Nyaralás 2022 - folyt.

 A visegrádi bobozás/gokártozás után még Dobogókő felé vettük az irányt, elvittük a fiúkat a klasszikus kirándulós helyeinkre, mikor még Bp-en éltünk. (A parkolóban kicsit furán váltotta a parkolóőr az eurót, mert ugye csak kp-t fogadott el, de forintunk akkor nem volt, úgyhogy az 500 forintos parkolójegyért elkért €2-t. )

Másnap irány a Balaton, itt 3 napot voltunk, nagyon jó volt, habár a “légkondis” apartman egy olyan szállás volt, ahol a hálószobában volt légkondi, a nappali-konyha részben nem, és itt volt egy kinyitható kanapé, ahol a fiúk aludtak. 

Egy azóta sokat emlegetett szitu is itt játszódott le: beültünk egy étterembe, koktéloztunk, vacsiztunk, fizetésnél a tulaj úr jött ki, és amíg vártunk a kártyás tranzakcióra, addig be nem állt a szája, panaszkodott, hogy mennyire szar, nincs elég embere, meg hogy az asszonynak 10 helyre kell elmennie, hogy a szükséges olajat/csirkét beszerezze (a max mennyiségek miatt) és hogy ez az év és bezár.. mindezt úgy, hogy a kutya nem kérdezte, hogy rohadtul nem érdekelt az élete és depláne ez a panaszáradat egy többszáz milliós siófoki étterem/zimmerferi teraszán volt. Majd biztosan megsajnálom a csórót. 

A Balatonról mentünk volna vissza a Bp-re, de Alan nagynénje aggódva hívott, hogy ő közvetve ugyan, de találkozott vkivel, aki kovidos lett, úgyhogy ő nem venné a lelkére, ha mi megbetegednénk.. így átvariáltuk a programot, és Siófokról egyből a Mátrába mentünk. Alan unokatesója odaadta a vidéki házát (mi casa es su casa - alapon.. ami ultra jól esett, mert mi nem ilyen rokonokhoz vagyunk hozzászokva) amíg és amikor otthon vagyunk, használjuk nyugodtan. 

Itt elsőre csak 3 napot maradtunk, mert 1. senki nem lett covixos, 2. a fiúknak ezen a vasárnapon volt a Magyar Nagydíjra jegyük 3. a másnapi szülinapomra Bp-re terveztünk programokat.

Belaktuk a házat gyorsan, elővettük a ping-pong asztalt. Aztán az egyik napon felmentünk a Kékestetőre, itt sem volt a két legkisebbünk. Esténként hullócsillagokat néztünk, na meg snapszeroztunk későig. És mivel nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, plusz valamennyire elviselhetőbb volt itt a meleg, meg is beszéltük, hogy az utolsó hetünket szinte végig itt fogjuk eltölteni.

Innen folyt.köv..

Nyaralás 2022 - első napok

 Rendezgetem a fotóimat, videóimat a telefonomon, merthogy tele lett a nyaralás végére.

Első reggelünk, a konyha ablakában ezt mutatta a hőmérő.. 

és ilyen a reggel a kilencediken

és esténként felmentünk a tetőre, mert ott legalább mozgott a levegő.. mindannyian nagyon élveztük ezeket az estéket.

A koncertről ideteszek egy videót, amit a Mező Misivel együtt énekeltek, mi éppen a dombon voltunk, ettünk-ittunk.

Aztán a Plázsról, aminek én nagyon örültem, hogy a fiúk is -legálisan- fürödhetnek a budai Dunában. Es komoly rendőri jelenlét volt, mert azok akik a sávon kívül mertek úszni, azt a motorcsónakos rendőrök kergették ki a partra.

Aztán a Visegrádi várról, ahol azt hittük, hogy enyhébb lesz az idő, de be kellett hogy lássuk, nem volt olyan, hogy “enyhe”.. itt is az árnyékban közlekedtünk, ahol csak tudtunk.

Egy full random sztori ide tartozik: menetelünk sorban a várban, szemben jönnek emberek, mikor az egyik családból kiszúrtam az apukát.. mondtam a fiúknak, hogy állj, én ezt a faszit ismerem.. volt -általános iskolás- osztálytársam volt, akivel 30 sok éve nem találkoztunk.. de a fb ilyenkor micsoda jó, hiszen ott ismerősök vagyunk és felismertem. Nagyon örültünk egymásnak.

Ha már Visegrádon jártunk, előtte körbe hordoztam a fiúkat, hogy hol is laktam gyerekként (ezerszer költöztünk, 3 általánosba jártam emiatt) és megmutattam, hogy hol tanultam meg síelni, majd elvittük őket bobozni, meg gokartozni.

Nyaralás után

 Beindult a cseléd élet: vissza kell térni a dolgos hétköznapokba és ez mindig rohadt fárasztó.. egyrészt az aktív nyaralás után sem egyszerű a mindennapi robot, de most a rendőrség a centenáriumát ünnepli, és pont a visszatérésem másnapján volt egy 1000 résztvevős futóverseny, velük jöttek a családtagok, és egy egész délutánba nyúló heppening volt.

