:) not bad...

Tegnapra kész lett munkahelyemen a karácsonyi beosztás, és most nagyon-nagyon örülök: mert idén először mind3 napon itthon leszek, sőt még Kari szülinapjára is megkaptam a szabadnapot. (ennek persze az "ára" az, hogy Szilveszter-Újévkor fogok dolgozni, de ezt egyáltalán nem bánom)

egy heti történések egy posztban :)

Buddy szülinapi buliját követően Jovi és férjura még hétfőig velünk voltak, sőt vasárnap egy kis vásárolgatást is bele tudtunk szorítani. Tök jó, hogy itt voltak, nem csak a társaságuk miatt, hanem - én, a kis önző húg :P-  olyan dolgokat hozott, amiknek nagyon-nagyon örülök.. pl. a Mo-on maradt papír fényképeinket, még az őskorból :D, vagy az új Ken Follett könyvet..

Aztán a dolgos hétköznapok közepette a Mikulás is megérkezett:

A hétvégére hazajött Hannus megint, így 8.-án teljes létszámban feldíszítettük a fánkat, meg a házat.

Díszítés közepette összefutottunk a szomszéddal, aki megkérdezte, hogy nekünk adhatna-e egy mahagóni étkezőasztalt 4 székkel..  Nemrég vettek egy nagyobbat, és bár 4 gyerekük van, meg 11 unokájuk, de senki nem tudja hova tenni.. Megnéztük, a márványbetét rögtön megmozgatta a fantáziánkat (marcipángyúráááás!!! ) így nem mondtunk nemet. :D

Kora este pedig átmentünk r-ba, ahol Karácsonyi vásár volt:

A Karácsonyi készülődés elkezdődött ezerrel, szokásosan mind a hat gyerkőc listát írt, és annak ellenére, hogy Marci és Beni a két hívő gyerekünk, Marci 4 dolgot írt a listára, olyan felhanggal, hogy " én realista vagyok, tavaly is 4 dolgot kaptam, idén sem kérek többet" .

Hát nem zabálnivaló?

Tomi ellenben optimista, egy A4-es oldalt teleírt... :D

Amúgy elég keményen állunk neki az Ünnepeknek, lefaragtunk bizonyos dolgokból, de tudom, hogy az idei is szép, békés és szeretetteljes lesz.

Büdzsé 2013

Évről évre központi téma az ír költségvetésben, hogy atyaúristen, mennyi pénz megy el a családi pótlék kifizetésekre. Ennek van egy olyan vetülete bennem, amit baromira nem értek. Ha egyszer az ország, majdnemhogy Európa utolsó országa, ahol hivatalosan tilos az abortusz, ahol a mély katolikus életszemlélet szerint a sok gyerek a családok legfőbb értékköve....akkor persze, hogy sok a gyerek. És ha sok a gyerek, akkor a kifizetés is sok.

Alapkérdés, hogy miért nem jövedelemfüggővé teszik a támogatást. Azt mondják azért, mert minden gyerek egyenlő kell hogy legyen. Csakhogy ha egyenlő arányban veszünk el egy almát mindkét gyerektől, de az egyiknek 100 darab volt, a másiknak meg csak az az egy, akkor az egyiknek 99 marad, a másiknak egy sem. Hol ebben az egyenlőség?

Ez az okos szociális miniszterasszony, J.B. kifejtette, hogy Angliával összehasonlítva még most, az ötödik évi visszavágás után is magasabb itt Írországban ez a juttatás, mint ott. Ühüm....miért nem mindjárt Etiópiával vagy örményországgal hasonlítjuk össze? Ilyen alapon Németországgal is összevethetnénk, ahol majdnem duplája az itteninek. Vagy ahol minő furcsaság, a gyerekek számával együtt nem csökken, hanem növekszik az utánuk járó összeg.

Sok ember, akinek nincs vagy kevés gyereke van, bosszankodik ezen, és úgy gondolja, hogy mi a fene köze van az államnak a gyerekekhez, egyáltalán mi az, hogy pénz jár a gyerekek után? Ezek az emberek olyan alapvető dolgokba nem gondolnak bele, hogy egy társadalom a benne dolgozóktól lesz rentábilis. Ha nincs aki dolgozzon, akkor lóvé sem lesz sehonnan. Márpedig ha nincsenek gyerekek, akkor munkaképes felnőttek sem lesznek. Az a család, ahol sok gyerek van, az sok felnőttet fog adni a társadalomnak, akik sok munkát fognak elvégezni, és sok adót fognak befizetni. Ez így van kitalálva. Amikor olyan körülményeket hoz létre egy társadalom, (mint például Magyarországon a helyzet most....), hogy az embereknek lidérces álmukban sem jön elő, hogy gyereket tudjanak vállalni, az a biztos, és lassú halálhoz vezet. Mert egyre kevesebb lesz a munkaképes felnőtt, és egyre több az idős, akit el kell(ene) tartani.

