A hetünk eltelt, kb úgy, ahogy az iskolás-munkás hetek elszoktak.
Az idő viszonylag jó volt, reggelente vakartam a kocsiról a jeget, de napközben napsütéses, tavaszi napok voltak. Meló után ki tudtunk ülni a teraszra, szerdán még egy sörözést is belefért, annyira meleg volt a délután. Pénteken már jött a sulitól az sms, hogy akkor van covidos a suliban, de nem kell aggódni. Ja. Ok.
Hétfőtől lehet a megyén belül mozogni és arról volt szó, hogy esetleg, ha a hangulatunk is meglesz hozzá, elmegyünk a Galtee-ba túrázni a hétvégen.
De sok kedvünk nem volt hozzá.
Úgy döntöttünk szombat reggel, hogy beülünk a kocsiba és lecsorgunk a tengerpartra. Reggel sütöttem egy rozsos kenyeret, az volt a terv, hogy gulyást főzök és ahhoz esszük, de annyira random ötlet volt ez a tengerpart, egész nap kint voltunk, hogy nem főztünk semmit, és inkább hazafelé a szomszéd város mekijében vettünk burgereket, ezer év után először mekiztünk.
Ezt a tengerpartot az ősszel szúrtam ki, mikor lent voltunk a greenway-en bringázni, láttuk, hogy milyen nagy és mennyire homokos és nem tűnt annyira felkapottnak, mint pl Tralee.
100 km-re van tőlünk, szerintem megyünk majd még ide a nyáron.
2 megjegyzés:
De jóóó! De szép az egész, hihetetlen, hogy megint tudtok menni. Imádom a képeidet, annyira gyönyörű minden ♥♥♥
Szabályt szegtünk, hiszen nincs tengerpart a mi megyénkben, de konkrétan nem érdekelt. Egyszerűen ezt nem értem, ezt a km korlátozást, most, mikor már minden iskola nyitva, a college-ban olyan átjáróház van, hogy egy HSE ellenőr lerakná a haját, ha kijönne.
Úgyhogy business-trip-re mentünk, kelletek kavicsok Alan lámpáihoz.
Köszi, fel is töltődtünk kicsit.
Megjegyzés küldése