Életképek a vidéki Magyarországról

Nos, van nekünk ez a bedöglött mosógépünk. És van hozzá 5 év garanciánk. A cucc másfél éves, és valszeg valami a dob mögé kavarodott be, és az okozhatja a problémát. (elöltöltős; azt vettem észre először, h nem centrifugáz ki rendesen, kis víz benne marad, és az ajtaját nem engedi kinyitni. Víz-leeresztőnél lecsapoltam a bennmaradt vizet, és kipróbáltam egy üres centrifugálást is. A hangja szép -csapágy valszeg rendben-, de mikor kész lett, a szigetelőgumija nagyon felforrósodott egy helyen. Ehh, nagy szakember vagyok. :D )

Visszakanyarodva a szervizeléshez: péntek óta küzdünk, hogy

1. a p-i szervizben elhigyjék, hogy VAN 5 éves jótállás Magyarországon mosógépre.
   
2. miután a p-i pisca gusztustalan stílusban közölte, hogy a márkaszerviznek (bp) kell jóváhagynia az én állításomat, és bár ez már tegnap megtörtént, nem is reagáltak erre.
3. ma újból telefonáltunk, pontosabban most már Buddy, hogy érdeklődjön, megkapták-e a jóváhagyást (minket is értesített a márkaszerviz természetesen). Megkapták, de mivel már velem is közölte, hogy még álmomba se gondoljam, hogy kiszállnak 1-2 napon belül, most is csak azt mondja, hogy MAJD telefonál, hogy mikor érnek rá.

Úgy hogy remeghetünk, -igen, mi akiből élnek ezek a kiskirályok- , hogy mikor hozza úgy az úri kedve a szerizünknek, hogy felénk veszik az irányt. Addig marad a kézi mosás, és a Fogyasztóvédelem. Battya meg.

**********************************

Tegnap anyámat megharapta egy kutya. A vádliján.
Egy kertkapu volt nyitva, kiszalad egy tacskó méretű kutya és belekapott. Kocsiba ültettük, és elvittük a polgármesteri hivatalba, hogy megtudjuk ki lakik ott és hogy bevagyon-e oltva a kutya. Sok kör után előkerítettük a tulaj nénit, igen, veszettség ellen oltva van akutya.
OK, akkor "csak" tetanuszt kell kapnia anyámnak. ÉS hát.. errefelé úgy van az orvos, hogy van egy rendelési ideje: 8-12-ig. Ezután 16 óráig el kell látnia a falusi sürgős eseteket. (Aztán a térségi központi ügyelethez tartozunk.)
Az eset délután 2-kor volt: hívom a dokit, közli, hogy jó, akkor holnap menjen anyám fel a rendelési idejében oltásra. És addig is kezeljük le.
Vazzeg.
Még milyen jó, hogy van itthon betadin és hidrogénperoxid. (ezutóbbit az ilyen típusú sebbe érdemes-kell belenyomni, mert az anaerob baktérium -húsevő baci- elpusztul, ha oxigén éri.)

ezmegaz

A hangversenyről sokat mesélt Hanna.
Ő kissé nehezményezte a bronzot, mivel a "szakmai tanácsadáson" azt mondta a zsűri, hogy ők nem szeretik az egyik dalt, amit előadtak, de a mááásik darabjuk, na az, szuper volt. Hibátlanul adták elő, a tanáruk is odavolt tőlük. Kissé keserűnek érzi a gyerek a helyezést.

A hét elejei hányásos izé elért engem is tegnap és ma hajnalban Karit.
Tegnap este panaszkodott Hanna és Jancsi, hogy fáj a hasuk, így elkerülendő az esetleges balesetet (Hanna galériaágyon alszik, Jancsi emeleteságyon), becipeltünk egy dupla vendégmatracot a gyerekszoba közepére, és azon aludtak. Szerencsére ők nem hánytak.
A hab a tortán: tegnap este bemondta az unalmast a mosógépünk.. isteni lesz addig kézzel lögybölni a cuccainkat, míg a szerelő ki nem jön. grrrr!!

