szabadnap

Végre megint párosult a szabadnap a napsütéssel.

Úgy gondoltuk, hogy a nagyon népszerű helyeket el kellene kerülni, mégiscsak vasárnap van, holnap meg bank-holiday, szóval boldog-boldogtalan kimozdul.
A cél a Wicklow-gap-nél felfedezett jégkorszaki tó.. lett volna... merthogy tömeg a parkolóban. (egy kb. 5 km-es utat akartunk megtenni a parkolótól a tóig.. de igazi amerikai kirándulósok lettünk: legurultunk a tóig.) Ahol jött a pofáraesés: a tó körbe van kerítve, egy áramfejlesztő a völgyben... és persze jöttek a kitalált történeteink: ez tuti valami alibi hely, látni az alagutat be a hegy alá.. ez csak kamu.. és ott bent van Valami.. de ezen túl, nem tudtunk mást tenni, mint továbbgurulni.
Egy gyors WC-zés erejéig megálltunk még Glendalaugh-nál, előresejthetően iszonyat tömeg volt ott.
Elindultunk a tenger felé, de útközben egy nagyon helyes, kissé vadregényes helyet találtunk: a Clara-völgyet. A völgyben az Avonmore folyik, (érdekes ennek a víznek is olyan olajos-barnás, borostyán színe van), és sehol senki.. egy jó órát eltöltöttünk ott, kacsáztunk a kövekkel, napoztunk, és élveztük az Életet. :D
A tengerparton kb. 5-7 km-t kellett autóznunk, míg találtunk egy parkolót. Onnan be a tengerhez.. ahonnan meg már szállingóztak haza a népek, a srácok homokoztak, futkároztak a dűnék között.. és felfedeztem, hogy az otthoni gépemen lévő háttérkép itt készült. :D

én, az anya

Késő van, a gyerekeim szuszogva alszanak, és ez olyan megnyugtató.
Mindenki itthon, együtt.. és ahogy Beni fogalmazott minap: mindenki boldog. :D Jó, jó.. szirupos ez most, de tényleg.
16 éve volt az első anyák napja, ahol én voltam az anya. Az még olyan kis cuki volt.. Buddy hozott egy kis cserepes virágot, amit BabaHannával adott át..
Aztán, ahogy a közösségbe bekerültek a srácok, jöttek a megható kis ünnepségek.. később a kisebb mini koncertek, akár a suliban, akár otthon..
Én, az anya, anyák napján rendszeresen sírok: a sok kis rajzocska, az esetlen kamaszgyerekek ölelgetése, a lányok sk. kis ajándéka.. hát nem lehet megállni könnyek nélkül.
És tudom, hogy közhelyes, de bármit odaadnék Értük. Semmi más nem fontosabb, mint ők. El nem tudom képzelni, hogy valaha is rosszat akarnék nekik, hogy ne beszéljek velük... azt hiszem belehalnék.. amikor az a halálközeli élményem volt, emlékszem, hogy akkor a gyerekeimet is láttam: sírva, boldogtalanul.. nem akartam, visszajöttem Hozzájuk.
Igen, valahol olvastam, hogy az anyák feltétlen szeretettel szeretik a gyerekeiket, és a viszonzásra ne számítson, hiszen az Élet rendje az, hogy az utódot véded, szereted, imádod... feltétlen szeretettel.

én, a gyerek

Anyák napja... és én, a gyerek nem vagyok képes a virtuális képeslapnál többet foglalkozni anyámmal... ha más lenne a helyemben, talán ennyit sem tenne.
Szoktam agyalni, hogy miért utálhat ennyire, miért akar nekem rosszat, és ha nekem rossz, az neki miért jó.. de igazán nincs válasz rá. Csak találgatás.. hogy nekem sikerült az, ami neki nem: szeretve vagyok, és szeretek, a gyerekeim jó úton haladnak, jobban szeretem őket önmagamnál..talán, hogy ezekre képes vagyok.
Pár éve az egyik húgomon számon kérte -a húgom születésnapján-, hogy miért nem mi köszöntjük őt fel a szülinapunkon.. elvégre neki köszönhetjük, hogy vagyunk.. ezt kérem ki kell érdemelni.. így nem megy.
Valahol olvastam, hogy az anyák feltétlen szeretettel szeretik a gyerekeiket, és a viszonzásra ne számítson, hiszen az Élet rendje az, hogy az utódot véded, szereted, imádod... feltétlen szeretettel.

update fotók

A hajós fotók:

És a cipő fotók by Hanna... kissé túlexponált.. :DDDDDDDDDDDD

mix

Ma megkapta Hannus a hőn áhított Converse-t, málnaszínű.. Nagyon odavan érte (mi meg az árától.. :OO :PP )


A napsütés ellenére hideg van, meg napok óta undi esős idő van.. vasárnap juszt is elmentünk kicsit, keresve egy esőmentes-napos helyet. Egészen délre, Wexford megyéig mentünk, találtunk egy cuki kisvárost a tengerparton, volt egy hajó kialakítva a kikötőben, ahol órákig játszottak a srácok. Közben egy eldugott helyen, egy kőkörnél megebédeltünk, hazafelé meg még egy 13. sz-i templomot néztünk meg.
A hülye hideg mellett zavaró még a késői naplemente.. tegnap megnéztem, hogy mikor van napfelkelte-napnyugta. Durva:

