Gyors jelentés

Mindenféle jók történtek velünk, de most vendégségben van végre nàlunk Màrti, így csak gyorsan-gyorsan a legjobbat:

Végre küldtek időpontot Jancsi mandulaműtétjére. 

29.-én, kedden reggel jelenésünk van a L-i kórhàzban.

Nem mondom, hogy nincs para, mert van, de végre túl lesz/ünk rajta. Szabin is pont akkor leszek, neki is szünet van.. Mégsem kellett 2014. májusáig várni.

a-szerettem-rokonlátogatásról :)

Milyen jó is az, amikor a kedvenc tesójával találkozik az ember.. 

6 nap. 

Ennyi ideig voltak itt, de igyekeztünk sokat kihozni belőle. Tök jó, hogy béreltek kocsit, így megvolt a lehetőség, hogy bárhova bármennyien elmenjünk.

Volt egy nap, mikor Bercit azaz BART-ot :P -aki szintén másodikos- elvihettük a Beni osztályába, és együtt lehetett az ír kisiskolásokkal, Beni fordított és mindketten nagyon élvezték. 

Beni osztálytársai is várták Bart-ot (nem ment a Berci név kiejtése, a Bertie meg nem tetszett, így maradt a Bart), voltak tanulmányi sétán is, szóval tök jó volt.

Addig, amíg a kissrácok suliztak, kigondoltuk, hogy megnézzük az Obama őseinek a faluját, hamár.... Persze először azt hitték a sógormék, hogy csak viccelünk, mert a kenyai fekete fickó hogy is lett ír..de hát az na.

Ha nem lenne ír gyökere, akkor lenne magyar. Mert majd' mindenkinek vagy ez van, vagy az. 

Szóval elmentünk Moneygall-ba, ahol is az "obama kocsmája" zárva volt.. Az "obama café" nyitva volt, ott ittünk-ettünk, fotózkodtunk, és megtudtuk, hogy a pub tulaja csak akkor nyit ki, mikor úri kedve úgy tartja..de jobbára csak este. Meg ha kap fülest pl. egy buszsofőrtől, hogy úton van felé amcsi turistákkal. De amúgy amott lakik, kopogjunk be hozzá, hogy nyisson ki.. LOL Mivel én látásból ismerem a faszit, és elég ellenszenves, megkíméltem egy extra kinyitástól.

Aztán eljutottunk Kariék musical-jére. Idén a Hegedűs a háztetőn-t adták elő..és fantasztikus volt. Minden nagyon jól meg volt csinálva, talán egy vagy két kislánynak volt kicsit erősebb üveghangja, de ők nem énekeltek sokat..

Nagy élmény volt megint, tudván, hogy Karinak ez az utolsó musical-je. 

Szombaton célba vettük a Wicklow-t (sógorom még nem járt ott) és remek napunk volt. Sikerült csinálnunk egy majdnem-újrafotózást.. amikor egy régi képet újrafényképeznek. Ez tök spontán volt, csak ahogy J és én ültünk a fura fán, eszünkbe jutott, hogy épp mint '77-ben, a Kabar utcai lakásunk előtt, apánk motorján.. Na, így lett. Persze, ha tudtuk volna, rákészülünk, begyakorlom a cuki pofa vágást, meg legalább 2 hajgumit is viszünk, hogy J-nak felkössük a haját.. 

Csuda jó kis nap volt, jó 12 órás progi.

Vasárnapra ők Dublint tervezték be, mert csak este ment a gépük, de végül maradtak, majd egyszer máskor dublinoznak, olyan ritkán vagyunk együtt. 

(amúgy jobb is, h nem mentek, mert én épp ma jártam a belvárosban, céges rongyrázáson, és minden fel van túrva, a Grafton street kifejezetten gusztustalanul néz ki)

A 6 nap pikk-pakk elröpült, és szerény számításaink szerint is jó esély van arra, hogy megint csak egy év múlva találkozzunk.. :(

Az élet vajon mi?

