szombat esti láz :?

A hétvégén sikerült megtapasztalnunk az ír eü, már-már magyar sztájlt követő, árnyoldalát.
Itt, Midland-ben, van egy ún. Shannondoc nevű ügyeleti rendszer.
Felhív a beteg egy központi számot, egy recepciós felveszi a telefont, rögzíti az adatokat, majd pár percen belül visszahívja egy nővér, aki a tüneteket kérdezi ki, majd a lakhelyhez legközelebbi ügyeletre irányít (időponttal).
Ezzel a rendszerrel eddig már 3* találkoztunk, mindannyiszor kellemes, szimpatikus, magabiztos és hozzáértő orvossal hozott össze a Sors.
Nos, szombat este, Tomi riasztó tüneteket produkált, -hidegrázás, 40 fokos láz, gyengeség, sápadtság, fulladás, orrszárnyi légzés, köpetürítéssel együtt járó köhögés.. - szóval telefon az ügyeletre, elmondom, hogy ez van, és nagyon félek, h tüdőgyulladása van a gyereknek.
Fél óra múlva várnak a közeli rendelőben.. csakhogy ez most egy másik, mint ahová járni "szoktunk".. helyileg hol van? Elmagyarázzák, végülis odatalálunk, de azért bosszantó, h sehol sincs kiírva, h merre is van az ügyelet.
Időben behívnak, mikor is egy igencsak fura kinézetű, első blikkre nekem az indiai vasúti társaság munkásának ható, kissé dzsuvás fazon fogadott. Az Orvos.
Nem nézett ránk, sem Tomira.. a 3 réteg pulcsin át 'meghallgatta' a tüdejét, kb 3 mp-en át, majd közölte, hogy biztos, hogy nem tüdőgyulladás. (értem én, nekem butának kell látszódnom, nem lehet véleményem, még akkoris, hogy ha Tomi megszámolhatatlan tüdőgyulladását is csináltam végig, hol odahaza, hol kórházban.. )
Ok, akkor mi?
Nem tudja. De ez nem az.
Ekkor szól Tomi, hogy szédül, lefektetjük, majd hosszas nézelődés után, közli a doktor, hogy nem tudja mi baja van, de szerinte kórházba kéne vinni.. majd bizonytalanul megkérdezi, hogy én tudom-e otthon kezelni.. mondom igen, de ha úgy gondolja, hogy jobb lenne a gyereknek kórházban, hajrá, visszük, csak legyen már jobban.
Újabb percekig tartó nézelődés a semmibe, majd megkérdezi Tomit, ő mit akar.. mondja Tomi, hogy ha van esély, ő otthon szeretne lenni.
Újabb percek telnek el, csak úgy, mi nézzük egymást, úúúgy szemmel kommunikálva, a doktorunk meg csak úgy mered a semmibe..
Majd egy hosszú fejcsóválás-rázogatás után odalépett a gyógyszeres szekrényhez, és egy injekciós tűvel fordult vissza. Beadta Tomi sejhajába, majd közölte, hogy akkor ad nekem is egy injekciót, amit majd otthon kell beadnom a gyereknek.. :OO
OOOOKKKKK.
Majd fejcsóva, kijavítja magát, hogy inkább kúpot adna, amit itthon adjak majd be.
Kerekedő szemmel mondom, hogy hát 16 éves és nem hányt.. nem lehetne akkor egy egyszerű tabletta..?
De. Lehet.
Ezek után elkérte a medical cardot, hogy megírjon Tominak egy receptet.. a rajta szereplő GP-nk nevét meglátva megkérdezte, hogy who the f*ck is dr B..?
A GP-nk, bammeg.
Majd a nevenincs, fogalmam sincs ki, utunkra bocsájtott, azzal a felhanggal, hogy ha rosszabbul lenne a gyerek, menjünk kórházba.
Az általa felírt AB-ot kiváltottam, ezt kiegészítve kap hazai ACC-t, ventolint-seretidet, és döntjük belé a narancs levet.

És most befejezem ezt a rövid kis élménybeszámolót, mert közben valami vírus is megszállt minket, és a család nemlázas tagjai torokfájással és rossz közérzettel bírnak, így én is, és a történet újra átélése nem tesz jót a vérnyomásomnak.