Esküvő

(By Alan)

Túl vagyunk az első esküvőn. 

Nagyon szép volt. Úgy kezdődött a nap, hogy amikor felkeltem reggel, és kiengedtem a Larsie-t pisilni, leesett állal konstatáltam, hogy esik a hó….szerencsére azért nem tartott a havas eső sokáig, de egész nap szeles-esős volt az idő. Egyébként koradélután lehetett megérkezni a helyszínre, ami tőlünk nem messze van, és kifejezetten esküvői “hadszíntér”. Egy csodálatos tóparti birtok, stílusos épületekkel és bútorokkal. A megérkezés után lecuccoltunk a szobáinkba, és a földszinti fogadórészben vegyültünk a többiekkel, ismerkedtünk, iszogattunk, beszélgettünk, míg az anyukák az emeleti menyasszonyi lakosztályban készítették fel a menyasszonyt a koszorúslányok segítségével. Közben a profi fotós is bemutatkozott mindenkinek, és el is kezdett fényképezgetni. Nemsokkal a kitűzött időpont szerint az emeleti “bridal suit”-ból lejött Verus és Josephine, és a hagyomány szerint a vőlegény édesanyja a menyasszonyhoz tartozó férficsaládtagok zakójára csodálatosan szép rózsafejet tűzött fel.

Miután eljött az idő, felkértek mindenkit, hogy menjünk a csónakházba, ez egy kisebb épület, ami kinyúlik a tó fölé, és panorámaablakokkal van kirakva a tó felőli oldala. Itt volt a Ceremónia megtartva. A hivatalosan kirendelt “anyakönyvvezető” beszélt Hannáról és Damien-ről, mikor találkoztak először, és hogyan alakult az életük később. Pár mondatban összefoglalta az eddigi történéseket.Mindezidáig cask Damien ült a kihelyezett két trónus egyikén, a másik üres volt. Ezen a ponton megkért minket az “Anyakönyvvezető” csaj, hogy akkor legyünk szívesek felállni….majd ünnepélyes élőzene kíséretében bevonult először a két koszorúslány, Kari és Siobhan, majd maga a menyasszony, Hanna is. Mondanom sem kell, mindegyik lány gyönyörűen felöltözve, kisminkelve, csodálatos frizurával, ragyogva vonult be. Ezek után volt egy nagyon szép kis szimbolikus dolog: egy nagy gyertyát közösen meggyújtottak a fiatalok, szimbolizálva ezzel az örökké tartó lángot, amit a házasság jelent. Közben történtek felolvasások is, itt Verus is kivette a részét: hangosan felolvasta a kedvenc szerelmes versünket (Kányádi Sándor: Két Nyárfa). Mindeközben a háttérben egy két zenészből álló duó gyönyörű, kelta stílusú háttérzenét biztosított, gitárral, dudával, és valami fuvós hangszerrel, talán tenorklarinét volt, már nem emlékszem pontosan. Megtörtént a hivatalos eskütétel, ez is nagyon elegáns, stílusos és megható volt, megtörtént a gyűrűfelhúzás , majd aláírták a tanúk is a könyvet, szédületes tapsvihar és ujjongás közepette elcsattant az első csók is, és a fiatal pár vezetésével kivonultunk a csónakházból vissza a főépületbe.

Itt közös koccintások voltak Guinness és Prosecco “stílusban”, majd a fényképész hölgy vezényletével tetemes mennyiségű fénykép is készült. Kint is, de jobbára bent, mert erős szél fújt, és az eső is esett. Közben a vendégek iszogattak, beszélgettek egymással, és mindenki gratulált az ifjú párnak.

Néhány órával később átvonultunk a vacsora helyszínére, ahol szépen ki volt egy táblán rakva az ülésrend, úgyhogy mindenki elfoglalta a helyét az asztaloknál. Középen, elöl volt a főasztal, ahova az ifjú pár, és a tanúik ülnek majd. Hamarosan ütemes indulóra be is vonult mindenki, először a vőfélyek a koszorúslányokkal, majd maga a frissen házasodott pár is. 