Szívszorító történetet hallottam ma egy tizenötéves fiúról, aki heccből meztelenül átszaladt valami focipályán....eljárást indítottak ellene, és olyannyira komolyan vették, hogy szexuális bűncselekményként lett volna nyilvántartva....a fiú felakasztotta magát :-( Jól odacsaptak neki a törvény betűjével.

Annyira tipikus, amikor menet közben vész el a lényeg. A világot a felnőttek irányítják. Azok a felnőttek, akik voltak gyerekek is. Innentől kezdve nem tudom elfogadni, ha valaki "nem szereti a gyerekeket". Mert akkor bizony magát az életet nem szereti. A gyerek maga az élet. Az,a mi utánunk jön, ha mi már nem leszünk.

Nálunk mindig a srácok körül forogtak a dolgok, és most sincs ez másképp. A legelső princípium ők. Minden tettünk eredendően onnan indul ki, vagy azzal a céllal valósul meg, ami valamilyen módon kapcsolatban áll velük. Minden más, ami az életben fontos, szükséges, érdekes, és jó...a gyerekek mögött foglal helyet. És ez nem mártíromság, ez egyszerű és tudatos dolog. Nem jó látni, mikor emberek a pénz és/vagy a karrier égisze alatt távolodnak el a gyerekeiktől, és sorolják észrevétlenül egyre hátrébb azt, aminek mindig az első helyen kellene lennie.

Százezrek és százezer módon kifejtették, kifejezték, leírták, elmondták, megénekelték....mégsem egyértelmű sok embernek, hogyan is van ez a dolog. Történik egy törés, egy tragédia....valami komoly dolog, és érdekes módon az emberek olyankor szállnak magukba...a halál torkában, ott, ahol semmit sem ér a pénz, vagy a karrier...vagy az üzlet. Ott értik meg, hogy mi a lényeg. Hogy mi az, ami igazán fontos. Nem a teljesítmény, nem a pénz, a pozíció, nem az elért egzisztencia. Hanem az emberi kapcsolatok, és azokon belül a gyerekeinkhez fűződő kapcsolatunk.

Engem húszévesen is lenyűgözött az a csoda, hogy két szerelmes ember képes arra, hogy egy harmadikat életre hívjon, aki belőlük kettejükből van "összegyúrva". És most, negyvenen túl is az életem fénypontjának takintem, ha a gyerekem rám mosolyog, vagy megölel, megpuszil...vagy egyéb módon fejezi ki azt, hogy szeret. A közelébe nem jön ennek semmi más.

Azt hiszem, sajnálom azokat, akik ezt nem élhetik meg. Borzasztó kereszt, ha valakinek nem lehet gyereke. Nagyon nagy teher, őrületes komoly téma....de azok, akiknek lehet, sőt van is, esetleg akár nem is egy....és nyűgnek tekintik őket...koloncnak, akiket el kell viselni 18 éves korukig, akik egyet jelentenek a problémákkal, a költségekkel, a bonyodalmakkal. Nos, azokat nemhogy nem értem meg, de súlyosan elítelem magamban. Először elítélem, aztán sajnálom a gyerekeiket, végül őket magukat is sajnálom. Rossz lehet, ha valaki nem látja a lényeget ezen a világon.

életjel

Az elmúlt két hétben visszatért egy kis időre a NYÁR :D Isteni melegek voltak, pont mint 5 éve.. emlékszem, el sem hittem, hogy erről az országról mondják azt, hogy mindig esik az eső. Amúgy nem is. 

Igaz, ahogy beléptünk az októberbe, rögtön jött az égi áldás, és már 3. napja zuhog/ömlik/szakad az eső, de továbbra sincs hideg, 18 fok körül van.

Sajna a gyerekek megbetegedtek, nem komoly, egyedül Tominak kellett orvoshoz mennie, mert belázasodott, meg eléggé fulladt, de azt hiszem, hogy jól van most már.

Majd most este kiderül, mert ugyan a bejárósdi működik rendesen, de arra nem kalkuláltunk, hogy szerdánként a német prof "kocsma-est"-et tart, amin erősen ajánlott megjelenni.. Így, egy éjszakára meg alszik egy youth-hostelben, a Temple Bar-ban (15 euró - nem rossz, plusz kapott reggelit is..). Az sms-e szerint jól van, nem köhög.

