Nagyapák

Sajnos nem élnek már. Egyik nagyapám sem. Az apai nagyapám muzsikus ember volt, de mellette keményen dolgozott: a gombcsiszoló üzemben hajtotta szilikózisba magát. Alig ismerhettem, de amit hallottam Róla, csodálatosan hegedült, nagyon tudott mulatni, szeretni, inni....A másik, anyai nagyapám szintén korán eltávozott, őt sem volt szerencsém sokáig ismerni, mindössze nyolc éves voltam, mikor meghalt. Nagy életet élt, kicsapongót. Autószerelő volt amúgy, aki tucatszám őrizgette az amerikai magyaroktól kapott hálálkodó levelek, amelyekben megköszönték, hogy az itt addig még nem is látott járgányokat úgy megjavította, hogy az amerikai minősített szervizekben csak néztek, hogy ez igen. Alapos ember volt, és praktikus. Most, hogy írom ezt a bejegyzést, nincs egy méterre tőlem az az általa kézzel kifaragott hátvakaró, amit a mai napig használok, ha nincs kéznél senki, aki megvakarja a hátam :-)

Karakteres figurák voltak ők, akik egy olyan világban éltek, ahol még az emberek tudtak mulatni, együtt a cigány a magyarral, a svábbal, a tóttal. Őszintén. Ezek a nóták az Ő kedvenceik voltak, és kizárólag azért tanultam meg eljátszani gitáron, hogy a magam keresetlen módján emlékezzek Rájuk. Nagypapik, ha láttok odafentről, fogadjátok szeretettel! :-)