A magas beosztású köztisztviselők fizetéséről, bónuszairól ne is beszéljünk. Vagy arról, hogy a költségvetéssel foglalkozó cikkek nagy többsége arról panaszkodik, hogy 10 centtel megemelkedett a szeszesitalok és a cigaretta ára...ajjaj. Az már közel sem olyan mérvű, hogy a beiskolázási támogatást gyerekenként 50 (!) euróval vágják vissza itt, egy olyan országban, ahol a kötelező egyenruhát kizárólag annál az egy darab embernél lehet megrendelni, és természetesen olyan speciális, hogy az iskola saját címere van rajta, és hát mondani sem kell, hogy négyszer annyiba kerül, mint egy akármilyen márkás hasonló ruhadarab. Arról is csak elvétve olvasni, hogy az eddigi 50 centes receptdíjat a háromszorosára emelik.

Én ott látom a bajt, hogy azok, akik ott ülnek odafent, és dönthetnek ezekben a dolgokban, csak a számokat látják, de ami a számok mögött van, azt már nem annyira. Mit tudnak a vezető politikusok arról, hogy egy-egy család mit harcol a mindennapokban, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsen a gyerekének? Írország pont a gyerekcentrikusságával volt különb az átlag európai országtól, és nem véletlenül írtam múltidőben.

Egy ország igazi életszínvonalát az mutatja, hogy a társadalom, akit rejt, hogyan bánik az öregekkel, a gyerekekkel és a betegekkel. Írország az elmúlt 4 évben folyamatosan a gyerekektől és a betegektől von el újabb és újabb összegeket. Nem tartom jó iránynak. Egyáltalán nem.

Amikor kicsit több mint négy évvel ezelőtt idejöttünk, a hat gyerekünk után járó csp összege a duplája volt annak, amit 2013-ban az 5 gyerekünk után kapunk. Különösebben ez nem baj, mert mi jóféle magyar csótányok módjára ennél komolyabb dolgokat is túlélünk....de az írekkel mi lesz majd? Az a nő, aki előttünk lakott ebben a házban, négy gyereket nevel egyedül, nem alkoholista, nem drogos, egy alapvetően kedves csaj. Mikor beköltöztünk, akkor tudtuk meg, hogy két éve nem fűtött. Egyáltalán. A mínuszokban sem. Hoppá. Jancsival egy osztályba járt a legkisebb fia, aki két és fél évvel ezelőtt 10 éves korban lehetett. A hideg télen fűtés nélkül. És miért? Ja, mert ezt a házat alhangon 500€ kifűteni havonta. És erre persze nem jár támogatás, illetve azt hiszem, ha valakinek nincs munkája, akkor igényelhet maximum 20€-t hetente. Nem vicc, tényleg ez a maximum. Egy liter fűtőolaj több mint egy euró. A kazán a méréseim szerint óránként 3 litert tüzel el. Asszem nem kell tovább keresni az okot, hogy az előző lakónk miért nem fűtött. Azért nem, mert az írek nem olyanok, mint pl. mi....jelesül, hogy egyrészt tudunk főzni, másrészt tudunk számolni, és ki tudjuk kalkulálni, hogy mennyi az annyi.

Szóval nem a magyarokat vagy a lengyeleket vagy a litvánokat vagy az oroszokat féltem....hanem az íreket.

40

Azt hiszem, nem volt még olyan mérvű készülődés nálunk, ami szülinapot megelőzött volna, mint most :) Igaz, a negyvenedik év sok szempontból számít fontosnak. Egyrészt mert kerek, másrészt mert egy korrekt életút felénél van pont, harmadrészt mert ebben a korban már mindenkinek illik tudni, hogy merre tart, honnan jött, és mégis mit vár az élettől. Túl nagyra törő ambíciók már ritkán vannak ilyenkor, a nagyratörő vad vágyak szerény sóhajokká szelídülnek, és egyre kevesebbel is beéri az átlagember ilyenkor már.

Csakhogy én nem vagyok átlagember :D:D:D:D És bizony nemhogy tele vagyok ambíciókkal, nagyra törő, vad elképzelésekkel a jövőre nézve, de továbbmegyek, és elmondom, hogy egyre többet akarok :)

Komolyra fordítva a szót, számvetés ide vagy oda, az én életem boldog, és nagy örömmel tölt el, hogy úgy élhettem meg ezt a kerek fordulót, hogy elégedetten nézhetek végig a gyerekeimen, mert mind egytől egyig okos, szép, és imádnivaló, és kevés dolgoban vagyok biztosabb ebben az életben, mint az ő sikereikben és boldogulásukban. Életem szerelme is mellettem van még mindig, és remélem marad is örökké :), és bizony ahogy múlik az idő, úgy válunk egyre szebbé és okosabbá /bölcsebbé/ mi is. A legfontosabbnak érzem, hogy meg tudtuk teremteni ezt az életet magunknak olyannak, amilyen. Büszke vagyok a feleségemre, a gyerekeimre, és ez az, amit elsősorban fontosnak érzek így a negyvenedik születésnapomon.