Beninek és Jancsinak is kell az extra ventolin, Marci pedig újra köhög.. nem kicsit.. Ma félálomban aztán bevillant, hogy otthon erre a köhögésére a feketeretkes méz és az inhalálás volt a gyógyír. És mit tesz a lidl.. hát mától lehetett kapni inhalálót.. (fekete retket még sosem láttam itt) Na, izibe vettünk egyet, most túl van egy pipáláson.. hát remélem nagyon, hogy jót tesz neki.

Az oltásokkal dülőre jutottunk: nem fizetünk érte. Kivéve a HepaB oltásért, de azzal várok, talán majd Karinak beadatjuk, ha időszerű lesz..

A tervezett mandula műtét (Jancsié) előreláthatóan 2014 május-júniusa körülre várható.. Komoly.

Kb annyira, mint az a levél, amit nemrég kaptunk, hogy Mr. Benedek sajnálatos módon több, mint két éve van várólistán a fülével, mélyen sajnálják, és ugyan jelezzem már, hogy kell-e még a specialista (gyerek fül-orr-gégész) vagy elintéztük a bajt privátilag.

A tönkrement dolgok közé fölsorakozott a vasaló is, így beruháztunk, mert kell.. azaz vettünk egy darab vasalót és egy tök jó konyhai aprítót..(3 késes) ISTEN!

És hamár, akkor vettem magamnak egy kerámia bevonatos kuglófsütőt, le is teszteltem a 10 perces kuglóffal.. hát izé.. ott már el kezdtem káromkodni, mikor a laza megfordításomra is gyönyörűen tapadt a kuglóf a formához, majd késsel próbáltam noszogatni.. de nem.. ütögettem. Nem jött ki. Majd kissé idegbetegen csapkodtam.. itt már erősen szentségeltem. Hát kijött.. 3 darabban. 

Nemtom, lehet, hogy én nem vagyok megfelelő alany a kerámiás cuccokra, mert a múltkor vett kerámiaserpenyő is remekül működik, ha kellően beolajozom sütés előtt/közben. Nem a leglájtosabb megoldás. :D

Tomi időközben hazaért: tényleg jól van, rahedli szennyese van, és tele van mesélnivalóval. :D

majdnem szabadság

Úgy jöttek össze a múlt heti és az eheti szabadnapok, hogy 6 napom volt egyben. 

Kész szabadság. :) Tele voltam tervekkel, hogy na-majd-most mindent megcsinálok, amit már tologattam egy ideje, és egy családi kiruccanást is jó lett volna megejteni.

De az idei első -még nem hurrikán, de majdnem- őszi "szél" vasárnapra elérte az országot, 80-100 km-es szelekkel, meg esővel.. így hiába volt szabad a hétvége mindenkinek, maradtunk a sejhajunkon.

Hétfőn meg beindult Tominak is az egyetemi élet, (Hannus csak 23.-án kezd) - érdekes látni, ahogy hirtelen "felnőtt" lett. 

Megkapta az ösztöndíj papírt, nagyon szép kis summát fog kapni, így már megy a tervezés, hogy mire költse majd a sok félretett pénzét..  :))) 

Igaz, csak október közepén utalnak neki, így addig mi vesszük meg a heti vonatjegyét (€ 88 ) és a könyveit.

Amúgy a kurvamörfi .. mert ugye mikor romoljanak el dolgok...? Hát persze, hogy szeptemberben, amikor minden fillérre szükség van. 

Ezen a héten elromlott -tönkretettük:

• a konyhai aprítóm
• a fényképezőgép - a vaku funkciója (leejtettük, így a garancia felejtős..)
• fúrógép
• Tomi laptopja 

Amúgy nagytakarítottam ezeken a napokon, a felső szintet rendbe végtam, selejteztem, és átköltöztettük Jancsit a neki szánt szobába. Eddig az tanulószobaként és raktárként funkcionált, volt mit dzsuvázni. 

Egész jól sikerült berendezni, ahhoz képest, hogy csak a meglévő cuccokat tologattuk-rendezgettük el.