Ma csendes napunk volt: délelőtt szakadt az eső, így a srácok kénytelenek voltak megint bent lenni. A matracból sátrat építettek, belakták rendesen: könyvek, párnák, plédek, ceruzák, papírok és focilabda került be.. Tök jól elszórakoztak benne.
Délután Tomi-Hanna-Beni egy hatalmasat sétáltak a faluban, Karikám lábadozott (olvasott), Marci-Jancsi pedig sárgolyókat csináltak a kertben, aztán volt össznépi sárkányeregetés.
Én is sokat olvastam, pihentem, Buddy meg a megmakrancosodott gépét próbált(j)a gatyába rázni.

Beni új szavakat mond, persze nem tisztán, mi értjük csak inkább: sáákáá (sárkány), hóód (hold), bitti (Beatles) és jútú (neem, nem a U2, hanem youtube. :D Hannussal így "gépeznek" rendszerint. Ja és ha már youtube: akkor emmmo (elmo) is bejön a képbe. )

érmes

Hanna nemrég telefonált, meg van az eredmény:

Bronzérmesek lettek a Négykezes versenyen!

Gratulálunk! :*

My guitar

Ma eladtam a gitáromat.

„A” gitáromat. Egyáltalán nem fáj, lelkileg, vagy ilyesmi, hiszen tudom, hogy miért, és azt is tudom, hogy leszek én még olyan helyzetben, hogy olyan gitárt vehetek magamnak, amilyet csak szeretnék. Ennek ellenére itt megemlékeznék róla, mert sokáig kísért engem ez a hangszer, és ennyit minimum megérdemel.

Szóval életem 17. évében az asztmámmal egy budai szanatóriumban „feküdtem” kivizsgálás végett (hogy ezt a szót hányan használják helytelenül…a jó használat: a célból…nem pedig az okból….na mind1), és mint friss jogsis, kocsi nélkül, szemet vetettem a portás csávó zaporozsecére, ami ugyan motorhibás volt, de akkor is megegyeztem vele :D 168 amerikai dollárért meg is vettem, amit az addig elkövetett hangszer-sefteléseim hasznaiból gyűjtögettem össze. Igaz, 3 liter olajat evett meg, míg hazavittem, de az én első kocsim volt. Harmadikos gimis voltam. Jellemző, hogy asszem 22 Ft volt egy liter benzin, és a havi 400 forintos zsebpénzem elég volt arra, hogy minden hten minimum kétszer kocsival járjak suliba….nagy muri volt. Mondjuk a tanarak nem tapsoltak meg miatta, de akkor ez érdekelt a legkevésbé.

A kocsiban motort cseréltettem, rendbe hoztam, én hoztam el az utolsó légszűrőt, amit a szovjetektől behoztak, utána meg is szűnt a forgalmazó cég. Sajnso viszont sokba került a kocsit rendbehozni. Ráment a Jolana Galaxis nevű elektromos gitárom, a 100 Wattos Quad-végfokom, meg a Videoton HS-501-es giga hangfalam…ez volt akkoriban a cuccom…és nem elég, hogy ezek elmentek, szépen el is adósodtam a kocsi miatt. Amikor már kerek 10 000 Ft-tal tartoztam mindenfelé, akkor realizáltam, hogy nincs más út, mint el kell adnom a verdát. Meghirdettem, pikk-pakk el is adtam, kemény 22 ezerért. Kifizettem az adósságomat, és maradt 12 ezer forintom. Akkor vettem meg ezt a gitárt, 11 900 forintért. És nagyon megszerettem. Valójában akkor nem is tudtam azt, hogy ez a gitár miért jó, egyszerűen megtetszett, elég drága volt, és kész. Úgyis csak a TRIÁL-nál lehetett hangszert venni….

Kalandos útja volt a gitárnak, végigjárta velünk az összes albérletet, játszottam rajta a Balaton partján, a gimiben….(törökülésben az aulában a monticsárdást….ma már nem tudnám eljátszani…max pár hét gyakorlás után).