Hamarosan elkezdték szervírozni a vacsorát, természetesen minden nagyon elegáns és finom volt. A desszert után következtek a beszédek. Először a két vőfély mondott beszédet, majd Kari, mint a menyasszony tanúja és koszorúslánya, aztán következtem én, mint az Örömapa, majd Gerard, a vőlegény édesapja mondott pár szót. Végezetül a beszédeket az ifjú pár zárta. Mindenki nagyon szépen beszélt. Koccintottunk az ifjú párra, és láttuk az ablakokon át, hogy megérkeznek a zenekar autói. Volt egy szűk fél óra a beszédek után és esteledett már, mikor mindenki kivonult, és a kikészített csillagszórókkal ment még odakint a pózolás, viccelődés, fotózkodás, így a banda behurcolkodott, és megcsinálta a set-up-ot az élőzenéhez. Héttagú zenekar volt, “Motown” stílusban játszottak, és fantasztikusan jó voltak. Ők Írországban az egyik legfelkapottabb esküvői banda. Hanna és Damien eltáncolták az első táncot, (Be my Baby)  mindenki körbeállta a táncparkettet, és ünnepeltük őket. Az első tánc után pedig jött a nagy össznépi banzáj: mindenki táncolt és bulizott. Fergeteges volt a hangulat, szuper volt a zene, mindenki nagyon jól szórakozott.  Még több vendég jött, akiknek mind bemutatkoztunk, akikkel mind koccintottunk, és akikkel mind jól megbeszéltük, micsoda fantasztikus az ifjú pár. Közben folyt a buli, néha kijöttünk elszívni egy szivart a fiúkkal, sőt, megkínáltuk a vőfélyeket is, az ifjú vőlegényt, és az apukáját is…..a suttyomban bevitt pálinkát pedig addig adtuk körbe-körbe az egy darab vizespohárral, amit kihoztunk odabentről, míg el nem fogyott. Szinte mindenki ivott belőle :)

Egész hajnal háromig folyt a buli, utána átvonultunk a kisebb főépületbe, ahol volt egy zongora a sarokban….kimentünk a fiúkkal a gitárokért a kocsihoz, és rögtönöztünk egy kis családi zenélgetést….volt Bill Withers és Presser Gábor is. Aztán Hanna és Damien adott elő számokat. Hanna zongorázott, Damien gitározott és mindketten énekeltek hozzá. Még az egyik vőfélyt is belevontuk a játékba, pedig fáradt volt szegény, mert Bostonból érkezett…de olasz lévén el kellett hogy énekelje a “Volare”-t….naná … Ezután viszont már visszavonultunk, mert már hajnal 4 volt, és másnap várt a közös reggeli.

Megbeszéltük a tesómékkal, hogy 9:30 körül talizunk az étteremben,de mi sokkal korábban felkeltünk Verussal. Egy forró tusolás után kimentünk sétálni, mert hívogatóan sütött a nap. Lementünk a partra, kisétáltunk a mólóra Még mindenki szinte aludt, a táj csendes volt, csak a madarak csiripeltek, meg a ház saját  pávái mászkáltak álmosan a tulipánok között.

Aztán a megbeszélt iőpontban találkoztunk is a többiekkel az étteremben, ahol közösen elfogyasztottuk a reggelit. Kávézás közben jöttek a vőfélyek, hogy akkor itteni hagyomány, hogy a fiatal férfiak a násznépből beugranak a mólóról a tóba, és elúsznak a kis szigetig meg vissza. Itt írnám le, hogy 3 fok volt. Úgyhogy kivonult a násznép a mólóra, törölközőkkel, (én vittem egy kis védőitalt is), és bizony a jéghideg vízbe beugráltak a srácok, és elúsztak a kis szigetig, meg vissza. Akinek nem volt fürdőnadrágja, az csak simán alsógatyában oldotta meg a feladatot. Persze buzdítottuk őket, meg megtapsoltuk, meg minden ilyesmi.

Emlékezetes  nap volt, megható és örömteli esemény a mi kis életünkben. 

Rendhagyó Húsvét

 Ez a húsvéti hétvége már javában az esküvő jegyében telik, (pénteken voltam a fodrásznál, befestetettem a hajamat, meg levágattam még szebbre :) szerdán, az esküvő napján, reggel még elmegyek, hogy beszárítsák szépre, elegánsra) úgyhogy a terv az volt, hogy nagyon nem készülünk semmivel.. de hát.. na. Csak Húsvét van.

Persze lettek sütik, (a karácsonyról lefagyasztott 2 diós beiglit elővettem, de csináltam mellé egy kis mákosat is, mert úgy az igazi lol. ) sonka, kalács, tojás (a kalács életem legrondább kalácsa lett, tudom, h mit csesztem el, de egyszerre akartam nagyon sok mindent csinálni..tipikus én. ) és a Nyuszi is tojt tojásokat a gyerekeknek. 

