Történések

A legfontosabb, az hogy csütörtökön voltunk Limerickben, a kórházban, és Beni válla teljesen meggyógyult! 6 hét alatt teljesen összeforrt a csontja, nincs semmi maradandó baja. Edzegetheti lassan, de nincs kontakt-sport, mondjuk ettől nem kell félteni, az itteni kontaksport a suliban az mind GAA, azt meg ki nem állhatja. 

Itthon kosarazik a fiúkkal, de most az is csak max rádobálgatás lesz, nincs meccs.

Örülünk nagyon, rajta kívül csak Kari törte el az ujját még az otthoni általánosban, szerencsére ebben nincs nagy gyakorlatunk, így kicsit féltem, hogy mennyire lesz teljes a gyógyulása.

Ha már Limerickben jártunk, megnéztük Tomit illetve bementünk a lengyel boltba.

Tomival az utcán találkoztunk, ui szerda éjfél óta extra szigorítás lépett életbe: nem hagyhatjuk el a megyét (de a kórházba mehettünk) illetve senkit nem fogadhatunk látogatóba, de még a kertbe sem. 

Odaadtuk azt a cipőt a gyereknek, amit Alannek vettünk minap, de kicsit kicsi volt neki.

Tomi jól van, de sajnos a barátnője nővére rákos lett, és Catherine segít neki, így extra óvatosak, hogy nehogy valamit összeszedjenek, és átadják a legyengült immunrendszerű testvérnek. Szomorú és riasztó történet, remélem, hogy minden rendben lesz vele. 

A lengyel boltban feltankoltunk magyar/kelet-európai cuccokból, Beni teljesen oda volt, azt mondta, hogy olyan érzés van, mintha a német Kauflandban lennék. 

Úgyhogy Alan felvetette Beninek, hogy ha a jövő évi nyaralás is ez a staycation lesz, mint idén, akkor az lesz a nyaralás, hogy oda fogunk járni vásárolni abban a 2 hétben 🤐😅 Vettünk kész sütit is, megünnepelni hogy Beni meggyógyult.

Csütörtökön volt a lidlben vileda robot porszívó. Vacilláltunk már sokszor, hogy kéne venni, de piszok drága, ez most szerintünk elfogadható áron volt, így belevágtunk. Ami motivált minket, hogy a kanapék/asztalok alá bemegy, hogy a java koszt összeszedi, így is kell porszívózni, de közel nem annyiszor, mint egyébként szoktunk. És a kutyaszőrt is frankón összeszedi. A neve Vili lett. 

Az időjárás gyönyörű, ilyenkor már hideg, szeles, szutyok idő szokott lenni, alig kell fűtenünk, úgyhogy a megyében maradás miatt tegnap egy hegyi túrát tettünk, a közeli Silverminesban. Reggel keresgéltem az Alltrail-en, ez olyan okésnak tűnt. Nem jártunk még itt, nézzük meg.

Hát, nem lesz a kedvencünk.. olyan semmilyen. Erdő, kaptatók, fák..irtás, majd megint ugyanezt.. idő után halál uncsi volt. 9 km. Kicsit olyan volt, mint a Glen of Aherlow, az is szép, szép, de 3 km után már unja az ember a fákat maga körül. 

Mindannyian untuk, de legalább mozogtunk. A csúcs sztori: mi egy parkolóban álltunk be, de ahogy hasaltunk felfelé, láttuk, hogy vannak autók még feljebb is. 

Láttunk egy kék Hondát.. haha, itt a Tomi, viccelődtünk.. majd láttuk, hogy 04-es.. haha, milyen vicces, tényleg.. de van rajta egy N plate is (Catherine miatt) .. milyen véletlenek vannak már.. erre kiszúrtunk egy díszt, ami tuti, hogy csak a Tomi kocsijában van.. kiderült, hogy ők ide szoktak kijönni hosszabb sétára, Larsiet is ide hozza ki, mikor nála nyaral a kutya.

Mivel mi ellenkező irányba mentünk, az egyik leírás azt javasolta, hogy úgy szebb, ezért végül összefutottunk velük, de ők már a kör végén jártak, mi meg csak az elején.

A legérdekesebb az egész kirándulásban egy ún sweathouse volt, tulajdonképpen egy ősi szauna, kis kaptár alakú kőkunyhó/kupacot kell elképzelni. Ebben tüzet raktak, majd mikor leégett, akkor a delikvens bement, és addig maradt ott, míg jól el nem kezdett izzadni. Akkor kiment és a kunyhó melletti folyó kis patakban megmártózott, majd vissza. Ezt a betegeknél alkalmazták, de vannak olyan feltételezések is, hogy pogány rituálékra is használták, pl az Írországban megtalálható varázsgombát is rádobták a tűzre, illetve begombáztak.

Sok helyen lehet találni ilyen ősi kunyhót, de mi csak most néztünk meg először ilyet meg.

A szállodát is ma lemondtam, a jövő utáni hétvégére.. ezvan.