Az autót a reptéri parkolóban hagytuk, kifejezetten a short term oldalon, ahol a legdrágább...mert nem akartunk kockáztatni. Odafelé egy nagygéppel mentünk, egy sorban 8 ülés volt, de a lábhely, meg úgy az egész érzet egyáltalán nem volt tágasabb, mint a szokásos hatüléses gépeknél.
Annyi talán ami jobb ha az ember ketten utazik valakivel, akkor nem kell senki mellett ülni, ha a szélső helyekre foglal. Hajnali gép volt, ami helyi idő szerint 11 körül landolt Malagán, a 29 fokban :) Nem volt túl nehéz megtalálni az autókölcsönzőnk transfer minibuszát, a reptér mellett dekkolt. El is vitt minket a kb 5 percre lévő garázshoz, ahol pillanatok alatt t is vettük a kocsit, ugyebár automata, kártyával fizetünk, lescenneltetjük a kódot, amit még itthon kinyomtattunk, és már ki is adta a kocsikulcsot, ami jelen esetben egy kártya volt, mert egy Renault Capture Zen-t kaptunk, ami "family" kategória. Azért az idézőjel, mert bár elég nagy volt a csomagtér, és az utastér is...de azért sem egy könyöklő nem volt, és kilátni nem nagyon lehetett, dehát tudjuk, hogy mostanában ezek a popcorn kocsik a menők....fel vannak puffasztva, kívülről olyanok, mint ha valami terepjáró lenne, de belül szűkös, és egyszerű. Olyan A és B oszlopvastagság, hogy rendesen nyújtogatni kellett a nyakunkat, ha ki akartunk látni oda, ahova épp kihajtunk vagy kanyarodunk vele. Volt benne beépített navigáció (gyakorlatilag új volt a kocsi), de a képernyő nem mozgatható, így az erős napsütésben gyakorlatilag csak nagyon nehezen volt látható, de ha felvettem a polarizált napszempát, akkor viszont totál láthatatlanná vált. Szerencsére azonban ketten voltunk, szóval két ember közül azért az egyik valahogy képes olyan szögben csavarodni, hogy láthassa a képernyőt. Este sötétben hibátlan volt.
Miután átvettük a kocsit, megcéloztuk a hotelt, ami Estepona-ban volt, mintegy 70-80 km-re Malagától. Az út csodálatos volt, végig a parton, pálmafák, 29 fok, szuper volt. Elég könnyen megtaláltuk a szállodát, de persze a kocsi navija nem ismerte, nem tudom miért, mindegy a mobilnet korában ez már nem jelenthet gondot. A szobánkat a legfelső, ötödik emeletre kértük, kilátással a hegyekre, egyszerűen elképesztően szép volt.
A kedvenc helyem a szállodai szobánkban a terasz volt és a kilátás. Balra a tenger, szembe a hegyek, előttünk a golfpálya. Apropó golf....fogalmam nem volt, hogy a spanyolok ennyire golf-őrültek. Nálunk az út szélén epret meg krumplit szoktak árulni, ott ahol voltunk, golflabdaárusok álltak az út mellett :-o.....
A hotelben half-board-ot kértünk, hogy legyen időnk napközben felfedezni a környéket, minél többmindent meg akartunk nézni, bár nagyon sok helyre konkrétan nem volt jegy, szeptemberben sem már....(Alhambra palota, El Caminito del Rey....)....Node sebaj, volt bőven látnivaló ezeken kívül is. Lepakoltunk, berendezkedtünk, megmosakodtunk, és le is ugrottunk kicsit a Marbella-i tengerpartra sétálni, nézelődni, és kávézni-fagyizni kicsit.
A szállodában elég rugalmas volt a reggeli és a vacsora időszak, reggelizni 7:30-10:30ig lehetett vacsizni pedig este 7 és 10 között. Szokásosan az alapételek mellett minden nap volt valami speciális téma....andalúz napok, vagy saláták, vagy oriental ételek....általában a vacsora mellé a helyi CruzCampo sört ittuk, ami egyébként nagyon kellemes volt.
Másnap elindultunk megnézni a helyi "Monte Carlo"-t, azaz Puerto Banus-t....ami arról nvezetes, hogy nagyon sok luxusyacht tanyázik itt, és sok híresség vásárol itt lakást, mert ugyebár itt az év 365 napjából minimum 320 napsütéses. A kikötőben valóban rengeteg szájtátva bámulós "ladik" ringatózik, a parton egymást érik a gucci és a Dolce Gabbana üzletek. (egy kislánykabát 1500€....csak mondom). Ragyogó napsütés volt, kisétáltunk egész a mólóig, itt nem kávéztunk, ugyan voltak jópofa beülős helyek, de még kitartott a reggeli kávénk a hotelből :)
Miután kigyönyörködtük magunkat a csodás látványban, elindultunk Benalmadena felé, hogy megnézzük Európa legnagyobb sztúpáját, ami 33 méter magasan emelkedik a part menti dombokon. Kicsit gyanús volt, hogy gyakorlatilag alig tudtunk parkolóhelyet találni, annyi autó volt....hát kiderült, hogy egy Rinpócse épp szentmisét vagy mit tart, amire nekünk nem volt jegyünk (lol)....úgyhogy csak kívülről tudtuk megszemlélni, cserébe viszont hallhattuk a tibeti stílúsú, gyomorhangon-kántálást, ami persze full kihangosítva már messziről hallható volt a környéken. Amúgy itt rengeteg újépítésű villa és lakópark van, kifejezetten gazdag környéknek látszott. A kilátás a sztúpa mellől lélegzetelállító volt.
Visszagurultunk a partra, és sétáltunk egy nagyot a homokos szakaszon, majd a Latino-bárba beültünk egy kávéra-sörre. A pincérfiút kifaggattuk, hogy milyen a helyi "poliszi", azaz null-tolerancia van-e, vagy egy sör belefér még a vezetéshez. Azt mondta, nyugodtan igyak meg egy sört, azzal még lehet vezetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése