A Day1 és az itthon között eltelt 9 nap, de annyi minden történt csütörtök óta, hogy semmi erőm, kedvem nem maradt a blogba írni.
Egy fantasztikus utazáson vagyunk túl, minden nagyszerűe volt, a hazaút volt számomra megterhelő, mármint a hajókázás, de kihevertem.
Pénteken, egyszer csak a reggeli kávézás közepette szinte szó szerint ránk törtek a Dopék, a tulaj degenerált fiai, hogy akkor ők jöttek megcsinálni azt, amit a tanács előírt a múltkori felülvizsgálat után..
És se szó, se beszéd a szakadó esőben, a 12 fokban kitárták az ajtót, (majd az összes ablakot) hogy akkor “felvonulnak” .. mindenünk éppen előző este lett behozva, és csak letettük, hogy akkor majd aznap elpakolunk..
A Dópék a legigénytelenebb és leggusztustalanabb ffiak közé tartoznak, büdösek, mocskosak és pofátlanok.
Fel kellett szerelniük különféle jelzőket,( füst-, szénmonoxid-, meg még mittomén mit) a konyhába egy olyan takarót, amit, ha tűz van, kell használni. Ezek az idióták akkor mondják, hogy a konyhaszekrényre felteszik, de úgy, hogy az egyik felső szekrényt csak félig lehet majd aztán kinyitni. Kiakadtunk, Alan mondta, hogy hol nem lenne utunkban az a cucc, erre feltették a serpenyők alá/helyére. Mindegy, kijön majd az ellenőr még egyszer, aztán jól arrébb teszem onnan.
Aztán a felső szobák összes ablakára gyerekzárat kellett felszerelniük, a mocsok, sáros bakancsukkal összejártak mindent is.
Közben az áramot fel/lekapcsolgatták, így főzni sem tudtunk, a mosást is meg kellett szakítani.. kommunikáció semmi, csak tettek-vettek. A kedvencem az a faszi, aki hozzám nem beszél, csak Alanhez.
Majd a csúcs, hogy akkor a konyhában ki kell cserélniük pár padlólapot. És nekiálltak követ vágni, malterozni.. mire kettőt pislogtam, mindent is beterített a por, majd a malterpöttyök.
Szóval leányálom volt azt hinni, hogy na, majd pihengélünk így az aktív nyaralás után. 2 napja dzsuvázunk, közben persze főzni, mosni, de a ruhák alig száradnak, mert akkora a páratartalom, esik-zuhog napok óta..
na mindegy, az élet úgy szép, ha zajlik. Ma meg palacsintát kell sütni, mert a creperie-ket tudatosan kihagytuk a franciáknál, viszont hoztam töménytelen mennyiségű gesztenyekrémet.
Holnaptól újra vissza a normálisba, apránként majd leírom, hogy milyen is volt ez a “get-away”.
3 megjegyzés:
Ezek hülyék amúgy? :O
Milyen az már, hogy se só, se beszéd, se előre értesítés stb és csak úgy becsörtetnek? Értem én, hogy övék a ház, és kiadják bérbe, de bakker, akkor is elemi udvariasságnak kellene lenni! Nem küldtétek el őket a halál f*szára egymás között magyarul? Én tutira azt csináltam volna, némi elégtétel ugye wehehe. :)
Ezek tényleg dópok ( a hülye embert is jelenti a dope illetve a Kuka, a hét törpéből az Dopey angulul), semmit nem akarnak megérteni.
És ha akkor azt mondom, hogy bocsi, de most nem jó, akkor tuti, hogy sosem látjuk őket.. annyira nem akarnak semmit csinálni, csak a lét felmarkolni, hogy ha vmi gond van, akkor szinte kérvényt kell benyújtani, hogy jöjjenek ki.. emléxel az olaj tartályra, igaz?
Mi ezt elfogadtuk így, most olyan lakás krízis van itt, hogy jobbat úgy sem találnánk, plusz ezért a pénzért. De időnként persze ki tudnak akasztani a hozzáállásukkal.
Ja, és persze, hogy eldühöngünk pár kedves magyar szót ilyenkor.. jóhogy.
Na akkor jól van, pár káromkodás ilyenkor aranyat tud érni. ♥♥
Megjegyzés küldése