Amikor anyámék kidobtak otthonról, egyedül ezt a gitárt hozhattam el….ez ugyanis az enyém volt. Mikor Verbénával összejöttünk, és össze akartunk házasodni, pénzre volt szükség. Akkor egy hely volt, ahol vásároltak akusztikus hangszereket: a Turcsák műhelye a ferenc utcában. Turcsák azt mondta, ez a gitár nagyon ott van. Kihívta a tanulóit hátulról, és megmutatta nekik, hogy nézzék meg ezt a nyakat, ilyennek kell lenni egy gitárnyaknak. Kérdésemre, hogy megvenné-e, azt felelte, hogy ő max 7ezret tudna adni érte, de ez a gitár annáél sokkal többet ér. Én erre azt feleltem, hogy enkem jó a hét rongy, ide vele. Turcsák mester kicsit sem zavartatta magát, elmondta, hogy nem veszi meg ennyiért, mert ez sokkal többet ér, és kész. Ez így most utólag meglehetősen viccesen hangzik, de így történt.

Később, amikor kicsúszott a hevederből a gitár, és eltört :-(…akkor elvittem a mesterhez, és megcsináltattam vele….10 000-ért …akkor már nem nagyon voltak anyagi gondjaink, ha kétszer annyiba került volna, akkor is megcsináltatom…jól kerestem. A mester meg is csinálta, alig látszik rajta valami.

Amitől ez a gitár ér valamit az az, hogy nem koreai, nem indonéz, nem médincsájna….Kaliforniai gitár. Ma már igen ritka az ilyesmi, mert a másod-, harmadosztályú hangszergyártók is a távolkeleten dolgoztatnak….és hát franchise ide vagy oda, azért az csak nem olyan.

Na ennyit a gitáromról….

mindenféle

Tominak szerencsére csak gyomorrontása volt, Beni sem lázas tegnap óta.
Marcinak ment este fel a láza, majd hajnalban volt igen forró. De aludt egy hatalmasat, 9 után ébredt fel, most már rossz, mint szokott. Szóval talán gyógyul ő is. (na, köhög még..)
Ma volt Tomi a némettanáránál, mivel a héten van a többieknek az erdei tábor, a tanárnő napi 2-3 órát foglalkozik vele, osztályozza, tanítja.

Vasárnap megvolt a kimittud is. Sajnos a technikusgyerek nem volt a topon (finoman szólva is egy kalap túró volt a hangosítás), így a felvételek szigorúan home-felvételek maradnak.
Képet csak Tomiék előadásáról csináltam (szünetben haza kellett ugrottam a fényképezőért, mert hittem, hogy bőőőven elég lesz a videjórögítő masina). :/
Kariék 2 rövid színdarabot adtak elő, nagyon aranyosan megcsinálták. 2 rövid mesét dolgoztak fel, mindenki szerepet kapott. Aztán Kari elénekelte a magyar és német dalait, majd Jancsi elmondta a versét (édes volt, ahogy majd' elveszett a színpadon. :D ), és a szünet előtt Kari is szavalt még.
Tomi osztálya nyitotta meg a második részt, ők az "Indul a bakterház"-ból csináltak egy mixet, Bendegúzt alakító srác nagyon ügyes (hiteles :DD) volt, Tomi a Bakter volt. Nagy sikerük volt, tényleg meglepően jó előadás sikeredett.



És legvégül főfőpróba gyanánt Hanna és a zongorapartnere (Tomi osztálytársa amúgy) előadták a darabjukat, amivel készülnek a pénteki versenyre.
Jó volt, jól éreztük magunkat.

Én gonosz boldog lelkem...

Mamóka….akivel

ugye decemberben „szakítottunk”, már ami az anyagi közösséget illeti…és azóta csak a kénytelen (kelletlen), muszájból használt közös fogyasztók költségébe száll be…villany, gáz, víz, kuka, tévé…
Szóval annak idején, amikor bejött a faluba az adsl, persze mi már alig vártuk (addig a mobilommal ment a net…200 megabájtperhó…), és rögtön elő is fizettünk vadul, méghozzá a jó drága verzióra. Mamókával megdumáltuk, hogy közösen fizetjük, és megosztjuk. Ami persze illegális, mert a szerződésben le van kötve, hogy egy darab számítógépet lehet csak csatlakoztatni (ez egy agyrém egyébként…), de túl ezen ugye köll hozzá pár dolog….hálókártya, router, UTP kábelhegyek….megbeszéltük, hogy ezt is közösen álljuk. Akkor és ott ezt én, mi fizettük ki, és megbeszéltük, hogy a felét majd mamóka odaadja. Ez volt –mikor is?- 2005-ben vagy 2006-ban, végülis mindegy. A lényeg, hogy elegánsan erről elfelejtkezett a drága mama. Mi persze nem szóltunk soha róla, miért pont erről beszéltünk volna, amikor ez csak egy dolog volt a többi sok között…meg egyébként is d*gja föl magának azt a tízezrest…no, nem is ez a lényeg, hanem:

