Nyaralás 2022 - első napok

 Rendezgetem a fotóimat, videóimat a telefonomon, merthogy tele lett a nyaralás végére.

Első reggelünk, a konyha ablakában ezt mutatta a hőmérő.. 

és ilyen a reggel a kilencediken

és esténként felmentünk a tetőre, mert ott legalább mozgott a levegő.. mindannyian nagyon élveztük ezeket az estéket.

A koncertről ideteszek egy videót, amit a Mező Misivel együtt énekeltek, mi éppen a dombon voltunk, ettünk-ittunk.

Aztán a Plázsról, aminek én nagyon örültem, hogy a fiúk is -legálisan- fürödhetnek a budai Dunában. Es komoly rendőri jelenlét volt, mert azok akik a sávon kívül mertek úszni, azt a motorcsónakos rendőrök kergették ki a partra.

Aztán a Visegrádi várról, ahol azt hittük, hogy enyhébb lesz az idő, de be kellett hogy lássuk, nem volt olyan, hogy “enyhe”.. itt is az árnyékban közlekedtünk, ahol csak tudtunk.

Egy full random sztori ide tartozik: menetelünk sorban a várban, szemben jönnek emberek, mikor az egyik családból kiszúrtam az apukát.. mondtam a fiúknak, hogy állj, én ezt a faszit ismerem.. volt -általános iskolás- osztálytársam volt, akivel 30 sok éve nem találkoztunk.. de a fb ilyenkor micsoda jó, hiszen ott ismerősök vagyunk és felismertem. Nagyon örültünk egymásnak.

Ha már Visegrádon jártunk, előtte körbe hordoztam a fiúkat, hogy hol is laktam gyerekként (ezerszer költöztünk, 3 általánosba jártam emiatt) és megmutattam, hogy hol tanultam meg síelni, majd elvittük őket bobozni, meg gokartozni.

Nyaralás után

 Beindult a cseléd élet: vissza kell térni a dolgos hétköznapokba és ez mindig rohadt fárasztó.. egyrészt az aktív nyaralás után sem egyszerű a mindennapi robot, de most a rendőrség a centenáriumát ünnepli, és pont a visszatérésem másnapján volt egy 1000 résztvevős futóverseny, velük jöttek a családtagok, és egy egész délutánba nyúló heppening volt.

Illetve Jancsi kedd kora hajnalban elutazott Skóciába a barátnőjével, 3 napra (ezt kapta Kaci a 20. szülinapjára Jancsitól), de Alannek kellett kivinnie hajnali 2-kor a buszhoz, R-ba, 20 km-re innen. Persze, hogy ő sem aludt aznap sokat, én sem, majd tegnap a repülőgép késett vagy 2 órát, így az utolsó vonatot nem érték el, csak a legkésőit, ami viszont nem áll meg nálunk már, csak Thurlesbe, szintén 20 km innen, így este 11-kor meg ott szedhette össze a gyerekeket.. 

Beni meg szerdán Dublinba ment a barátnőjével Gorillaz koncertre és ugyan Sophie apukája hozta-vitte őket, nem tudunk ilyenkor jóízűen aludni..

Egyszóval hullafáradtak vagyunk. 

Ebből kifolyólag nem tervezünk semmit a hétvégére.

Viszont tervezni tervezünk: merthogy egy hónap múlva édeskettesben elmegyünk egy normandiai körútra. 

A nagy gyerekeink azt gondolták ki, hogy a szülinapomra, a jubileumi házassági évfordulónkra és Alan 50. szülinapjára egy pénzmagot adnának, amiből utazzunk el valahova kettesben.

Már a nyaralásunk előtt eldőlt, hogy a hosszú komppal megyünk át Franciaországba, mert egy 150€-s travel creditünk bent maradna náluk, ha nem használjuk fel még az idén. Persze így, ezzel is jóval (gusztustalanul) drága lett a komp. De saját kocsival megyünk, amit meg nagyon hiányoltunk az idei nyaralásban. Nem konkrétan a saját kocsit persze, hanem azt a szabadságot, amit az ad, hogy azt viszünk-hozunk, amit akarunk, nincs súlyhatár meg mérethatár. 

