkolok, hogy essen jó sok hó.

És csalódást érzek, amikor pillanatok alatt elolvad az a kevés, ami esett. Ha belegondolunk maga az élet is kicsit ilyen...a szépség, akár a saját szépségünk is milyen rövid ideig tart, ha egy egész életet nézünk...és megannyi jó dolog, ami van az életben, az magában hordoz sok "rosszat" is, és azért teszem idézőjelbe, mert nem feltétlenül rossz az, csak velejárója a jónak...és hiszem, hogy az igazi életöröm, az igazi boldogság abban húzódik meg, ami a csillogó felszín alatt húzódik.És abban is hiszek, hogy sokkal jobb örülni a hónak, mint meglátni a vele járó "csatolmányokat".

Szeretem a bennem élő kisgyereket, aki örülni tud a hónak. Aki nem gondol a latyakra. Mert talán ezért tudok - és tudtam mindig is- örülni az életnek, és boldogan megélni azt, dacára az éppen aktuális és nem feltétlenül kellemes velejáróira.

Kari a zufó

Kari gyakorol a zongorán.
Állítása szerint arra gondolt, hogy "hogy hangozhatna ez a darab a pánsíp-effekttel.." , amikor is a zongora átváltott.. pánsípra.
Brr.
Lejött, elmesélte.
Mindannyian kipróbálták és nem és nem és nem... csak Kari tudja ezt kihozni, fel is vette már videóra.. :O
Most kissé gondban vagyunk, mert szóltunk a gyártónak, hogy izé.. vmi kontakthiba lehet a zongorában, de elég nehéz körülírni, hiszen csak Kari képes ezt a hibát kihozni belőle.
Azóta persze előjöttek a különféle teóriák, miszerint Kari ufó/telepatikus izé/OliviaDunham..

És hát perszehogy Tomi szétzrikálta már a Húgát: ha csak csúnyán néz rá Kari, leveti magát a földre és jajgat, hogy a gondolatával fellökte.. :)

Mi meg persze 2 lábbal a földön állva, próbáljuk kitalálni, hogy most mi a franc van, és különbenis, hol van a blokk a zongoráról...????? KAAARRRIIIIII!!!!

az első..

Az idei első bejegyzést 2 videóval kezdem, Tomi végre rászánta magát, hogy felvegyen egy azaz egy darab videót magáról.

A másikat Kariról, aki egy nagyon szép kis darabot rakott össze zongorán.

A szilveszterünk jól sikerült, szelíden-szolidan, Amerikából-jöttem-eztünk a gyerekekkel.
Beni amúgy haláli, ahogy ezt játsza.. igen nehéz kitalálni, amire ő gondol. Pl. egyszer H, mint Hotelos (:)))) ) volt... leült, vert egy billentyűzetet, majd felpattant, pakolt valamit, megint visszaült, megint klimpírozott, majd vkit "lelőtt" .. (ennél itt dobtunk egy hátast, mert ugye nálunk aztán semmiféle fegyver nincs, meg amúgyis mi pacifisták* vagyunk.. )
Kis segítséggel sikerült kitalálnunk.. elmesélte, h mit csinált.
-Gépen dolgozott
-feldíszített egy karácsonyfát
-megint dolgozott
-egy vendéget pedig lelőtt altatólövedékkel (:OO), hogy aludjon már..
Fura elképzelése van a gyereknek a vendéglátóiparról. :DDDD

Kaptak az apjuktól színes trutyi-sprayt, szétfújták az egész lakásban, és teljesen csodálkozok magamon, mert nem kaptam idegrohamot, sőt most, ahogy ezt írom, látom, hogy az egyik faliképről is lóg még vmi cucc.. és semmi. Nyugalom és derű.

2012 van. Elképesztő.
Hát akkor Boldog Új Évet! :)


*kiegészítés:
Marci, 2 éve talán, együtt játszott egy kisfiúval. Nálunk voltak, és fent játszottak a gyerekek, mikor halljuk, hogy D, a kisfiú kérdezi Marcitól, hogy hol vannak a játékfegyverei.. Marci felháborodott hangon válaszolt:
- Sehol. Mi pacifisták vagyunk. :)))

Évértékelés

Talán elmondható, hogy lassan ez is tradícióvá válik...itt a blogon. Az év utolsó napján az ember számot vet, mire jutott, mit hozott az adott év....és mit vitt el. Mókás néha újraolvasni ezeket a bejegyzéseket, de most nem olvastam vissza, mert nem nagyon van rá idő :)

Verbéna dologzik, és nagyon sok minden dolog maradt ránk, amit természetesen boldog örömmel és megfelelő lelkesedéssel mívelünk, de azért úgy nem könnyű ám, hogy "komoly" élet- és konyhatapasztalattal rendelkező kamaszok állnak az ember rendelkezésére. Mire is gondolok...? Példa: A "- verj fel két tojás légyszíves!" utasításra előbb hosszan és értetlenül néz, majd kis gondolkodás után felüt két tojás egy tálkába, és büszkén elém tolja...Valószínűleg a nézésemben lehetett valami, mert kis hezitálás után megérkezett a bátortalan, ámde akkurátus kérdés: "-...Őöö...össze is keverjem.?? "

Szóval visszakanyarodva az életünk tengerére....a 2011-es év ha lehet ilyet mondani, gyorsabban szaladt el, mint az eddigiek. Alapvetően azt hiszem rajtunk kívül most nem sok minden más változott meg. Az életünk nagyon hasonlóan folyt tovább, mint addig, viszont mi magunk változtunk. Külsőleg is, és belsőleg is. Külsőleg bizonyos, hogy pozitív irányba, remélem belsőleg is. Utóbbi rész meglehetősen szubjektív...

Talán ez volt az utolsó olyan karácsonyunk, amikor teljes egészében együtt van a család, hiszen jövő ősszel a tervek szerint Hannus felköltözik Dublinba, és elkezdi az önálló, egyetemi életét. Izgalmas nagyon. Szurkolunk Neki ebben, és minden támogatást megadunk Neki ehhez, amire képesek vagyunk. És a szokásosnak mondható módon igyekszünk ebben is csupa pozitívumot látni, hiszen az élet rendje mi más, ha nem ez. Viszont ez a tény teszi különösen jelentőssé az idei évet és az idei Karácsonyt. Ami egyébként átlagon felül sikerült, elmondhatom.

Újévi fogadalom....? Nincs. Nem kell. Azt hiszem, fogadalmak nélkül is boldogulunk. Az biztos, hogy az elkövetkezendő év nem lesz könnyebb, mint az előző volt. De tudom, hogy jók vagyunk Verbénával, és hozzuk majd mindazt, amit elvárunk magunktól és egymástól. Nagyjából úgy, ahogy eddig is tettük.

Azt kívánom, hogy a 2012-es év mindenki számára hozza meg azt, amit vár tőle. Legalább annyit, de ha lehet, többet is.

3-3-3-3

Ez a bejegyzés amolyan se füle, se farka írás lesz.

Ugyanis egyetlen egy dolog ihlette: a kis vonalzónk, miszerint 3 éve, 3 hónapja, 3 hete és 3 napja hagytuk el kishazánkat together.
Az ezoterikusok szerint a hármas szám vonza a történéseket, elfeledteti az akadályokat, és új lehetőségeket tár fel előttünk.
Hát, akkor hajrá új lehetőségek, készen állunk. :D

büszkeségeink :)