Illetve Jancsi kedd kora hajnalban elutazott Skóciába a barátnőjével, 3 napra (ezt kapta Kaci a 20. szülinapjára Jancsitól), de Alannek kellett kivinnie hajnali 2-kor a buszhoz, R-ba, 20 km-re innen. Persze, hogy ő sem aludt aznap sokat, én sem, majd tegnap a repülőgép késett vagy 2 órát, így az utolsó vonatot nem érték el, csak a legkésőit, ami viszont nem áll meg nálunk már, csak Thurlesbe, szintén 20 km innen, így este 11-kor meg ott szedhette össze a gyerekeket.. 

Beni meg szerdán Dublinba ment a barátnőjével Gorillaz koncertre és ugyan Sophie apukája hozta-vitte őket, nem tudunk ilyenkor jóízűen aludni..

Egyszóval hullafáradtak vagyunk. 

Ebből kifolyólag nem tervezünk semmit a hétvégére.

Viszont tervezni tervezünk: merthogy egy hónap múlva édeskettesben elmegyünk egy normandiai körútra. 

A nagy gyerekeink azt gondolták ki, hogy a szülinapomra, a jubileumi házassági évfordulónkra és Alan 50. szülinapjára egy pénzmagot adnának, amiből utazzunk el valahova kettesben.

Már a nyaralásunk előtt eldőlt, hogy a hosszú komppal megyünk át Franciaországba, mert egy 150€-s travel creditünk bent maradna náluk, ha nem használjuk fel még az idén. Persze így, ezzel is jóval (gusztustalanul) drága lett a komp. De saját kocsival megyünk, amit meg nagyon hiányoltunk az idei nyaralásban. Nem konkrétan a saját kocsit persze, hanem azt a szabadságot, amit az ad, hogy azt viszünk-hozunk, amit akarunk, nincs súlyhatár meg mérethatár. 

Szóval a szállásokat a héten befoglaltam, 3 különböző helyen leszünk. Szeretnénk a Mont Saint Michel-t megnézni, kimenni az Omaha beachre, elmenni Párizsba, elmenni Rouen-be, a katedrálisba, amit Monet annyiszor lefestett, elmenni az Etretat-hez, Dieppe és Fecampba, kimenni Honfleur-be, Deauville-be. Bayeux annyira nem érdekel minket, azt valószínüleg kihagyjuk.

De persze akarunk calvadost inni, meg igazi cidert.. szóval tervek vannak. 

Beninek, a kis csórinak, meg már 26.-án, pénteken suli.. az egyszem már, aki gimis a családból. Ezt is fura megélni.

Vadkempingezés az Inch-en

 Bakancslistás volt ez is.. a fiúknak a közepes sátrat vittük, mi pedig leteszteltük azt, hogy működne egyáltalán az a terv, hogy a kocsiban alszunk, ha mind az öt hátsó ülést kivesszük..mert idővel ebben gondolkozunk.

Az a gondolat hamvában holt, hogy a kempingezős matracunkat vigyük, mert az autókompresszorunk nem volt kompatibilis a matrac “szájával”.. így mindenféle plédeket, párnákat tettem be, hogy az ülések miatti szintkülönbséget áthidaljuk. 

Odaértünk kora délután, megnéztem még korábban, hogy a dagály délután fél hatkor fog tetőzni, ahhoz viszonyítva parkoltunk le az éjszakára. És ugye ez egy homokdűne, arra is figyelni kell, hogy nagyon ne menjen be a dűnéhez az ember kocsival, mert elsüllyedhet tengelyig.

Rettentő sokan voltak, de csak délután/estig. Direkt hétköznapra terveztük ezt a kempingezést, mert a hőhullám miatt a hétvége felejtős a tengerpartoknál. 

Amivel nem számoltunk az a nagy szél.. mert ugyan “tengeri szellőt” írt az app, de este 7-ig olyanok voltunk, mint a beduinok a sivatagban, mindenünket is beterítette a homok. Így állítottunk sátrat, így (próbáltam) vacsit főzni.. de mindenünk is homokos volt, evés közben is ropogott a homok a szánkban.

De egyszer csak enyhült, és estére szinte el is állt.

Vittünk egy kis fát itthonról, az esti tűzhöz, de gyűjtöttünk mellé uszadék fákat is. Beni ásott egy szép nagy gödröt, volt gitár is, néztük a naplementét, majd a vérhold felkeltét, aminek akkora fénye volt, hogy konkrétan árnyékunk volt, lámpa sem kellett. Így a Perseidákból csak a nagyobb meteoritokat láttuk.

A reggel fantasztikusan nyugis volt, enyhe 14 fok, szél nuku, a hullámok hangja.. á.. leírhatatlan.  Tényleg priceless.