Lake Muskry

 Ma rendes, jogkövető polgárok voltunk, maradtunk a megyében és elmentünk a Galtee hegyekbe túrázni, a Muskry tóhoz.

Jópár éve járunk ide, szinte alig van ember itt.. (ma azonban kettő után már annyian voltak itt is, mint sztem az elmúlt 5 évben összesen) 

10 km, nem a kijelölt úton mentünk, mert azt nem szeretjük annyira, túl köves, sziklás, és most meglepően száraz volt az út, ahol rendszerint egy kis erecske folydogál.. a láposon át mentünk, a folyó mellett -nagyjából- .. 

Mindannyian elfáradtunk, senkinek nem kell ma altató szerintem.

A képek szokásosan össze-vissza kerültek fel, annak ellenére, hogy berendeztem.. mindegy, marad így. 

Jó volt, fárasztó volt, szerintem átjön ez a képeken így is. 😂

Végre

 Ma Tomi, majd Jancsi is beregisztrált a háziorvosnál az oltásra, ők az asztmájuk miatt ún high risk kategóriások, a 7-es csoportban lesznek, jelenleg az 1-4-es csoportot oltják, és a 65-69 év közöttiek (5-6-os csoport) meg a 7-es lesz a következő, talán már májusban meg is kapják az első adagot. Beni túl fiatalka, hiába asztmás, csak 16 év fölött oltanak.

Itt (is) nyögve-nyelősen megy ez az egész, alig van oltóanyag, itt is bejátszik a korrupció, aztán, hogy most mi a fene van az astrával.. Eoint és az osztálytársait, akik patikában vannak gyakorlaton hetekkel ezelőtt már/még beoltották az astrával, azóta leállították, majd újra oltanak vele, de jelenleg csak a 60 felettieket oltják ezzel.

Úgy tűnik, hogy akkor a fiúk a Pfizer/Modernát kapják majd meg. Ennek most nagyon örülünk. 

Clonea beach

 A hetünk eltelt, kb úgy, ahogy az iskolás-munkás hetek elszoktak. 

Az idő viszonylag jó volt, reggelente vakartam a kocsiról a jeget, de napközben napsütéses, tavaszi napok voltak. Meló után ki tudtunk ülni a teraszra, szerdán még egy sörözést is belefért, annyira meleg volt a délután. Pénteken már jött a sulitól az sms, hogy akkor van covidos a suliban, de nem kell aggódni. Ja. Ok. 

Hétfőtől lehet a megyén belül mozogni és arról volt szó, hogy esetleg, ha a hangulatunk is meglesz hozzá, elmegyünk a Galtee-ba túrázni a hétvégen. 

De sok kedvünk nem volt hozzá. 

Úgy döntöttünk szombat reggel, hogy beülünk a kocsiba és lecsorgunk a tengerpartra. Reggel sütöttem egy rozsos kenyeret, az volt a terv, hogy gulyást főzök és ahhoz esszük, de annyira random ötlet volt ez a tengerpart, egész nap kint voltunk, hogy nem főztünk semmit, és inkább hazafelé a szomszéd város mekijében vettünk burgereket, ezer év után először mekiztünk. 

Ezt a tengerpartot az ősszel szúrtam ki,  mikor lent voltunk a greenway-en bringázni, láttuk, hogy milyen nagy és mennyire homokos és nem tűnt annyira felkapottnak, mint pl Tralee.

100 km-re van tőlünk, szerintem megyünk majd még ide a nyáron. 

Meh

Van ez az angol kifejezés, arra az érzésre, amikor olyan.. izé az ember. Semmihez semmi kedve, nem érdekli semmi, nem dobja fel semmi, nem a klasszikus rosszkedv, csak olyan.. meh. 

Tökmindegy. Talán ez a jó szó rá.

Na, ez korrekt kifejezés a szabadságomra.

Olyan izé volt.

Semmi sem hozott lázba, nem volt semmi különbség nap és nap között.. biztosan a lockdownnak is köze van hozzá, meg annak is, hogy megint véreset pisiltem, úgyhogy antibiotikum kúrán vagyok, meg Alan is nyűgös a dereka miatt.. plusz az is bizgerálja az ember agyát, hogy: a genetikáról beszélgettünk a minap a srácokkal, no meg arról, hogy Hanna szemszíne megváltozott mióta vegán.. és valahogy kiderült, hogy az én zöld szememnek nincs párja. Mmint a szüleim/nagyszüleimet/dédszüleimet nézve én nem lehetnék zöld szemű. És bár azt mondom, hogy nem érdekel, de közben csak bisztergál, hogy akkor..? Zabigyerek vagyok? Vagy tényleg örökbefogadtak, ahogyan hittem fél gyerekkoromban?  Egy szóval : olyan meh volt ez az egész hét. 

