vegyes

A kórság igen ragaszkodó volt: az elmúlt napok át nem aludt éjszakákról (Buddy és én), hűtőfürdőkről (Tomi -többször), kruppos roham kezeléséről (Marci), lázcsillapításról (Marci, Beni, Tomi), masszív köhögés és orrdugulásokról , orrszívásról és hasonló izgi dolgokról szólt.
"Természetesen" addig senkinek semmi nem jött elő, amíg be nem futottak Buddy tesójáék.. aznap este Tomi újra 39.8-at produkált.. de szerencsére 3 napja láztalanok a gyerekek. Végülis most van egy hét szünetük, mikor legyenek betegek.. ?

A rokonlátogatás igen jól sikerült: a mi fiaink és az ő fiaik egy korban vannak, tök jól eljátszottak. Mi is kellemesen elbeszélgettük az időt, teljesen okés volt az egész.

Megtartottuk Marci 8. szülinapját: és miután sikerült velük megértetni, h nem fogunk házibulit rendezni (az itteni szokások az én értékítéletemnek nem felelnek meg, és nem akarok azért vagyonokat fizetni, mert egy tucat kiskölök szétszedte a bérlakásunkat.. másutt -játszóház- megrendezett partira meg nem szeretnék költeni. ) extrán jó volt, h nagyobb buli kerekedett, mint amekkorára számított.. unokatesók, mi... ki is töltöttük a nappalit. :D

Másnap a héliumos lufijával szórakoztunk, és mindenféle vicces dolog kerekedett belőle, Buddyé lett a legvállalhatóbb, meg is mutattuk mindenkinek, így ide is kiteszem. :)

Ma pedig Tomi fiúnk lépett egyet a felnőtt élet felé..: fejébe vette, h szeretne egy kisegítő munkát, mert egy bizonyos Gibsont nagyon szeretne, és arra gyűjtene.. mindannyian azt hittük, h sokáig kell kilincselni, de tulajdonképpen ma már le is dolgozott 3 órát.. :O :)
Elindult reggel, jó pár helyen kiröhögték, meg felvették a waiting-list-re kb. 500.-nak, majd a helyi toyota szalonban a főnök azt mondta, h kéne neki takarító.. a egy takarítógéppel show-roomot takarított, amíg le nem merült az akksija, majd utána kocsikat mosott.
Holnap 9-re megy megint, és valószínűleg hétvégenként kb. 6-8 órát kell majd dolgoznia.
Örül neki, mi meg neki-vele. :D

történések 2.

Korai volt a nagy öröm, h meggyógyult Tomi, ui hétfő óta újra lázas.. Semmi más, csak a 38.5 és 39.5 közötti hő.. ez ugyan bőven sok, de a doktorunk kivár, h legyen valami "más" tünete is, addig lázcsillapítás.
Én meg azon gondolkodtam, h lehet-e egy 16 évesnek háromnapos láza..? Végülis szezonja van itt is.. és még sosem volt neki.

A megszorításokat mi úgy transzformáltuk át a mi kis büdzsénkre, h ideiglenesen lemondtam a kisautó lehetőségről, és helyette előre hoztuk az idénre már amúgy is tervezett digitális zongora vásárlást.
Nem volt könnyű a döntés: ui. ha szakértőt kérdezel, csakis roland, korg lehet az, amit vehetsz a gyerekednek, ha ez alá mész, lúzer vagy és gagyi..
Hannát kifaggattuk és azt tanácsolta, hogy a jelen helyzetnél csakis jobb lehet minden más, így szte ne hallgassunk ezekre, elmondta, hogy mi az, amire szükségük van, és kész.
Sosem hitte el senki, hogy ő odahaza csak szintin tudott gyakorolni, vagy hogy Kari sem és Tomi sem játszott még sosem zongorán, csak a régisuli öreg pianínóján, meg a templomi orgonán.
Nem is tudom... végülis én sem vezettem még Audi s8-at, mégis jól vezetek, és biztonságosan. :)
Szóval mentünk egy jóóó nagy kört az itteni külféle zeneboltokban.. 1000 euró alatt nem tudtak kalapácsmechanikásat kínálni.. így a már jól bevált német oldalon keresgéltünk, és találtunk egy igen kedvező árú szettet: zongora-szék-fülhallgató 520-ért, ingyenes házhoz szállítással.
Tegnap befutott a csomag:



ÉS ez lett belőle:


Nagy az öröm, alig bírnak vele betelni a gyerekek (és Buddy is, hahhhaa) amint lesz lehetőségem, végre-végre megörökítem a srácok tudását ezen is. :)