De hogy konkrét is legyek kicsit :) fantasztikus bulin vagyunk túl. Sajnos nem az összes jóbarátot, de nagy részüket sikerült elhívni, sőt, még családilag is bővült a csapat erre a hétvégére, úgyhogy nem gördülhetett semilyen akadály a féktelen jókedv és bulizás elé. Fantasztikus tortával lepett meg Verbéna, ráadásul nem is eggyel, és szuper ajándékokat kaptam az egybegyűltektől is. Én nagyon jól éreztem magam, és bízom benne, hogy jól láttam azt is, hogy mások is.

Íme néhány kép az estéről : :)

készülődés

Nem, még nem a karácsonyra..

Buddynak lesz szombaton a szülinapja, és erre az alkalomra szerveztem egy kis összejövetelt, és ez az extra tervezés-szervezés-készülődés leköti az összes fennálló szabadidőmet (höhh).

A nagy meglepi, amiről még én sem tudtam :), ma érkezett meg, egy régi jó barátja írt neki ajánlott levelet, mert sem az email címét, sem a telefonszámát nem tudta, csak vmi emléke volt arról, hogy mi is az itteni címünk.. ami persze még a régi volt, de jófejek a postásaink, és kézbesítették.

Lets party, élmény-beszámoló a jövő héten. :D 

Mikrós süti

Valamelyik nap megint szembejött velem egy recept.. bizonyára csak nekem volt új, mert az amerikai oldalakon komoly receptgyűjteménye van már. :D

A választásom a mikrós nutellás sütire esett.

Leckeírás után mindhárom fiú lelkesen bólogatott arra a kérdésemre, hogy ki akar saját sütit sütni..

Nagyon ügyesen törték a tojást fel, kanalaztak, kevertek-kavartak.

Az elkészült sütit bolti custard-dal tálaltuk, nagggyon-nagggyon finom, az illatával órák múlva is tele volt a ház.

Kisgyerekesek figyelmébe ajánlom! Jó móka. :)

A recept a következő:

• 4 ek liszt + kicsi sütőpor 
• 3 ek cukor 
• 3 ek tej 
• 3 ek olaj 
• 3 ek cukormentes kakaópor 
• 1 tojás 
• 2 ek nutella 

Alaposan össze kell keverni egy bögrében a hozzávalókat, majd betenni a mikróba, ahol 3 perc alatt max fokozaton, tűpróbáig sütni.

Hanna

Pár hete kapta meg a döntést, hogy nagyon szép ösztöndíjat ítéltek meg erre a tanévre, így tulajdonképpen önellátó lehet teljesen, mert futja az albérletére és még kaját is tud venni.

Mellette -a kezdeti kudarcok után (átverték az étteremben) - szert tett egy jó kis állásra: idegenvezető lett Dublinban. :) Az első vizsgáin is átesett, görbült minden.

Így most már tényleg nyugodtabban mondhatjuk, hogy sínen van a gyerek :D

a kórságos poszt

Pár napja már a család apraja-nagyja panaszkodik torokfájásról, meg orrdugulásról, de senkinek semmi komoly baja nem volt, kis extra C-vitamin, orrcsepp, neocickány meg strepsils elég is volt.

Így viszonylag váratlanul érintett minket Beni hétfő hajnali kruppos-rohama.. 

Valahogy reménykedtem, hogy kinőtte, tavaly télen már nem is volt, így első nekifutásra ablak ki, meg Ventolin be, aztán rongyolás le a hűtőhöz, a tartalék rectodelt kúppal vissza.. de szerencsére nem kellett beadnom. Vagy időben elkaptuk, vagy Beni mégis csak elég nagy már és nem volt olyan durva a gégeszűkület, vagy én vagyok tapasztaltabb és sikerült higgadtabban kezelni a helyzetet és nem rögtön a kúppal indítani.

Jobban van már, rekedt a drága.

Ahogy lentebb említettem ez volt a fő ok, amiért orvoshoz mentünk tegnap, de szerencsére semmi egyebet nem kell tenni - orrcsepp, hideg pára, esetleg ventolin- és egyre jobban lesz. Van.

förtelmes főnök

Több, mint egy éve cserélték le a főnökünket. 

Nő. (a legrosszabb fajtából)

Ja, meg rasszista. 