Persze szerintem kellene már menni megint az IKEA-ba :) hiszen olyan sok dologra lenne szükség. 

De legyünk realisták: 95 nap múlva Karácsony, addig még jönnek a tesómék is, meg Halloween is lesz, meg szülinap, meg házassági évforduló.. szóval ha majd lesz felesleges pénz, megyünk, és jól szétvásárolom majd magamat. :D 

Ma amúgy megérkezett az játékbolt Karácsonyi katalógusa.. de jóóó.. :O

Próbáltam ez alatt a pár nap alatt elintézni végre az elmaradt oltással kapcsolatos dolgokat, meg utánajárni, hogy mégis meddig lesz még Jancsi várólistán..

Nos, az oltással az van, hogy a két ország közti különböző oltási rendszernek köszönhetően a kissrácoknak kimaradt egy pár oltása. Gondoltam utánajárok, hogy mit kéne tenni. Lehet, h jobb lenne, ha oltásellenes lennék, de megriaszt a szamárköhögés-járvány és a kanyarójárvány, ami bizony itt is és Angliában/Skóciában is megjelent.

Szóval kell a fiúknak oltás. De mivel nem időben vannak, ezért ún. pótoltást kellene kapniuk.. de ezt a HSE (az itteni OEP) ki akarná velünk fizettetni.. Viszont ezek "kötelező" azaz itt "erősen ajánlott"-nak nevezett, ingyenes oltások.  A GP szerint meg nem kéne, hogy fizessünk.

Szóval futom a köröket, hogy akkor most kell-e fizetni vagy sem. 

A kórházat pedig majd a nővér megpróbálja felhívni, és utánajárni, mert én nem jutok el a prof titkárságáig.

A nagyon meleg nyárnak köszönhetően a megszokottnál sokkal-sokkal több darázs volt augusztusban, és egész idáig sikerült elkerülni, hogy bkit is megcsípjen.. Tegnap megcsípett a térdemnél egy, vhogy alulról felszállt a nadrágszáron (OK, ez elég furán hangzik, de így volt) és ahogy éreztem, hogy vmi ott mászik, odanyúltam és 2 helyen is megcsípett. Szép buci lett a térdem, és mára az izületeim is nagyon fájnak a csípés környékén. 

Szóval a majdnem szabadság szépen eltelt, igen gyorsan, és bár tudom, hogy egy csomó mindent csináltam, mégis tele vagyok lelkiismertfurdalással, hogy mennyi mindent NEM csináltam meg..

H

.. Hazajött, most lakást keres, de nem könnyű.. még az is lehet, hogy egy ideig ő is feljár minden nap az egyetemre, mint Tomi.

Megnéztük a madridi meg toledo-i fotóit.. mit mondjak, én is el akarok oda menni...!!! :D

Kari meg a Junior Cert

11.-én kapták kézhez a Junior Cycle végén tett vizsgák eredményeit Kariék. 

Kari remekelt: 6 A -t kapott, mind fontos tantárgy, emelt szinten. Angol, Töri, Föci, Term.Tudomány, Német, Zene. 

Matek, Business, Hittan (LOL) B, Politika és Társadalomismeret C.

Szép munka volt, nagyon örülünk neki!

Kedden

... pedig visszatért egy kicsit a nyár.

Délelőtt a nagy takarítást megszakítva elmentünk Alan-nel kettesben bicajozni, délután pedig kivittük a három kissrácot a parkba szaladgálni, (és még a könyvtárba is sikerült elmennünk, visszavinni-kikölcsönözni könyveket.)

apa, anya meg a gyerek hattyak :)

Jancsi és én :)

Hétfőn

... visszatért a suli az életünkbe. 

Ma, a harmadik napon is még zökkenőmentesen mennek a reggelek. :)

5 éve

...keltünk útra. 

Elszaladt ez az öt év. 