Btw: ez a 701. bejegyzésünk... :OOO

történések

A gyerekek gyógyultnak nyilvánítva, igaz, volt a hét közepén még egy útja Buddynak Jancsival az ügyeletre, mert a furcsa, vörös kiütései újra megjelentek, de mint kiderült vmi allergia lehetett, mert antihisztaminra elmúlt.
Így Tomi teljes erőbedobással állt neki a pre-exam-oknak, ami 2 héten át tart, különböző lelkiállapotban jött ugyan haza, de igyexünk azt erősíteni benne, hogy ez tét nélküli, egyszerűen csak csinálja, ahogy tudja, és ne stresszeljen.
Az edzésnek is nekiállt, és az edzője szerencsére egy jófej angol :), aki csak lájtos edzéseket, (aszonta, h izomnövesztős) tart neki, h kíméljék a tüdejét. (Mindemellett készül a 2 hét múlva esedékes Munster Juvenile Indoor Championships-re. )
Jancsinak és Marcinak újabb eszközt kellett beszerezni: sisakot a hurlinghez. 2-3 héten belül várható, és igen kedvezményes, féláron "csak" 40 euró per darab volt.
A délutáni közös tanulások ideje egyre csökken, jó látni, ahogy napról-napra egyre több mindent értenek. Amúgy asszem az egyik legjobb tanulók az osztályaikban, a nyelvi hátrányuk meg egyre csökken.
Kari nagyon remekül boldogul a suliban, a kosárlabdázásban is egyre nagyobb sikerélményei vannak, talált magának barátnőket, akikkel együtt 'lóg'. :)
Hannáéknál nem vizsgák vannak, hanem februári tesztek, de nagy jelentőséget tulajdonítanak neki a tanarak, hiszen jövőre érettséééégiii, így ő is stresszel. A héten voltak színházban, a Hamletet nézték meg, de nem tetszett neki. És persze megy az agyalás, hogy merre menjen majd továbbtanulni (haza) és mit..
Beni drága egyre jobban kezeli a sulis napokat, és sikerült egy napi rutint is kialakítani vele. Egyre ügyesebben rajzol, sztorikat rajzol le, az embereknek van kezük, ujjaik, lábuk, az arcukra érzelmeket is próbál rajzolni (mosoly-vicsor-sírás..) és nagyon élvezi, alig győzzük papírral.
A melóhelyen semmi extra, telnek a mindennapok, ennél több szót nem is érdemel. :)
Én is újra beálltam Buddy mellé, akinek fogyása töretlen, és bár én is leadtam közel 30 kilót az egy év alatt, -és semmit nem szedtem vissza, annak ellenére, h én már a lazább, szintentartó fázisban voltam-, de szeretnék még olyan 4-5 kilót leadni, hogy aztán edzéssel kis izmot magamra szedni és aztán ugyanitt tartani súlyban..
A 21.-ei hét szünet lesz, várjuk nagyon, mert az első napokban átjönnek hozzánk Buddy bátyjáék Angliából, akikkel másfél éve nem találkoztunk. Igaz, csak pár napos lesz az ittlétük, de majd legközelebb hosszabb lesz. :)
És hát készülünk Marci 8. szülinapjára is ezerrel. :DDD

Tavaszodik... és ez tetszik nekem. :)

talánvégevan :)

Beni jól -láztalanul, Tomi jól, akinek a szája mostanra lett normálisnak nevezhető.. juhhhúúú! :)

És a kertünk végében kibújtak az ősszel eldugott virághagymáim.. :)

ésmégnincsvége :@

Beni este: fáj a fülem. Láza nincs.
Reggelre füle kifakadva, láza emelkedőben..
Halleluja.

tavasz

.. és csakhogy eltereljem a gondolataimat egy kis időre, örülök annak, hogy Írországban ez a nap a tavasz első napja (kelta hagyományok nyomán) ... ma 11 és fél fokot is mértünk, és még a nap is sütött.

HS

Tomi helyzete annyit változott, hogy láztalan, szépen szakad fel a cucc a tüdejéből, kevésbé sípol.. ez jó.
A rossz az, hogy tegnap megjelent a szája sarkában egy herpesz --> zoviraxot kapott rá.
Ma reggel teljesen elterjedt mind2 ajkán, és valami eszméletlenül durván néz ki.. :(((((
Van egy nagyon rendes patikus a közelben, az ő tanácsát kértem, h mit kenjünk rá.. adott egy receptköteles krémet (recept nélkül), ami szerinte nagyon jó lesz, így most kenjük szorgalmasan, és kivárunk.
Orvoshoz Tomi nem hajlandó menni, annyit sikerült megbeszélni vele, hogy ha még ennél is rosszabb lesz, akkor vihetjük.
A netet felkutatva "megnyugodtunk", hogy ez nem valami ritka eset, csak még mi nem találkoztunk ilyen elfajzott ajakherpesszel.

szombat esti láz :?