Szóval a szállásokat a héten befoglaltam, 3 különböző helyen leszünk. Szeretnénk a Mont Saint Michel-t megnézni, kimenni az Omaha beachre, elmenni Párizsba, elmenni Rouen-be, a katedrálisba, amit Monet annyiszor lefestett, elmenni az Etretat-hez, Dieppe és Fecampba, kimenni Honfleur-be, Deauville-be. Bayeux annyira nem érdekel minket, azt valószínüleg kihagyjuk.

De persze akarunk calvadost inni, meg igazi cidert.. szóval tervek vannak. 

Beninek, a kis csórinak, meg már 26.-án, pénteken suli.. az egyszem már, aki gimis a családból. Ezt is fura megélni.

Vadkempingezés az Inch-en

 Bakancslistás volt ez is.. a fiúknak a közepes sátrat vittük, mi pedig leteszteltük azt, hogy működne egyáltalán az a terv, hogy a kocsiban alszunk, ha mind az öt hátsó ülést kivesszük..mert idővel ebben gondolkozunk.

Az a gondolat hamvában holt, hogy a kempingezős matracunkat vigyük, mert az autókompresszorunk nem volt kompatibilis a matrac “szájával”.. így mindenféle plédeket, párnákat tettem be, hogy az ülések miatti szintkülönbséget áthidaljuk. 

Odaértünk kora délután, megnéztem még korábban, hogy a dagály délután fél hatkor fog tetőzni, ahhoz viszonyítva parkoltunk le az éjszakára. És ugye ez egy homokdűne, arra is figyelni kell, hogy nagyon ne menjen be a dűnéhez az ember kocsival, mert elsüllyedhet tengelyig.

Rettentő sokan voltak, de csak délután/estig. Direkt hétköznapra terveztük ezt a kempingezést, mert a hőhullám miatt a hétvége felejtős a tengerpartoknál. 

Amivel nem számoltunk az a nagy szél.. mert ugyan “tengeri szellőt” írt az app, de este 7-ig olyanok voltunk, mint a beduinok a sivatagban, mindenünket is beterítette a homok. Így állítottunk sátrat, így (próbáltam) vacsit főzni.. de mindenünk is homokos volt, evés közben is ropogott a homok a szánkban.

De egyszer csak enyhült, és estére szinte el is állt.

Vittünk egy kis fát itthonról, az esti tűzhöz, de gyűjtöttünk mellé uszadék fákat is. Beni ásott egy szép nagy gödröt, volt gitár is, néztük a naplementét, majd a vérhold felkeltét, aminek akkora fénye volt, hogy konkrétan árnyékunk volt, lámpa sem kellett. Így a Perseidákból csak a nagyobb meteoritokat láttuk.

A reggel fantasztikusan nyugis volt, enyhe 14 fok, szél nuku, a hullámok hangja.. á.. leírhatatlan.  Tényleg priceless. 

Kari diplomaátadójának a megünneplése

 Ezt a nevet kapta a rendhagyó ünnepség, hiszen lényegében már diplomások, 2020 novemberében megvolt az online diplomaátadó, de a Trinity úgy gondolta, hogy megérdemlik ezek a srácok azt, hogy az egyetemen is legyen egy róluk szóló ünnepség.

Most a beszéd is teljesen más volt: egy jogi professzor az egyetemi irodavezető, olyan ékesszólóan beszélt, hogy öröm volt hallgatni. Dicsérte a hallgatókat, hogy mennyire nagyszerűen helyt álltak, és nekünk szülőknek is köszönetet mondott, amiért bástyaként tartottuk a hátunkat és segítettünk a gyerekeinknek ezekben a nehéz időkben, hiszen mindannyiuknak az utolsó évük utolsó szemeszterében jött a covid és így kellett szakdolgozatot írniuk, és levizsgázniuk. 

Pompás napunk volt, a nap ragyogott, mondanám, hogy hőség volt, de mivel most jöttünk Magyarországról, kb meg sem kottyant, de Kari, Tomi, Jancsi pihegtek, hogy milyen meleg van.

Az ünnepség után volt egy kis állófogadás, borok, szendvicsek, mini sütik, majd mi innen átmentünk a Trinity City Hotel éttermébe ebédelni. 

