Graduation Night 2013

Tomi fiunk is elvégezte a középiskolát. Ennek kapcsán vettünk részt tegnap este a ceremónián, amit a végzős diákok tiszteletére rendeznek minden évben. Legutóbb Hannáén voltunk. A ceremónia a szokásos rendben zajlott le. Everard atya celebrált egy röpke másfél órás misét, utána beszédeket mondtak az igazgatónő és a helyettes, kórus énekelt, zenéltek a végzősök kicsit, majd a diplomaátadás történt meg. Utána még egy utolsó dal hangzott el, és jöhetett a fotózkodás. Körben frissítő italok és ételek is rendelkezésre álltak.

Az idei vezérgondolat az volt, hogy Isten kezében vagyunk. Mindannyian, mindig és mindenki. Az atya nagyon szépen beszélt, rámutatott arra, hogy ne úgy gondoljanak az  iskolára, mint egy kupac tanárra és diákra, hanem egy olyan helyre, ahol felkészültek a felnőtt élet kihívásaira. Ahol iránymutatást kaptak, ahol barátságokat kötöttek, ahol fontos döntések születtek. Ahol eltöltötték azt a hat évet, amit soha nem fognak elfelejteni életük során, és ami minden szempontból meghatározó lesz a későbbiekben. Arról is beszélt, hogy Isten mindent tud róluk, minden pillanatát az életüknek ismeri, de nem úgy, mintha kikémlelné a privát pillanatokat, hanem úgy, mint egy személyes jóbarát, akiben tökéletesen megbízhatunk, és akire mindig támaszkodni lehet. Isten tisztában van a legbensőbb gondolataikkal, ismeri a kételyeiket, a vívódásaikat, a harcaikat, és a problémáikat.

Arról is beszélt, hogy az iskola hogyan alakult ki. Az 1800-as években, egy Edmund Rice nevű szerzetes telepedett le és alapított itt egy irgalmas rendet. Ennek a szerzetesnek az volt a célja, hogy a nép gyermekeit oktassa, és ezért alapította a rendet, majd később ezért alakultak meg az iskolák az irgalmas rend égisze alatt. Az atya rámutatott, hogy a végzős diákoknak ezekere a nemes alapeszmékre kell gondolniuk, ha visszaemlékeznek majd az itt töltött évekre.

Az igazgatónő, Miss Higgins, méltatta a diákokat, és köszönetet mondott nekik, továbbá a szülőknek is az együttműködésért, és örömét fejezte ki, hogy taníthatták őket. Elmondta, mennyi nagyszerű tehetség van közöttük, és milyen komoly sporteredmények születtek általuk. Nem mulasztotta el felhívni a figyelmüket, hogy bár van ok az ünneplésre, és bár Isten kezében vagyunk mindannyian, azért ne felejtsék el kellő komolysággal kezelni a vizsgákat, és koncentráljanak most a munkára, bőven lesz idejük lazítani a nyáron, ha túl lesznek a vizsgákon.

Összességében véve nagyon kellemes, meghitt és emelkedett hangulatú est volt. A gyerekek ügyesek voltak, szépen énekeltek, szépen zenéltek ( azért kevés ember mondhatja el magáról, hogy amíg a felszentelt ostyát osztogatja az atya a híveknek, addig a fia a háttérben Brian Setzer Sleepwalk-ját játszva szolgáltatja a kísérőmuzsikát  :D:D:D).

Tomi számára a középiskola véget ért. Nemsokára kezdődnek az érettségi vizsgák, és szeptemberben előreszegett fejjel irány a Trinity, ahová Hanna is továbbment.