A hétvégén sikerült megtapasztalnunk az ír eü, már-már magyar sztájlt követő, árnyoldalát.
Itt, Midland-ben, van egy ún. Shannondoc nevű ügyeleti rendszer.
Felhív a beteg egy központi számot, egy recepciós felveszi a telefont, rögzíti az adatokat, majd pár percen belül visszahívja egy nővér, aki a tüneteket kérdezi ki, majd a lakhelyhez legközelebbi ügyeletre irányít (időponttal).
Ezzel a rendszerrel eddig már 3* találkoztunk, mindannyiszor kellemes, szimpatikus, magabiztos és hozzáértő orvossal hozott össze a Sors.
Nos, szombat este, Tomi riasztó tüneteket produkált, -hidegrázás, 40 fokos láz, gyengeség, sápadtság, fulladás, orrszárnyi légzés, köpetürítéssel együtt járó köhögés.. - szóval telefon az ügyeletre, elmondom, hogy ez van, és nagyon félek, h tüdőgyulladása van a gyereknek.
Fél óra múlva várnak a közeli rendelőben.. csakhogy ez most egy másik, mint ahová járni "szoktunk".. helyileg hol van? Elmagyarázzák, végülis odatalálunk, de azért bosszantó, h sehol sincs kiírva, h merre is van az ügyelet.
Időben behívnak, mikor is egy igencsak fura kinézetű, első blikkre nekem az indiai vasúti társaság munkásának ható, kissé dzsuvás fazon fogadott. Az Orvos.
Nem nézett ránk, sem Tomira.. a 3 réteg pulcsin át 'meghallgatta' a tüdejét, kb 3 mp-en át, majd közölte, hogy biztos, hogy nem tüdőgyulladás. (értem én, nekem butának kell látszódnom, nem lehet véleményem, még akkoris, hogy ha Tomi megszámolhatatlan tüdőgyulladását is csináltam végig, hol odahaza, hol kórházban.. )
Ok, akkor mi?
Nem tudja. De ez nem az.
Ekkor szól Tomi, hogy szédül, lefektetjük, majd hosszas nézelődés után, közli a doktor, hogy nem tudja mi baja van, de szerinte kórházba kéne vinni.. majd bizonytalanul megkérdezi, hogy én tudom-e otthon kezelni.. mondom igen, de ha úgy gondolja, hogy jobb lenne a gyereknek kórházban, hajrá, visszük, csak legyen már jobban.
Újabb percekig tartó nézelődés a semmibe, majd megkérdezi Tomit, ő mit akar.. mondja Tomi, hogy ha van esély, ő otthon szeretne lenni.
Újabb percek telnek el, csak úgy, mi nézzük egymást, úúúgy szemmel kommunikálva, a doktorunk meg csak úgy mered a semmibe..
Majd egy hosszú fejcsóválás-rázogatás után odalépett a gyógyszeres szekrényhez, és egy injekciós tűvel fordult vissza. Beadta Tomi sejhajába, majd közölte, hogy akkor ad nekem is egy injekciót, amit majd otthon kell beadnom a gyereknek.. :OO
OOOOKKKKK.
Majd fejcsóva, kijavítja magát, hogy inkább kúpot adna, amit itthon adjak majd be.
Kerekedő szemmel mondom, hogy hát 16 éves és nem hányt.. nem lehetne akkor egy egyszerű tabletta..?
De. Lehet.
Ezek után elkérte a medical cardot, hogy megírjon Tominak egy receptet.. a rajta szereplő GP-nk nevét meglátva megkérdezte, hogy who the f*ck is dr B..?
A GP-nk, bammeg.
Majd a nevenincs, fogalmam sincs ki, utunkra bocsájtott, azzal a felhanggal, hogy ha rosszabbul lenne a gyerek, menjünk kórházba.
Az általa felírt AB-ot kiváltottam, ezt kiegészítve kap hazai ACC-t, ventolint-seretidet, és döntjük belé a narancs levet.

És most befejezem ezt a rövid kis élménybeszámolót, mert közben valami vírus is megszállt minket, és a család nemlázas tagjai torokfájással és rossz közérzettel bírnak, így én is, és a történet újra átélése nem tesz jót a vérnyomásomnak.