És holnap suli, szintén nem tesz boldoggá. Mert én jobb szeretném, ha itthon tanulnának, de ez nem opció, mert az iskola biz-to-sá-gos! 

Gen X vs Gen Z

 A gyerekeink imádják ezeket a kategóriákat, ki melyik generáció.. Alan meg falnak megy tőle.. 

Szóval a kis Z generációs gyermekeinkkel ülünk a nappaliban és valami, ami épp szólt a tvben, nagyon hasonlított Jean Michel Jarre zenéjére. 

• Ugye? Szerintetek is? - Nézünk rájuk. 

Néznek, mint a légy.. semmi. Mutatom nekik az Oxygen-t.. 

• komoly, hogy sosem hallottátok? Nem.

Alan mondja, hogy 

• akkor Vangelis-t ismeritek legalább? A Tűzszekerek-et? 

Semmi.

Mutatom az is a youtubeon..

Erre mikor megszólal a zene,

•  jahogyjaaa.  De hát ez a Madagaszkár zenéje, miért nem ezt mondjátok? 😅🤦‍♀️

Húsvét 2021

Kicsit déjá vu érzetű volt.. 😅 

A tavalyi, lockdown-os Húsvétra a helyi lidlben vettem az almafával füstölt sonkát és megfogadtam, hogy eztán így lesz mindig, slőn. 2.5 kilós sonkát vettem, jó része el is fogyott, a maradék meg hétfőn sonkás haséként végezte.

Kari hazajött Húsvétra, szabályt szegtünk. Mert ugye senki, sehova, sose..mi se, ő se. A gyerek még azt is bevállalta, hogy elment egy walk-in tesztre szerdán, annak a negatív eredménye (12 óra múlva) után jött csak haza. 

December óta nem láttuk, jó volt megölelgetni kicsit. 

Ismét tavaszias, már-már nyárias Húsvétunk volt, igaz, ide is havakat meg brutál lehűlést hozott valami hidegfront tegnap estétől.

Pénteken Kari elment Alannel tekerni kicsit, én addig lefestettem a teraszt. Bruncholtunk, jó laktatósat, így estig nem is volt senki éhes. Csak napoztunk, hédereztünk, kosarazgattunk.

Késő délután, a ház előtt tüzet raktunk, és a parázsban sütöttünk héjában sült krumplit, (meg idebent hagymakarikát.) Este 11-ig kint voltunk, de akkor már egész lehűlt, fáztam rendesen.

Szombaton is remek idő volt, Karival megsütöttük a fantás sütit a srácoknak, megcsináltam a kalácsot. Egyet terveztem, de kettő lett belőle. (Ezt is a tangzhonggal csináltam, sokkal puhább maradt Húsvét vasárnapra). Megfőztük a sonkát, a tojásokat, akartunk tojást is festeni, de idén is kihagytuk. Úgyhogy délután mindenki kint lógott, mi bringáztunk pár kört, Kari is és Marci is elment futni kicsit. Délután Tomival facetimeoztunk, majd kosarazás kicsit, este pedig biliárdoztunk, egész későig.

Vasárnap nyúl, húsvéti reggeli, ami szintén dél körül volt, majd héderezés, iddogálás, fagyizás... este meg activityztünk. 

Hétfőn meglocsoltak a  fiúk minket, délelőtt Hannával facetimeoztunk, majd Karival salátákat gyártottunk, a maradékokat igyekeztünk felhasználni. Csináltunk még mini pavlovákat is, ebéd utánra.

Késő délután ment vissza. Jó volt, hogy itthon volt, ki tudja, hogy mikor tudunk megint találkozni.

Ja, meg .. még jóval Húsvét előtt Alan vett egy használt Nintendo NES-t, amit elvileg ma kellett volna megkapnunk, de tegnap, Húsvét hétfőn, csöngettek reggel 9-kor. A postás srác hozta a csomagot. 9-kor belőttük a kis retro cuccot, este 6-ig valaki folyton nyomkodta. Igazából magunknak vettük, a régi idők szép emlékeként, de a srácok sosem játszottak ilyennel, úgyhogy nekik meg ez tök  újdonság volt. 

Most úgy is szabin vagyok, az idő is retek, sehova sem mehetünk, elleszünk ezzel, mint a befőtt.