Szeptember 20 elindultunk
Kedd 16-kor indult a hajónk, nagyon izgatottak voltunk már, tulajdonképpen sosem volt még ilyen élményünk. Persze hogy kompoztunk, meg aludtunk is már hajón, de az csak Rostock-Trelleborg közötti út volt, a fiúkkal, még 2018-ban. De az csak egy 7 órás út volt, direkt éjszaka mentünk, letudva így az alvást és a szállást, hogy kora reggel már Svédországban legyünk.
De ez ugye egy 18 és fél órás út. Plusz sosem kompoztunk kettesben.
Még a 2020-as nyaralásunkat terveztük ezzel a komppal, a WB Yeats-szel, de tudjuk, hogy mi lett belőle.
2018-ban építették, tényleg vacsi új hajó. Óriási. 1700 embert tud vinni, baromi sok autót/kamiont (meg kéne guglizni, hogy mennyit, de nincs netem.)
A net talán 20 percre ingyenes, utána, egy órára €8. Mi passzoltuk, tök jól elvagyunk net illetve telefon nélkül, (a régi idők szép emlékét idézi, a Westel 450-et, mert mivel a tengeren vagyunk, műholdas telefonok vannak, és a hívás fogadása is pénzbe kerül.)
Úgyhogy mondtuk a gyerekeknek, hogy anyu-apu eltűnik egy időre, legyen mindenki jól.
Csak, hogy még izgibb legyen az indulásunk, kedden reggel 6-kor Tomi üzenetére ébredtem, hogy ételmérgezést/gyomorrontást kapott, egész éjjel f*sott-hányt. Csakhogy Tomiék is nyaralnak, 21.-éig.
Ausztria-Sopronban vannak egy hétig, Bp-re repültek, onnan béreltek kocsit, elmentek Graz-ba, hegyet akartak volna mászni, de leesett az első hó, és arra nem voltak felkészülve, csak 8-10 fokig. Épp Bécset járták be, majd Sopronban szálltak meg, mikor beteg lett. Állítása szerint reggelre már jobban volt, csak fáradt volt. Úgyhogy írtam, hogy miket vegyen, szerencsére már Magyarországon voltak, tudtam a gyógyszerek nevét. Sajnos a normolyt receptköteles, úgyhogy izotóniás italokat vett. Szóval délután 4-kor, mikor mi elindultunk, azt írta, hogy jól van, sokkal. Ez azért nyomasztott minket.
A hajóra és az utunkra visszatérve.. a svéd kompon még egy kódot kaptunk, ami nyitotta a kabinunkat, de itt már mágneses, érintős kártyát kaptunk. A 9.-en kaptuk meg a kabint, a legolcsóbbra mentünk, ablaktalan. A svéden ablakos volt, de pont a sétáló deckre nézett, nagy élményt nem nyújtott.
Nagyon sok infót igyekeztem begyűjteni, tudtuk, hogy qrva drága minden is a hajón, úgyhogy pestiesen lesütöttem egy valag fasírtot, vettünk friss zsömléket reggel, csináltam szendvicseket, Alan lesütött pogit, vettünk csokit, sós rágcsát, sőt hip-flask (laposüveg?)-ben hoztunk egy-egy kupica whiskey-t, meg vettünk dobozos kólákat is. Úgyhogy a két bőröndből, amit felhoztunk a hajóra, egy a kaja-piás bőrönd volt.
Végigjártunk mindent, vettünk egy kávét az elindulás után, (ok, Alan azt is hozott termoszban, jóhogy. De olyan méreg erős volt, hogy én csak akkor ittam egy keveset, míg vártunk arra, hogy felhajthassunk a kompra.)
A deckről megnéztük, ahogy elhagyjuk a dublini kikötőt, aztán a naplementére kimentünk megint, akkor ittuk meg a whiskeyt is, és estére elmentünk a pubba, ahol élő zene volt, ittunk egy-egy sört. Este 10 után eltettük magunkat aludni, az nem volt annyira jó, de nem az ágy miatt, hanem túl meleget csináltam a szobánkban és hajnali 3-kor meg akartunk halni a melegtől. Légkondinak egy jó óra kellett, hogy visszahűtse. A fürdőnk nagyon jó, praktikus, a tusolót el is vinném haza, olyan nyomása van.
Most szerda reggel van, reggelizünk, vettünk nekem egy kávét, Alan issza a maga méregerősét, és bizony már látni Bretagne partjait. Két óra és kikötünk. Izgi.
