München

Pénteken kora hajnalban ment a gépünk, és mi mindig rászámolunk időben, hogy tuti odaérjünk, mert kitudjamilesz. Na, az első meglepetés, hogy az előre kifizetett parkolóban, alig találtunk helyet.. hajnali 4-kor. Majd a következő paff: akkora sorok álltak a biztonsági ellenőrzéshez, hogy már azt vizionáltuk, lekéssük a gépet. (Nem pánikolás volt, ez konkrétan megtörtént az ősszel, hogy több ezer ember lekéste a gépét, mert a reptérnek nem volt elég beengedő embere szolgálatban..)

De nem, aránylag hamar, fél óra alatt átjutottunk.. terveink között volt, hogy majd iszunk egy kávét, de inkább már a kapuhoz mentünk.

Ezer éve nem utaztunk ryanair-rel, a gépünket konkrétan liliputiaknak szánták. Szerencsére 2 órás volt csak az út, kibírható.

Memmingenbe repültünk, ez 70-80 kmre van Münchentől. Közvetlen reptéri busz visz be a müncheni főpályaudvarhoz, erre vettünk még itthon jegyet. Ahogy kiszálltunk a gépből, onnantól az ffp2 maszkban kellett lennünk. 

A távolsági buszra is oltási kellett (oda elég a 3G, azaz oltatlan is utazhat, de negatív tesztje legyen) de szinte mindenhová a 2G+ volt a követelmény, mi a boosterrel már 2G+-osnak számítottunk. A szállodába is csak így, a BMW múzeumba, az éttermekbe, a kocsmákba.. és szigorúan ellenőrzik, nem úgy mint itt, amikor még kellett volna kérniük (yeah, it’s grand, I believe ye guys), hanem szkenneltek állandóan, meg kérték a fényképes igazolványt mellé. (mekiben is volt külön szkennelő emberük).

Ahogy vártunk az útlevél ellenőrzésnél, pittyen a telefon: Hannus. Az volt megbeszélve, hogy pénteken munka után találkozunk a belvárosban, meg a szombatot együtt töltjük, este meg elmegyünk egy bajor étterembe.

Rossz hír: aznap reggelre close contact lett, közvetlen kollégája plusz egy baba a csoportjából covidos. (Azóta kiderült, hogy még két másik baba is, meg egy másik kolléga, akivel csütörtökön együtt ebédelt). Nem lesz semmi a találkozásunkból. 7 nap karantén neki, közben teszteljen, ha vannak tünetei, de kiszabadulni csak hivatalos negatív teszttel lehet. Szombat reggelre sajnos már nem volt jól, fájt a torka, iszonyat fáradt lett, ami azóta is tart, de az antigén tesztjei negatívak.

Az élet jó szar viccet űz belőlünk, nem és nem tudunk személyesen találkozni.

Sikerült a kondenzcsíkot lefotózni

A szállodát úgy foglaltuk be, hogy legyen központban, meg a szobánkban legyen egy ülőalkalmatosság, egy kanapé vagy fotel legalább. Hát volt. Nem volt kényelmes, de volt.

Ultra jófejek voltak a recepción, ui a buszunk délre ért be a belvárosba, a megállótól 500m-re volt a szálloda, bementünk, hátha készen lesz korábban a szobánk (3-tól volt a check in) de már adták is kulcsot. Életmentő volt. Lefürödtünk, ittunk egy kávét és nyakukba vettük a belvárost. Az idő nagyon hektikus volt, hol szakadt a hó, hol meg vakítóan sütött a nap. 

Sétáltunk 9 km-t, estére meg egy olasz étterembe foglaltunk asztalt, ami a szállodától kb 5 percre volt. A többszáz fotóból csak párat teszek ide..

Szt. Mihály templom

A müncheni Katedrális

Városháza

Másnapra, mivel felborultak a tervek, azt találtuk ki, hogy végre kipróbáljuk a share-now-t és leautózunk az Alpokig. Úgyhogy kb 800 m-re volt tőlünk egy 5 ajtós mini, majdnem tele tankkal, azt lefoglaltuk. Az egész autózásban van egy fajta furcsa kettősség, hogy kúl meg minden, de közben meg bizarr is, hogy kb semmi közünk a kocsihoz, minden az app-on keresztül működik, azzal nyitottuk-zártuk a kocsit, és pl mikor Alan a telefonnal a zsebében kiszállt, hogy fotózzon, a motor deaktiválódott, biztonsági okokból. Mindegy, érdekes élmény volt és nekünk antiszociálisoknak való ez a kocsi bérlés, senkivel nem kell cseverészni, meg jópofizni.

Elmentünk a BMW múzeumba, aztán onnan le Andechs-be, Hanna ajánlására. Itt egy bencés apátság van, ahol 1400-as évek óta főznek sört. Bejártuk az apátságot, majd átestünk a már-már szokásos covid papír ellenőrzésen, és beültünk a sörfőzde éttermébe. Én ittam egy helyi világost, Alan egy alkoholmentest, ettünk mellé perecet, a csülökhöz nekem még korán volt. :) 

Innen tovább mentünk Garmish-Partenkirche-be, ahol majdnem mindenki itt száll meg, ha idejön a Zugspitzére mászni, vagy síelni. Fantasztikusan szép bajor városka, az Alpok veszi körbe, és olyan szerencsések voltunk, hogy ragyogó napsütésben tudtunk itt egy hatalmasat sétálni..plusz be illetve kiültünk egy söröző/étkezde teraszára és berendeltünk egy nagy sör mellé egy hatalmas tányér eredeti császármorzsát. (Én mindig a nagymamám féle grízes császármorzsát ettem/csináltam, de Hanna már többször csinált nekünk bajor “kaiserschmarnit.”)

Innen visszamentünk Münchenbe, letettük a kocsit, mászkáltunk még egy laza 5 km-t az esti városban, láttunk utcai misét (pap az utcán, mikrofonnal, körülötte a nép, nénikék a sáros járdán térdepelnek.. fura látvány volt).

Másnap reggeli után letettük a hátizsákjainkat a csomagmegőrzőbe, és újra besétáltunk a belvárosba, ott megkávéztunk, majd vissza a buszhoz, ki a reptérre és haza, Dublinba.