Másnap reggel elindultunk
Dachau felé, ami Garching-hoz közel van, és ugyebár Hannáékkal akartunk
találkozni, legfőképpen Mimikével. Úgy foglaltunk hotelt, hogy csak kettőnknek,
Beni pedig Hannáéknál aludt. Fullosan ki Mimikéztük magunkat, a kislány egy
tünemény volt, erről nagyjából nem is lehet sokkal többet írni.
Másnap elindultunk a fő
szálláshelyünk felé. Ausztriába Braunau
Im-nél léptünk be, nem akartunk se Salzburg, se Passau felé menni, mert a
forgalom elég nagy volt. Csodaszép úton mentünk, át az alpokon....kb 300 km autózás
után kiálltunk a híres Sankt Pankraz pihenőnél, ahol pénzért sem tudtunk
könnyíteni magunkon, mert olyan sorok álltak a wc-hez, hogy kösz, de nem....viszont
felmásztunk a kilátóra, és gyönyörködtünk a szuper panorámában. Mondanom sem
kell rengeteg autós-utazó volt itt. A benzinkút, és a kisbolt acpirítóan drága
volt egyébként.
Estére be is értünk
Vaskeresztesre, a szállásunkra. Ez egy szőlőhegyen lévő valamikori présház
lehetett, amit az osztrák tulaj felújított. Két szoba, full felszerelt konyha,
mosógéppel, mosogatógéppel, és saját vízrendszerű fürdőszobával. Valami
szivattyús megoldás volt, de egyszerűen tökéletes volt. Mindig volt melegvíz,
óriási nyomással, amit kifejezetten élveztünk az Íroszágban megszokott
víznyomás után. Hátul kis kiülő, kerti bútorokkal, kőgrill, és egy nagy asztal
két paddal is volt. Mindkét szobában tévé, és még egy ventilátor is
rendelkezésre állt. Hozzá kell tenni, hogy olyan utakon lehetett megközelíteni
a kis házat, hogy sokszor azt éreztem, a 150 lóerő nagyon kevés...előfordult,
hogy kettes fokozatban, padlógázzal is csak nehezen ment fel a kocsi. Cserébe
csodálatos panoráma volt élvezhető a hálószobából nyíló erkélyről, ahol
általában a reggeli kávénkat elfogyasztottuk. (Ja, kávéfőző is volt, egy nagy
doboznyi kapszulával)
Este kipakoltunk,
koccintottunk egyet az érkezésre, és csucsuka.
A következő napon
bevettük Szombathelyet. Vásároltunk ezt-azt, amit már jóelőre kiterveltünk (pl
Catan telepesei társast), és koradélutánra megdumáltunk egy találkozót az én
általános iskolai osztálytársammal, akivel bizony 14 éves korunk óta nem
találkoztunk, az pedig sajnos nem mostanában volt. Ők Németországban élnek, és
eredetileg útközben akartunk volna találkozni, velük, de végül úgy alakult,
hogy Szombathelyen, egy étteremben került sor erre a találkozásra.
Az ebéd annyira jól
sikerült, hogy utána megdumáltuk, hogy menjünk fel hozzánk a hegyre, folytassuk
ott. Így is lett (persze az ő autója 200 lóerővel erősebb az enyémnél, és automata....).
A történet vége az lett, hogy este 11-ig ittunk, dumáltunk, jól éreztük
magunkat, és megbeszéltük, hogy igyekszünk sűrűbben találkozni, nem
harmincnyolcévente...
Másnapi programunkhoz
relatíve korán kellett kelni, hiszen az uticél majdnem 200 km-re volt. Útközben
reggelire vásároltunk kaját egy osztrák penny-ben...isteni langyos túróstáskát
például...és jóllakottan indultunk tovább a Schneeberg felé.
Ennek az a sztorija, hogy
„” néhány”” évvel ezelőtt, amikor Benike még babakocsis volt, és amikor
megszületett a gondolatnak a csírája, hogy kiköltözzünk Írországba, akkor
Verussal kitaláltuk, hogy utazzunk el valahova pár napra kettesben (illetve a
baba Benivel), hogy nyugodtan átbeszéljük a dolgokat. A srácokat ledroppoltuk
ide-oda rokonokhoz, és egy hétvégére meglógtunk a Schneeberg lábához, Ausztriába.
Itt aztán akkor sikeresen kidolgoztuk a kiköltözés tervét, és nagyokat
sétáltunk a környéken. Felmerült, hogy menjünk fel a kisvasúttal a hegytetőre,
de olyan drága volt, hogy akkor nem futotta rá. Hát most pontosan ide
indultunk, megint hárman Benivel, csak időközben eltelt 17 év....
Úgyhogy most felültünk a Slamander nevű kisvasútra, ami felvisz a csúcs közelébe, majd innen túráztunk fel az igazi csúcsra. Namost életemben ennyire kényelmetlen, fapados járművön még nem utaztam. Zsúfolt, tömött, kényelmetlen, és baromi drága....negyvenplusz euró fejenként. Mindegy....felmentünk vele, és megcsináltuk a túrát...nem mondom, hogy könnyedén....de csak felmásztunk, és a látvány minden fáradtságot megért!
Hullafáradtan értünk haza, gyorsan egy pizza-melegszendvics vacsorát
rittyentettünk, ittunk egy isteni jéghideg gin-schweppsbittert (vagy kettőt),
és csucsuka.
Folyt köv.
2 megjegyzés:
Verus írta, hogy Vas megyében lesz a szállás, de ez már szinte osztrák rész. :):) Mimike nagyon cuki és a kis Benit is jó volt viszontlátni a képen. ♥ Jók az ilyen nosztalgia utazások. ♥
Igen, gyakorlatilag a két ország határán voltunk :) köszi!:)
Megjegyzés küldése