És hogy-hogy nem, de  pénteken és szombaton nem esett, sőt a nap is kisütött, úgyhogy készülődés ide vagy oda, de kimentünk a kertbe elkezdeni rendet tenni, mert 1. elrohadt a teraszunk 2. észrevettem, hogy az egyik bokrom, ami örökzöld, (én csak “a kínainak” hívtam, mert azt hiszem onnan származott és kb 8 éve vettem próbaképp 3€-ért) kezdi a leveleit hullatni. 

Szóval pénteken családilag kivonultunk és kertet rendeztünk. 

A bokor menthetetlen volt sajnos, vmi gomba megtámadta és a gyökerétől/tövétől elhalt. A teraszt is szétszedték a fiúk, és szombaton Alan elkezdte az új terasz előkészületeit, de majd esküvő után (illetve majd mikor megint jó idő lesz) befejezi.

A bokrot sajnálom, szép magasra nőtt és végre az undi szomszéd kislány sem tudott átbámulni a kisházából.. még ki kell találni, hogy mit tegyek arra az üres helyre.

Tavaly nyáron így nézett ki “a kínai” bokor

Ez meg az új terasz alapja (3*3 m) 

Közben volt újra ruhapróba, nekünk lányoknak (Kari is hazajött már csütörtökön)  meg tegnap a fiúknak. Minden szuper, mindenkinek van mindene, még az ingeket kell kivasalnom, de kb ennyi. 

Holnap végül dolgoznom kell, kedden érkeznek Alan bátyjáék, de csak estefelé, úgyhogy csak itallal, pogi/szendviccsel fogjuk őket várni. 

Szerdán meg esküvő. 

Durván elrohant az elmúlt 9/10 hónap.

Március végén

Egy hete leálltunk a fűtéssel, mert most kellett volna olajat rendelni, de olyan rohadt drága, hogy azt mondtuk, hogy majd felöltözünk, aztán majd lesz valahogy. 

Pl Tomiék már február közepén feladták a fűtést, mikoris kijött nekik egy €800-s gázszámla. (Itt a villany/gázszámla kéthavonta jön)

Így is közel €2000 volt az olaj megrendelésünk ezen a télen..elképesztően sok. 

Na, persze amióta leálltunk, hideg és szutyok idő van, úgyhogy sokszor vagyok nyűgös, hogy baromi hideg van.. persze a kandallóba be lehet fűteni, de egy adag brikett egy 10es lett (6 volt) és a fűtőértéke kb sz*rt sem ér.. de azért be-bekandallózunk, hogy azt higyjük, hogy meleg van.

A 2 havi villanyszámlánk is most jött ki, ebben a számlában még benne van az a €200 kredit, amit még a tél elején adott a kormány minden háztartásnak, (3*200 eurót kaptunk, a megnövekedett energiaköltségek miatt, így télre ennyi könnyítést kapott mindenki) de emellett is €270 lett a kéthavi számlánk. 

A jó hír, hogy a kocsi levizsgázott a múlt szombaton, így tényleg irány Normandia a nyáron. Nagyon várom már.

Az esküvő is itt van már, 12 nap már csak. 

Alan bátyjáék végül úgy jönnek, hogy az esküvő előtti nap jönnek át Angliából, és másnap mennek is haza. Volt arról szó, hogy esetleg nálunk alszanak mind az öten, de szerencsére inkább szállodába mennek. Valahogy jobb ez így, nálunk tényleg telt ház lesz, és extra vendégekkel akar a fene bajlódni, mikor amúgy is annyi dolgunk lesz.

Ja.. és mivel az esküvő a húsvét hetén lesz, kivettem egy hét szabadságot keddtől, hiszen a húsvét hétfő munkaszüneti nap. Csakhogy most lesz a 25. évfordulója a nagypénteki egyezmény aláírásának, az előkészületekben és a békítő folyamatban  anno Bill Clinton is részt vett, így az évfordulóra az ország(ok)ba jön Biden. 

És emiatt (ne kérdezze senki, hogy a képzetlen, fel sem esküdött rendőröknek mi a fene köze van ehhez) húsvét hétfőre is berendelték az összes tanulót, úgyhogy előreláthatóan dolgoznunk kell aznap. Hacsak a végóráiban lévő Jimmy Carter el nem halálozik addig, akkor ugyanis az amerikai elnöknek otthon van a helye és le fogja mondani ezt az útját. 

Mindegy, ahogy lesz, úgy lesz, egy napba nem halok bele. Csak inkább bosszantó, hogy kevesebb, mint két héttel előtte találják ki illetve ekkor szólnak csak nekünk.

Only in Ireland

 2 poszttal ezelőtt írtam, hogy Marci megkapta a Trinity Entrance Exhibition Award-ot, amit a kiváló érettségi eredménye miatt kapott. 

