Úgy voltunk vele, hogy ki tudja, mikor lesz lehetőségünk ilyenre legközelebb, szóval egy nagy levegővétellel befizettük magunkat erre a napra egy marokkói kiruccanásra. A nagy levegővétel azért kellett, mert először is annyira nem volt olcsó, másodszor ugyebár nem EU, tehát nyilván nem egyszerű sétagalopp hiszen útlevélvizsgálat, csomagvizsgálat, és a többi.
Az utat az FRS nevű kompcég szervezte. A hajónk 11-kor indult Tarifa kikötőjéből, de mondták, hogy másfél órával az indulás előtt legyünk ott, mivel a papírmunka elég sok időt vesz igénybe. Mi korán reggel el is indultunk, felkészülten vittünk magunkkal vizet, és snack-et is. Rövidnadrág, baseballsapka, és irány Tarifa, Spanyolország legdélibb kikötővárosa.
Na most Tarifa előtt 10 perccel égszakadás, villámlás, mennydörgés....de nem imígy-amúgy, hanem rendesen. Mit mondjak, nem volt bizalomgerjesztő...Miután bejutottunk a kikötő parkolójába, azalatt az 5 méter alatt is ronggyá áztunk, amíg beszaladtunk az FRS épületébe. Az ügyintéző hölgynél kaptunk egy-egy matricát, amit ki kellett magunkra ragasztani, valamint néhány papírt, amit ki kellett töltögetni magunkról.
Volt útlevélvizsgálat, csomagátvilágítás, fémdetektor-kapu, és feltereltek minket a hajóra, ahol ugyanúgy sorban állás történt, és egy marokkói tisztviselő elkérte az egyik papírt, és pecsétet nyomott az útlevelünkbe.
Mivel mi korán érkeztünk, ezért viszonylag hamar megvoltunk, és le tudtunk ülni kávézni....de mire a hajó átért Tanger-be, még mindig volt, aki sorban állt az útlevelével....
Marokkóban szintén útlevélvizsgálat (megvan-e a pecsét), és kitereltek minket a kikötőbe, ahol a ránk ragasztott matrica alapján megmondták, melyikbe szálljunk fel az ott parkoló buszok közül.
Kaptunk egy jópofa vezetőt, Ali-t, aki miután feltérképezte, hogy angol és spanyol ajkúak vannak zömmel a buszon, így ezen a két nyelven mondta a szöveget.
Első körben elvittek minket arra a helyre, ahol a mediterrán tenger és az óceán összeér, itt kiszállhattunk 15 percre fotózkodni.
Ezt követően elmentünk a Herkules Barlangja néven ismert képződményhez, ami egy természetes eredetű, de kézzel kibővített (kivájt) barlangrendszer, aminek a szárazföld felé és a tenger felé is van kijárata. A barlangból nézve az óceán felőli nyílás alakja emlékeztet Afrika körvonalaira, erre aztán egy sor legendát húztak rá.
Innen elvittek minket ebédelni egy tradicionális marokkói étterembe, ahol fűszeres zöldséglevest szolgáltak fel, fűszeres báránysültet (ezt én passzoltam), csirkecombot kuszkusszal, és valami nagyon cukros tésztás édességet (ezt is kihagytam)....közben szólt a marokkói élőzene, amit 4 férfi szolgáltatott. Nagyon érdekes élmény volt, mondjuk nyáron 50 fokban nem biztos hogy értékeltem volna.
Itt csatlakozott hozzánk egy újabb vezető, akinek az volt a dolga, hogy a csoport végén jöjjön, így gyakorlatilag közrefogva a csoportot vigyáztak ránk, nehogy valaki eltekeregjen. Szűk, kanyargós utcácskákon haladtunk végig, betekinthettünk a 2négyzetméteres ablaktalan szutyok üregekbe varróműhelyekbe, ahol folyt a munka, láthattunk lézengő arab fiatalokat, és iskolából hazarohangáló gyerekeket is.
Utunk a szultán palotájába vezetett, ami momentán múzeumként funkcionál, (Kasbah múzeum). Itt megcsodálhattuk a régészeti leleteket, szobrokat és öreg térképeket, a csodás mozaikokkal és faragásokkal díszített tereket.
Ezután átvonultunk egy bazár-részlegre, ahol bevezettek minket egy nagy üzlet első emeleti részébe, ahol két részre osztva a csapatot (angol és spanyol)...kaptunk egy rögtönzött kiselőadást a marokkói fűszer- és teakeverékekről, az argánolajról, a sáfrányról, és a többi....a rögtönzött termékbemutatót követően vásárolhattunk is... vásároltunk is Nigella seed-et, annak jótékony hatásai miatt :)
Ezt követően kaptunk még egy negyedórát, hogy lézengjünk kicsit a belvárosban,
majd elindultunk visszafelé, ahol a busz már várt ránk, és visszavitt a kikötőbe. Itt újra útlevélvizsgálat, csomagvizsgálat, detektorkapu, pecsételés, nyomtatványleadás, majd helyet foglaltunk a hajón, és elindultunk vissza Tarifába. Olyan viharos volt a tenger, hogy körbejártak és hányós zacskót osztogattak az utasoknak. Katamarán hajóval mentünk, de volt, hogy az ablakig felcsaptak a hullámok, nagyon ijesztő volt, de derekasan álltuk a sarat.
Este fél kilenc körülre értünk be Tarifába, már sötét volt. Kifizettük a majd' 20 eurós parkolást, és elindultunk vissza Estepona felé. A hotel vacsoraidejét már lecsúsztuk, úgyhogy leteszteltük a helyi mekit, és ott vacsoráztunk.
Szuvenírekkel és rengeteg élménnyel tértünk haza, kicsit sem bántuk meg ezt a kis kiruccanást.
4 megjegyzés:
Mind a három részt elolvastam, nagyon szuper lehetett. Először megnéztem a képeket, aztán elolvastam a szöveget, majd megint megnéztem a képeket. :):) Az A 50 nagylátószögűje tud videót is? Sose próbáltam eddig, csak a fotózást. :)
Köszi :) Asszem tud....sajnos az enyém kicsúszott a kezemből a nyaralásunk első napján, és rommá tört a kijelzője....úgyhogy most nem tudom csekkolni, de az utódja, az A70-es tudja, szerintem az A50-es is olyan volt....
Ó, sajnálom a telót, de az új is csodás képeket csinál.:) Majd kipróbálom az enyémen, hogy tudok-e? :)
Az itt lévő fotókat mind az A50-essel csináltam....mert a képernyő bár törött volt, azért lehetett használni. Csak miután hazajöttünk, akkor cseréltem le :)
Megjegyzés küldése