Mikor szétmentünk, akkor mamóka igényelt internetet és telefonvonalat (mert az is a miénk, azt is mi fizetjük) magának a trékomtól. Ki is jöttek, ki is építették, viszont kiderült, hogy nem addig van a’. Ugyanis nincs több érpár a faluban, ami szabad lenne, és ráköthetnék mamókánkat szörfözés végett. Adjon be kérvényt, hogy fejlesszenek. Hosszú hetek, telefonok, szokásos ügyfélelhárító-gépezet beindult, persze nem lett semmi a dologból. Azóta sem.

No, most fent volt Pesten a mama MRI-n, és jól belecsapott a lecsóba, és vett a pannonéktól mobil szélessávot. Aláírt két év hűséget nekik, kapott egy simkártyát meg egy mobilmodemet. Nekiálltak felinstallálni a kütyüt. Mi kérdezgettük lelkesen, hogy na, milyen..? És lehet, hogy hihetetlen, de örültünk is neki, hogy akkor most végre már fog tudni a mama szörfözni. [Ez a szörfözni duma tőle származik különben, így mondta, hogy „ megyek, szörfözök egy kicsit…” Azóta röhögünk a képen, amint mamóka neoprénben nyomul a gép előtt :D ] De sajnos valami nem volt oké a kütyüvel, megkért mamóka pár nap után, hogy nézzek rá. Nem működött. Ma megkért, hogy próbáljam meg feltelepíteni az én gépemre, hogy kizárjuk azt, hogy esetleg az ő gépükkel van gond. Megpróbáltam, de az én gépem nem is érzékelt semmit. Hálája jeléül fogalmazhattunk Verbénával levelet a pannonnak, melyben felháborodik, és vissza is küldte az egész hóbelevancot nekik, mondván, hogy hűségnyilatkozat ide vagy oda, ő nem hajlandó fizetni semmit, mert mennyenek a fenébe.

És most itt vannak net nélkül, immár lassan fél éve, és bénáznak ezerrel, szerencsétlenkednek, töketlenkednek, képtelenek elintézni bármit is. És az én gonosz lelkem boldog, mert Isten nem ver bottal.

Amíg Verbéna fogalmazta a levelet neki, ő itt ült az ágy szélén, és Benivel próbált játszani, mondván, hogy hagyd most aput, mert dolgozik….hm…

Bezzeg pár évvel ezelőtt, mikor visszajutott a fülünkbe, hogy fűnek-fának azt panaszolja, hogy én nem teszek semmit annak érdekében, hogy legyen munkám….végre. Akkor még úgy gondolta, hogy ugyan már, hogy lehet azzal pénzt keresni, hogy valaki ül a gépe előtt. Hát…mostanra akkor talán felfogta. Most, hogy fél éve nézi, hogy élünk, hogy neveljük a gyerekeket. Hogy normálisan öltöztetjük őket, normális ételeket eszünk, autóval járunk, és nem átallunk minden indok nélkül is játékot venni a srácoknak. Akkor régen még foglalkoztatott a dolog, hogy lépten-nyomon dugdosta az orrom alá az újsághirdetések sok kamu állásajánlatait. Pláne azért, mert én valóban tudom, mit jelent: állást keresni. Sajnos sokszor volt részem benne, tudnék mesélni….és megtanultam olvasni a sorok között. Mamókánk az elmúlt 30 évben ugyanannál az állami cégnél dolgozván, fogalma nincs, hogy mennek igazából a dolgok. Szóval akkor foglalkoztatott….hogy lejárat mások előtt, olyanok előtt is, akiket ismerek, és jóban vagyok velük…mostanra már nem ….ki tudja, miért, de elmaradtak ezek az emberek. És az is idegesített, hogy vadidegenek előtt is lejárat….pedig helyette pont én és persze Verbéna szenvedtünk a két kamasz kölykével….szóval, igen, boldog a gonosz lelkem, mert Isten nem ver bottal. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, és mindenek oka van. És nekem, nekünk, van célunk, tervünk, van mifelé menjünk. Ez pedig hitet ad elviselni azt a sok sz@rt, ami körbevesz, ideértve a kedves mamát is….mert az ember napestig sorolhatná a sok-sok apró kis szemétséget, amit csinál, de egy idő után eljut oda, hogy felismeri: önmagát alacsonyítja le azzal, hogy alsó fiókot huzigál ki. Ahogy József Attila hasonlata az Ős Patkánnyal…