Sokminden történt, és sok olyan is, ami nagyon meghatározó. Amikor indultunk, sokan gondolták úgy, hogy egyrészt nem vagyunk normálisak, másrészt kudarcba fullad a próbálkozás. Ugyanis nem szokás úgy elindulni külföldre, hogy nincs semmi konkrét munka. A bevett módszer valahogy úgy néz ki, hogy apuka előremegy, miután lezsírozta a komával, hogy szerez neki helyet ott, ahol ő is dolgozik. Kimegy, melózik fél év-egyévet, és ha minden OK, akkor kimegy a család is utána.

Tehát két alapvető ponton is eltértünk a "bevett"-től. Mert nem volt semmi a világon munkatéren, és együtt nyolcan indultunk el az ismeretlen felé. Tény, hogy lehet vitázni, ez kurázsi volt-e vagy vakmerő, meggondolatlan tett, de talán elnézhető annyi magunk felé hajlás, hogy én inkább gondolom kurázsinak. Végülis tök mindegy, a lényeg, hogy szó sincs kudarcról, sokkal inkább sikerről beszélhetünk, igaz az itt folytatott életmód is gyökeresen eltér a "bevett"-től. De nem ez a lényeg.

Ami a lényeg: jól érezzük magunkat. A gyerekeink imádnak iskolába járni, a két legidősebb Írország legjobb nevű egyetemének a padjait koptatja, a szűkebb környezetünk ismer és elismer minket. A gyerekeknek sok barátja van, és nem szenvedünk hiányt semmiben. Nem mondom, hogy minden téren tökéletes az életünk, mert vannak területek, ahol komoly ambícióink vannak még (még jó), de nagyon messze kerültünk szerencsére az otthoni kilátástalan, reménytelen perspektívátlan pozíciótól. Ami azóta még ötször rosszabb lett, amióta eljöttünk. Ma már azok az ismerőseink is szenvednek, akik akkor, mikor mi elindultunk, olyan életszínvonalon éltek, ami nekünk elérhetetlen volt akkoriban.

Tény, hogy saját házunk itt sincs. Tény, hogy új autónk se. Viszont egy hatalmas, 200m2-es házban élhetünk, 10 éves bérleti szerződéssel, helyi önkormányzati rendszerben, és megvan mindenünk, ami a nyugodt élethez kell. És még valami fontos, aminek pont a hiánya kell a nyugodt élethez: nincs hitelünk. Az elmúlt 5 évben soha, semmit nem vásároltunk hitelből. Mindent, amit "elértünk", a saját erőnkből, a lehetőségeket felmérve, a helyi körülményekhez alkalmazkodva értük el. Ez óriási érzés.

Sajnos, hogy ez otthon nem volt meg, és a lehetséges jövőképünkben sem. Otthon esély nem volt arra, hogy bármilyen legális úton fenntartott járművűnk legyen például, amibe beleférünk normálisan. Itt Írországban kábé a havi jövedelmünkből vásárolni tudunk egy nem is akármilyen 7-8 személyes autót. Ez nagy különbség. Arra sem igen volt esély otthon, hogy a gyerekeinknek külön szobájuk legyen. Itt ebben a házban jelenleg két szoba áll lakatlanul (a nyolcból), egyet tanulószobának használunk, egy Hannusnak van fenntartva, ha éppen hazajön.

Nem arról van szó, hogy itt minden rózsaszínű ködben játszó, fáklyásmenet...nem. Itt is vannak nehézségek, vannak problémák, nehéz helyzetek, amiket meg kell oldani. Előfordul, hogy variálni kell, átcsoportosítani. Magas a rezsink, drága az üzemanyag, és sorolhatnám. De azt hiszem ezek az élethez szervesen hozzátartoznak, és a normális élet nem ezek hiányáról szól, hanem arról, hogy a problémákat meg tudjuk oldani. Otthon sokszor még kikerülni sem tudtuk, nemhogy megoldani.

Szóval 5 éve indultunk el, tele reményekkel, kétségekkel, félelmekkel. Meg kell mondjam, semmi sem úgy lett, ahogyan azt elgondoltuk. 

De a lényeg, hogy sínen vagyunk, megvagyunk, jól vagyunk, és a legfontosabb: van jövőképe a gyerekeinkek, és nekünk is.