Szép, elegáns helyen voltunk, de a pincér lánykák nem voltak a helyzet magaslatán,  az itallapot csak a végén sikerült kihozniuk, hiába kértük 3* is. 

Innen Karit és Eoint hazavittük, Tomit kitettük a vonatállomáson, és a 120 km-t sikerült 2 és fél óra alatt megtenni, akkor dugó volt Dublinban, hogy a pesti fasorba sincs…

Magyarország 2022

 A közel három hét pikk-pakk el is telt. Amióta hazaértünk, csak pihegünk..és hoztuk a meleget magunkkal: a héten újabb hőhullám lesz itt is Írországban, a hétvégére a 30 fokot is elérheti megint a levegő hőmérséklete. 

Amíg otthon voltunk, egyszer hűlt le csak a levegő, a júliusi utolsó hétvégén, amikor a fiúk a magyar nagydíjra mentek. 

A jóisten fricskája, hogy annyit ríttam itt a júliusi hidegek miatt, és hogy alig várom a dög meleget, hogy kaptunk belőle igazán. 

A gépünk odafelé késett jó 2 órát, hajnali 2-kor voltunk Ferihegyen. Taxival mentünk Kőbányára, és egy ottani autóbérlős cégtől vettük át másnap délben a Suzuki Sx4-et. Ezzel a kis jószággal több, mint 2000 km-t mentünk. Az utolsó tankolásunk teljes áras volt, mert céges kocsi, de még így is olcsóbb volt, mint itthon.

Mindennapra volt valami program, már az első nap koncertre mentünk a Budapest Parkba. A Parno Graszt jubileumi koncertje volt, az ő dalaik segítettek Alannek túlélni a covixos lezárásos nem-menj-sehovát.. Vittük Anit és Imit is: Alan nagybátyját és feleségét. Szüleinkként tekintünk rájuk, ők meg a gyerekeikként kezelnek minket, a srácaink is nagyon szeretik. Végtelenül kedves emberek, Imi lassan 70 lesz, Ani meg 63. Megígértük nekik, hogy nem kell állni a koncerten, mert fáj a lábuk. Így is lett, én jól előre siettem a kapunyitáskor és lecsaptam egy padra-asztalra. 

Fantasztikus koncert volt, mi persze be-be mentünk a küzdőtérre, de onnan a Dombról is élvezhető volt minden perc. Imi meg is könnyezte a végén, olyan boldog volt. Egész nyaralásunk alatt erről a koncertről áradoztak.

Bp-en masszív 37-39 fokok voltak, a beton sem segített. Így amikor csak tudtunk, felmentünk estefelé a háztetőre és az ottani szellőben lehűtöttük magunkat. Kivittem a családot a Római szabadstrandra, mert hogy itt végre nem illegális a budapesti Dunában fürdés. Gyerekkoromban minden nyáron a békásmegyeri Dunában (is) fürödtünk, majd a tótfalusi szakaszon, mikor Tahiba költöztünk.. a

A fiúknak is nagyon tetszett, szerintem fantasztikus. El is vittük a fiúkat egy “merre laktam gyerekkoromban” körútra, mikor Visegrádra vittük őket. Találkoztunk pesti barátainkkal, rokonokkal, voltunk 3 napot a Balcsin és hatalmas jóságként, megkaptuk Alan unokatesójának a mátrai nyaralóját, ahol “csak” 33-35 fok volt. 

Igyekeztünk az ottani nevezetességeket is megmutatni a fiúknak: Kékestető, Sirok, elmentünk a Szalajkavölgybe, elmentünk a bükkszéki strandra (retro forever) és a szülinapomon a bp-i várat, a Mátyástemplomostul, Halászbástyástul bejártuk, puposkodtunk a várbéli Korona kávézóban, és enyhülésként elmentünk a zugligeti libegőre. 

Szép, tartalmas, élmény dús nyaralásunk volt, majd igyekszem részletesebben is írni, meg fotókat is feltenni, de még egy hétig szabin vagyunk, így nem pihenünk sokat. Holnap Dublin, Kari igazi diplomaátadója lesz, így 2 év után, utána ebédelni megyünk, majd csütörtök-pénteken vad kempingezni.