”Miatta nem tudja a részeg,

Ha kedvét pezsgőbe öli

Iszonyodó kis szegények

Üres levesét hörpöli”

Remélem jól írtam, mert fejből ment….:DD

Talán nem a legjobb hasonlat…de nem törlöm ki…

A lényeg az, hogy továbbra is tartom azt a tézist, hogy a család ereje óriási…Hogy ha az embernek igaz, tiszta motivációja van, és nemes célja, akkor az Isten is megsegíti.

új hét kezdetén

Ma reggeli nyitókép:

- 38,6 = Marci
- 38,5 = Beni
- durva takonykór = Beni
- kétszeri hányás = Tomi

Ami jó jelnek tűnhet: reggel óta láztalanok a kicsik, Tomi éhes és nyafog, hogy nem ehet pudingot.

terrárium

Valahogy mostanában mindig hétvégére romlott el nálunk az idő.. persze ma is arra ébredtünk, hogy ömlik az eső és dörög az ég.
De nekem már nagyon kellett mennem valahová, hát kitaláltuk, hogy ebéd után elvisszük a legkisebbeket P-re a föld alatt kialakított akva-terráriumba. Mivel a város alatt piszok sok pincerendszer van, mindenfélét kialakítanak ott. (étterem, múzeum, lesz -vagy van?- majd pláza is)
Beni nagy hal-imádó, így teljes extázisban rohangászott az akváriumok között, Jancsi a leguánokért, Marci pedig a kígyókért volt oda.
Odalent 30 fok és 80%-os páratartalom volt.. mi meg a friss levegőt értékeltük - a legvégén. :DDD

yesterday

Jancsi, reggeli közben:

"Tudod anya, hogy hogy van angolul az, hogy tegnap..?"
"Hogy van kisfiam?"
"Hey Jude!"

:DDDD

ezek vannak

Napok óta tök szép az idő, már füvet is nyírtunk a kertben, (uhh, és a ház előtt is kéne..) délutánonként sokat vagyunk kint a gyerekekkel.

Buddynak persze kötelező jelleggel fociznia kell, én "homokozok" Benivel, illetve "bó"-kat (bogár-Beniül) és "lá"-kat (virág) szedünk kisvödörbe.
Ma már nem is tavasz volt/van, hanem koranyár: 22 fok volt délelőtt, a fecskéink visszajöttek és nagyon zsezsegnek, és megjelent egy-két gólya is a "kertünk" végében.

Tegnap a szomszéd csaj kora reggel kiverte Buddyt az istálló padlására, merthogy szerinte nálunk szült meg éjjel a macskája, és meg kéne keresni a kiscicákat.
Hát nem lettek meg, de figyelünk..

Pár napja a kertvége így nézett ki:



Tomi ma bement a suliba, felmondta irodalomból a két kötelező versét (A reményhez és Szeptember végén), megírt -egy külön teremben- 2 témazárót: töriből és kémiából. Érzése szerint jól sikerült.. rajtunk nem múltak a dolgok, jól felkészítettük. :D

Jóanyám kitalálta, hogy most nem adná oda a rezsi hozzájárulást, mert nincs rá pénze (havi 20-at ad a közös dolgokra -víz, villany, gáz, tv.) Majd. Valamikor fizetné.
Mondtuk, hogy szóvalizé.. ezt már oly' sokszor eljátszottuk.. és sosincs vége.
Sokat szoktam szidni öreganyámat: hogy lehetett ennyire életképtelen valakit felnevelni. Jó: egyke, agyonkényeztetett, és ha sír, mindig van/lesz, aki megszánja.. de nekem a hátam is borsódzik már, ha meghallom a nyavalygását.