TAO

A Brit Királyi Haditengerészet fejlesztése alatt álló tengeralattjárója ha elkészül, képes lesz akár a Földet is megkerülni anélkül, hogy a felszínre emelkedne.
Verbénával majd' 20 éve kezdtük el a közös életünket, még gyakorlatilag gyerekként. A kezdetektől fogva harcosak voltak a napjaink, erről már itt a blogban is sokat írtunk. Lekötött a harc minket folyamatosan. Mindig más ellen/mellett, de alapvetően az életünk mindig szólt valamiféle küzdelemről. Most sincs ez máshogy, és gondolom később sem lesz máshogy, sőt, másokkal sincs máshogy, nyilván. Mégis van némi változás. Mostanában olyasmi érzésem van, mintha valamiféle tizensokéve a tengerfelszín alatt lévő tengeralattjáró lennénk, ami lassan elindul a felszín irányába. Jó-e vagy sem? Nehéz megmondani. Mint minden változás, azt mondanám első blikkre, hogy aha, jó. De ugyanakkor kicsit rémisztő is. Mert nem tudom, mi van a felszínene, mi van odafent, odakint....nem tudom, fog-e tetszeni, ami ott van.
Félelmeim vannak,, vajon nem csesztük-e el. Mármint az egy másik kérdés, hogy minket mennyire csesztek el. Annak megvan a maga oka. Az idő kerekét nem tudom visszaforgatni. Viszont mégcsak véletlenül sem szeretném magam, magunk medence tetején úszó használt kotonnak érezni egy jól sikerült házibuli után.
Filmek garmadája, persze legfőképp Amerikából - honnan máshonnan- szól a sztereotípia vastag máza alatt az önmegvalósító, negyvenes éveik elejét vagy derekát taposó emberekről, akik a mi megszokott ideológiai ösvényünkről fogalmazva jó dolgukban nem tudnak mit csinálni, egyéb pesties terminológiával élve vergődnek, mint a zacskóshal, billegnek, mint rigó a dögön, és a többi. Maradva a tényeknél én egyáltalán nem érzem magam ilyen útkereső középkorúnak, viszont a gyerekek felnövése/kirepülése folyamat ahogy közeledik a vége felé, óhatatlanul az emberben felmerülnek kérdések.
Vajon hová tartunk? Én olyan pali vagyok, aki barátjának tartja a számokat. Aki tervez, és igyekszik tudatosan létezni. Ismerni az irányt, amerre halad. És most, nagyon hosszú idő óta, bizonytalan vagyok, ami pedig baromira nem jellemző rám. Vagy nem volt jellemző? De az élet nem egy autóvásárlás.Ott az ember tudja, mit kell nézni, mire kell figyelni, és mégis átverhetik, mert a pakliban benne van. De bevállalható. Az életben nem vállalható be, ha át vagyok verve. Plusz amíg az autóvásrlásnál el lehet mondani, hogy az az aljas szemét sunyi patkány elhallgatott valamit, vagy elkendőzött egy hibát, addig az élet dolgában nincs duma, nincs kit hibáztatni, csak magunkat.
Nem tudom, merre fog menni a hajónk. Tényleg. A nagy kérdés, kinek van igaza: a szamoai bennszülöttnek, aki szarik a világra, és megöregszik a nyomorban, a tengerparton ülve, kezében a fellangyosodott sörrel, vigyorogva, vagy az eltévedt hajóskapitánynak, aki a part mentén kószál élete végéig, keresve a jó irányt.

De pokolba a sok hasonlattal, egyik sem jó. A lényeg az ÉLET és EGYMÁS szeretete és élvezete. A primer értékeink világosak és egyértelműek. A primer törekvéseink szintén. A többit meg majd meglátjuk. Hiszen we can cross the bridge, when we get there.

-70

Ma van egy éve, hogy megreformáltuk az étkezési szokásainkat.

Ez alatt az egy év alatt 70 kilótól szabadultam meg, ami egyedülálló az én kis tyúkszaros életemben.

Már gyereknek is kövér voltam, egyedül a "csajozós" éveim alatt sikerült - elmebeteg diétával ugyan, de- normális alakot öltenem. Most végre meg tudtam alkotni azt a fajta táplálkozás-módszert, ami nem jár éhezéssel egyáltalán, és nem futottam, nem szobabicikliztem, se nem jártam le gyúrni hetente négy alkalommal a kispesti Pólusba....Annak idején kamaszkoromban kezemben a ventolinnal jártam futni a temető melletti kiserdőbe...gyűrűt szereltettem fel anyámék hálószobájába, ahol húzódzkodtam folyton...és ja, lejártam a Janiékhoz hetente négyszer gyúrni másfél órát. Pár éve még otthon úgy kezdtem minden napot, hogy 20 kilométert lebringáztam a szobabiciklimen. Aztán eladtuk a szobabringát is a kiutazásra gyűjtésben :-) Na semmi ilyesmit nem követtem el az elmúlt egy évben. Fura.

Ennek az egész történetnek már elkezdtem a megírását, talán egy soha ki nem adott könyv formájában az utódaim számára hasznot jelent majd. Ki tudja.