Bullying-ból ötöst érdemel a csaj, legfőképp a megfoghatatlan lelki terrorra megy rá nagyon, az elmúlt egy évben 19 külföldi ment el önszántából, vagy rúgott ki különféle mondvacsinált okkal. 

Nos, én alapvetően nagyon magamra tudom venni a dolgokat, és hiába szeretnék váltani, nem egyszerű.. A környéken alig van már munkahely, ami van, azért tolakodás van, és el nem ítélendő módon persze a íreket veszik fel előbb, aztán a külföldieket. Talán könnyebb lenne, ha közelebb laknánk Dublinhoz, nem tudom, de nem is érdekel. 

A gyerekeink ide járnak suliba, kifejezetten jó a kisfiú-iskola, gyerekbarát, a gimi benne van a "top10"-es listában, itt lettek barátaik, és amíg nem muszáj, addig nem akarnánk kiszakítani innen őket.

Szóval van ez a nyaki sérvem ugyebár.. és míg várok a specialistákra (orthopédus pl.) addig úgy mentem vissza dolgozni, hogy vittem egy orvosi ajánlást arról, hogy ne osszanak be késő éjszakára meg estére, (lévén olyan gyógyszereket kell szednem, ami álmosságot okoz, meg nem is vezethetek.)

Lassacskán azt vettem észre, hogy be-betesznek egy-egy későbbi műszakot, így rákérdeztem, hogy akkor most figyelmen kívül hagyják ezt a papírt..?

Mire a tehén főnök:  oszt mi bajom van? Milyen gyógyszereket szedek..? És meddig akarom én ezt így csinálni..? Merthát nem írta a doki rá azt, hogy mikorra leszek jól..így lehet, hogy jól vagyok, csak elhallgatom..

Na itt már kerekedett a szemem, hogy mi a f*sz van..? Igyekeztem higgadtan (nem ment) megtudakolni, hogy akkor ő most engem lecsalózott-e..? Illetve hogy mégis mi köze van hozzá, hogy nekem mi a bajom.. 

(Zárójelben: itt tényleg komolyan veszik azt, hogy van orvosi papírod, és tényleg komolyan veszik a munkáltatók azt, hogy ezen túl nekik semmi közük nincs a betegségedhez, a gyógykezeléshez..úgy gondolom, hogy a mi tehenünk főnökünk kimaradt a továbbképzésének ezen órájáról)

Szó szót követett, majd közölte, hogy kell neki egy újabb papír, amiben a fentiekre választ kap.. és doki írja oda, hogy meddig..

Tegnap akkor munka után orvos (sajnos amúgy is kellett menni, de ezt majd egy másik posztban): talán említettem már, hogy egy tündéri orvosnőnk van, lelkes, segítőkész és azt hiszem igazán kedvel engem. :D

Teljesen felháborodott, elmondta, hogy ez merőben szokatlan, ilyennel ő még nem találkozott, és bárhogyan is szeretne belőle infomációt kiszedni a főnök, nem fog, őt köti a titoktartás. Írt neki egy levelet, amiben ezt nagyon finoman megfogalmazta, és egyben tájékoztatta, hogy amíg nem küld egy másik levelet, amiben az állapotomban beállt pozitív változásról tenne említést, addig ez a levél marad érvényben. Örömmel venné, ha együttműködne és szeretné, ha fejléces, hivatalos levélben kérne tőle ezután bármit is.

Itt elmondta, hogy ez nem fog megtörténni, mert hogy egy ekkora cég nem engedhet meg egy olyan hibát, hogy megkérdőjelezzen egy orvosi véleményt, ez csak személyeskedés, és semmi több.

Természetesen beszkenneltem, lefénymásoltam, hogy meglegyen nekem is, és az eredetit ma bevittem a főnöknek, aki tudomásul vette, majd nem sokkal később nekem szegezte a kérdést, hogy mit szólnék ha elhelyezne egy hostess-pozicióba. (ez minden nap 11-19-ig van, alapvetően egy mellékvágány nálunk, onnan nem tud nagyon továbblépni az ember..)

És a gyilkos mosolyával mondta, hogy mondhatok nem-et is, gondolkodjak rajta..

Itthon kikértem Buddy és Tomi tanácsát (ő ugye ismeri, dolgozott vele), és a fiúk szerint amíg ez a nő itt lesz, esélytelen a továbblépésem, és ha elfogadom, amit ő "kért", akkor talán leszáll rólam, meg arról a témáról, hogy mégis mikorra gyógyulok már ki a gerincsérvből..

Szóval most jön a nagy pozitív gondolatsor, hogy milyen jó is lesz majd ott nekem, és így minden este itthon leszek, és reggel sem kell hajnalban kelni.. és még a fizumat is megemelik, lévén ez egy extra munkakör. 

Pár nap és el is hiszem.