Hook head, Loftus Hall

 Pénteken még a remek, őszies napsütésben megbeszélték a fiúk, hogy szombat reggel mennek egy 55 km-es kört, úgyis jön szombat este Alex, a vihar, na meg utána még kitudjamégmi.. 

Reggel olvastam, hogy azért lesz különösen szép, jó idő, mert 2 ciklon között vagyunk, úgyhogy feldobtam, hogy mi lenne, ha lemennénk mindannyian a Hook headhez, fene tudja, hogy mikor lesz esőmentes szombatunk, na meg a tavaszinál durvább számok vannak, simán benne vannak lokális lezárások másutt is, nem csak a fővárosban ill Donegalban. 

Jancsi maradt, tanult.

Előre bejelentkeztem a látogatói központba, ez az új szabály, csak az mehet be a területre (pisilni, kávézni, piknikezni), aki regisztrál.

Új szabály, hogy az egész területen kötelező a maszk, kint is. Ez most a kényelmetlensége ellenére jó is volt, frankón megfogta a szelet. Olyannyira, hogy Beni sokáig le sem vette, mert melegen tartotta az arcát.

Szuper jó volt: a szél a szárazföld felől fújt, emiatt már-már nyugodt volt a tenger, olyan alacsony volt az apály, hogy ennyire még sosem látszódtak ki a sziklák, és még fókák is voltak. A színek fantasztikusak volt, sokat sétáltunk a parton. Írország mindig gyönyörű, de a május/június illetve a szeptember/október a legfantasztikusabbak a színeivel.

Hazafelé menet meg bekanyarodtunk a Loftus Hall-hoz.* Beni illetve a fiúk bakancslistás, szellemjárta helye, Írország egyik legelátkozottabb kastélya. Be nem mentünk, mert online kell bejelentkezni, na meg 4ünknek €70 lenne a 45 perces körbekalauzolás.

Körbesétáltunk, lementünk a tengerpartjára. Nekem ennyi is elég volt, én elég betoji vagyok. 

*

A házhoz kapcsolódó rémtörténet, a XVIII. században kezdődött, amikor Charles Tottenham második feleségével, Jane-nel és lányával, Anne-nel beköltözött a lenyűgöző épületbe. Az egyik viharos éjjelen Tottenham hangos dobogásra figyelt fel, ami a kapu felől jött.

A férfi leküldte az egyik szolgálóját, hogy nézze meg, mi okozza a zajt. A lakáj hamarosan visszatért, és bejelentette, hogy egy lóháton érkezett idegen szeretne menedéket kérni éjszakára a vihar miatt. Tottemham  jószívű volt, és megengedte, hogy a sötét hajú, magas, harmincas éveiben járó, férfi, aki köpenyt viselt, meghúzza magát. Amikor Anne megpillantotta a férfit, akkor azonnal beleszeretett.

Napokkal később az időjárás nem javult, emiatt az idegen még mindig élvezte a család vendégszeretetét. Az egyik éjszaka a háziak úgy döntöttek, hogy kártyázzanak, amibe az idegent is bevették. A játék közben Anne egyszer csak leejtette a lapjait.

Ahogy a lány lehajolt, hogy felvegye a kártyát, a pillantása az idegen lábára tévedt. A lány rettenetesen megijedt, hiszen a férfinak nem lábai, hanem szőrös patái voltak. Anna hangosan sikoltott, és azonnal elmondta, hogy az ismeretlen maga az ördög. A következő pillanatban hatalmas tűzgolyó jelent meg a mennyezetnél, és a szörny azon keresztül elmenekült. Ami utána maradt, az csak a kén bűze volt, ami egyértelműen a démonokra utal.

Anne teljesen összetört, mert biztos volt benne, hogy az ördög érte jött. A lány bezárkózott a szobájába. Többé nem evett, nem ivott. A fizikai, és mentális állapota pedig folyamatosan romlott. Tottenham szégyellni kezdte a lánya állapotát és el akarta kerülni a botrányt, ezért hagyta, hogy Anne a szobájában maradjon.

A házban ettől kezdve szaporodtak el a kopogó szellem aktivitások. A családot hónapokon keresztül zaklatta valami furcsa zaj, kísérteties alakok bukkantak fel, és maguktól mozogtak a tárgyak. Tottenham úgy döntött, hogy megkéri a protestáns lelkészt, hogy űzze ki a démonokat a házból, mert így lehetetlen élni. A lelkész azonban nem járt sikerrel. Tottenham nem adta fel, és a vallási meggyőződése ellenére, egy katolikus paphoz Thomas Broaders atyához, fordult segítségért.

Az atya elvállalta az ördögűzést, ami két napig tartott. Sokan arról számoltak be, hogy ebben az időben a madarak agresszíven támadtak, és folyton zuhogott az eső a ház környékén. Broaders atya végül kiűzte a démonokat a házból. Állítólag, ha ellátogatunk az atya sírjához, akkor még ma is ez a felirat áll a sírkövén: „Itt nyugszik Thomas Broaders, aki jót tett mindnyájunkkal és imádkozott érettünk, s aki kiűzte a gonoszt Loftus Hallból”.

Az ördögűzés után néhány nappal Anne meghalt. A lány koporsóját az 1940-es években azok a vandálok találták meg, akik feltörték a Loftus család kriptáját és meglepve látták, hogy Anne koporsója nagyon szokatlan formájú. Ettől kezdve terjedt el a pletyka, hogy a lány teste eltorzult nem sokkal a halála előtt.

A Loftus Hall rémtörténete ennyivel nem ért véget, hiszen Anne meghalt, de a szelleme itt rekedt. 1790-ben George Reade szállt meg az elátkozott épületben. A férfi azt a szobát kapta, amely Anna szobájának szomszédságában volt.

Reade az ez első éjszaka pillantotta meg a szellemet, ami úgy morgott, mint egy pokolkutya, miközben a csukott ablak ellenére, a függönyök úgy lebegtek, hogy majdnem leszakadtak. A vendég azt hitte, hogy gonosz tréfa áldozata, ezért ellenőrizte az ajtót, ám az zárva volt.

Évekkel később, George fia, a lelkész ifjabb George Reade is megszállt ugyanabban a szobában. Ő semmit sem tudott az apja korábbi élményéről, ezért nyugodtan olvasgatott az éjszaka egészen addig, amíg meg nem hallotta, hogy az ajtó lassan, nyikorogva kitárul.

A lelkész felpillantott, és meglátta az áttetsző női alakot, ami átsuhant a szobán, majd eltűnt a szekrénynél, semmiféle nyomot nem hagyva maga után. Az ifjabb Reade nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a történteknek, mert úgy gondolta, csak a fáradtság miatt hallucinált.

A következő éjszaka azonban újra felbukkant a szellem. A lelkész ekkor felugrott az ágyról, és megpróbálta megfogni a jelenést, de a keze csak a levegőt markolászta. Másnap a férfit elmondta az apjának a dolgot. A múltban nemcsak a két Reade találkozott Anne nyughatatlan lelkével, hanem Ely márkijának inasa is, akit egyszer Anne volt szobájában helyeztek el. Rajta kívül még sokan mások is összefutottak a szellemmel.

Loftus Hallt végül 1870-ben lebontották, és a helyére, Ely negyedik márkija megbízásából, villát építettek. Később a bencés szerzetesek foglalták el a házat, majd leányiskola lett, ami után a Devereux család tulajdonába került, és 1983-tól szállodaként üzemelt, egészen az 1990-es évekig, mert akkor bezárt.

Eladó, most nyáron hirdették meg, potom 2.5 millió euróért.