Apr 01	06.59	20.00
May 01	05.51	20.54
Jun 01	05.04	21.43
Jul 01	05.01	21.56
Aug 01	05.41	21.20
Sep 01	06.34	20.14

Marci emlékeket készít az otthoni óvónéniknek,, mielőbb postára akarjuk adni.. már sosem lesz ovis. :(( A vezetőnő rendszeresen ír emilt neki, és nyáron, mikor otthon leszünk, lehet, hogy pont zárva lesz az ovi.
Igen, készülődünk haza, az időpont már megvan, most számolgatjuk, hogy mire mennyi kell... basszus a nagycsalád, az nagycsalád.. csak a kompokra 700 euróval kell számolnunk.

szülinapozás

Hanna egy béke-jeles tortát kért, amit vagy puncsból vagy "berries"-es tortából szeretett volna.
A puncs adva van: Buddy nagymestere a sütinek, szóval tegnap, míg dolgoztam, megcsinálta. Annyi változással, hogy marcipánt tett a tetejére, fondan helyett. (Hannus nagy marcipánimádó)
A másik tortához vettünk egy 40 dekás bogyós gyümit, vegyesen. Ma reggel megcsináltam a piskótát, és mikor a tejszín próbáltam felverni... nos, akkor döbbentem rá, hogy sikerült főzőtejszínt venni.. a krém nagyon finom lett, de nem elég kemény. Próbáltam pár trükkel megkeményíteni, de nem lett sokkal jobb.. és ugye ilyenkor jön a nagyroham, a hiszti.. hogy méééér' vagyok ilyen vak, hogy miért nem nézem meg.. stbstb.. Buddy, a roham megelőzéseként felvetette, mi lenne, ha a piskótát felkockáznám, és a krémbe bekevernénk? És kis edényekbe, habtejszínnel tálálnánk..?
Így tettünk, finom lett.

Szerencsére a puncstortát nem díszítette meg Buddy, rám hagyta.. szóval abból lett a békejeles torta.



Ajándékot idén közösen vettünk-veszünk neki: szeretne egy converse cipőt, és pár új ruhát. A cipő, mint ma kiderült, mifelénk nem eléggé népszerű, menjünk Dublinba.. úgyhogy a kisvárosi fílinget megint megérezve (mint otthon... vízfejű ez az ország is kéremszépen.. muhhahha), megrendeljük neki.

A Legnagyobb..

.. 16 lett.

Hihetetlen.. innen kezdődnek az igazi, komoly dolgok a kis életében.. karmester szeretne lenni, világot akar látni, szeretne eljutni Liverpoolba ( a Beatles múzeumba), jogsira vágyik.. öröm nézni, ahogy repked, és igen, hihetetlen, hogy nemrég még egy kis csomag volt, most meg már kifelé kacsingat.

Közben

.... persze zajlik az Élet mifelénk:
-drukkolunk a barátainknak, hogy sikerüljön az, amit szeretnének...
-a lejjebb és rossz szájízzel megemlített L-ék -úgy néz ki hogy- mennek haza: kirúgták a Férjet...
-írt anyám egy pár sort, hogy hallott Beniről.. (decemberben írtam neki egy emailt, h ne keressen, ha nem muszáj, mert nagyon haragszom rá..)
-Buddyt felhívta az anyja, és csak úgy mellesleg megemlítette neki, hogy ugye (nooormááális??) legalább egy hetet náluk leszünk a nyáron..? Valahogy fel kell nyitni a szemüket, hogy az eddigi hozzánkállásuk nem azt váltja ki belőlünk, hogy yeeeeaaah, hooogyne. A legegyszerűbb az lenne, hogy eltagadjuk azt, h hazamegyünk, de asszem maradunk a konfrontálódásnál: körberöhögjük őket.

felfedeztünk

A sűrű napok folytatódnak, sokat-sokszor dolgozom, ha kis szabadidőnk van, kicsit kimozdulunk.
A múlt vasárnap is így tettünk.
Eredetileg egy megalitet akartunk megtalálni, de valahogy nem jött össze, így ha már útban voltunk arrafelé, megcéloztuk a Dingle-félszigetet.
Megtaláltuk a nekünk való, igazi, végeláthatatlan homokos tengerpartot, az Inchen.


Természetesen a mi gyerekeink is be akartak menni a tengerbe..


A googleearth-ön sokszor megcsodált tájakat..
a Dead Man Island-et (a sziget olyan, mintha egy halott ember feküdne a tengerben..)


Szóval újabb csodaszép helyet fedeztünk fel, és tettünk fogadalmat megest, hogy "ide vissza fogunk jönni méééég"... és persze ma is mentünk kicsit erre-arra, de arról majd holnap..

a hét jóhíre

Nagyon sűrűek most a mindennapjaink, de mindenképp meg kell írnom, hogy Beni ujjbegye él, és úgy tűnik, hogy minden rendben.
A plasztikai sebész nagyon szép munkát végzett, el sem hiszem, de felszívódó varratokat tett bele, így csak leszedték a kötését, megnézték, és mindannyiunk nagy örömére nem halt el.
(a kötést amúgy úgy vették le, hogy hidrogénperoxidos cuccban áztatták, míg rétegenként le nem tudták szedni... és közben persze az elmaradhatatlan "you are the best boy" és "good boy"-t mondták felváltva.. kapott nyalókát is a végén, szóval nagyon-nagyon boldogok vagyunk. Kontroll júliusban.)