Ezt a hírt lehozta a gimi facebook/instája is, mint a büszkeségük. Majd bekerült a hetente megjelenő megyei újságba, a Tipperary Star-ba is.

Emiatt full random emberek is gratuláltak nekem a collegeban, vagy pl Kari oktatója is (a szomszéd városból) ezzel kezdte a pénteki oktatást, hogy látta Marcit az újságban.

Tegnap elment Marci futni: bemelegítésként elfut a parkba, ott lefutja az 5 km-ét, majd hazakocog. Az oda/visszajutás alatt el kell mennie a helyi Toyota szalon/kisbolt/benzinkút kombó előtt, amit egy Mr C. nevű fickó tulajdonol. Mindig öltönyben látni, még a kutyáját is abban sétáltatja, mindenkinek köszön, alapvetően nagyon nyájas, kedves férfi.

Ahogy jött/kocogott hazafelé Marci, már majdnem itthon volt, mikor is leállt mellette egy autó, kiszólt belőle a toyota-szalonos, hogy lenne egy pár perce..? 

Persze, hogyne. Mr. C. kiszállt a kocsijából, hogy hagy gratuláljon neki, látta a fantasztikus eredményét az újságban, és hogy hagy adja oda neki azt a borítékot, amit a kezében tartott.

Odaadta, gratulált még egyszer, majd elhajtott.

A borítékban egy €50-es volt. 

Lassacskán..

 .. talán rendbe jön Alan. Múlt szombat óta az influenza minden tünetét produkálta/ja, a köhögése és az asztmatikus fulladása tartós, talán egy napja van abban javulás. A nebulizert is bevetettük, Eoin hozott neki sóoldatot (röhej, hogy a steril sóoldat receptköteles.. ha ez elfogy, majd csinálok, ahogy szoktam, de most ez így könnyebb) 

A közérzete is jó vacak, de talán tényleg a gyógyulás útjára lépett és jobban lesz hamarosan.

Eoin-ról jut eszembe, hogy vett egy kis Yarist, tök cuki. Örülünk neki, mert így azért sokkal függetlenebbek lesznek, plusz Kari is tud többet gyakorolni. 

Szent Patrick nap volt pénteken, de nem volt felvonulás, csak egy “zenefesztivál”-t csináltak a főtéren. Mi nem mentünk sehová, az idő elég ramaty, de Beni elment, lógni a haverokkal. A srácok mind hazajöttek, úgyhogy teltház volt itthon. Este egy pohár Guinnessre beültünk a szomszédos kocsmába és ittunk a StPatrikra. 

A kocsit megcsináltattuk, nem is került sokba, úgyhogy most szombaton pótvizsga, bízzunk benne, hogy már semmibe nem kötnek bele.

Jancsi ma hajnalban leadta a szakdolgozatát, lassacskán ő is a finishbe ér, el sem hiszem, hogy a kis Pöndörke (így hívtuk babakorában) mindjárt egy diplomás férfi lesz.

Beni nagy elánnal várta az Oscart (full film őrült a gyerek, sokszor zsong a fejünk annyit mesél, de visszakapja, mert mi is mindketten imádjuk a filmeket, kap tőlünk is ajánlásokat dögivel) de nagy csalódás volt neki. Nagyon drukkolt a Banshees of Inisherin-nek, 3szor nézte meg a moziban. Meséltem, hogy nekünk volt egy olyan időszakunk, hogy megnéztük az összes legjobb filmre jelölt filmet, de aztán leszoktunk róla (annyira sz*rok is voltak köztük, hogy nem szántunk rájuk több időnket). Erre az ötletre lecsapott az Eoin haverjával és a tavaszi szünetben azt tervezik, hogy akkor megnézik ők is az idei jelölteket, már mint azokat, amiket nem láttak még.

Apropó tavaszi szünet, 3 hét és esküvő. 

Hetünk

A munkahelyemen ember hiány van, miközben az egyetemre 3szor annyi ember/hét jön, mint általában.

(A covid alatt 4 embert elküldtek, mert lejárt a szerződésük. Közülünk most egy fiatal lány szülési szabin van, ketten meg short term-re mentek, két hónapot kivettek szabadságnak.. tavaly szeptemberben meghirdettek állást hozzánk, és most 3 hete kezdett is egy, azaz egy ember.. aki persze vkinek az ismerőse, nem a képességei miatt került hozzánk. Lassú és lusta, ez már most látszik rajta.) 

Úgyhogy tényleg fáradt vagyok, (ok, tudom: csak nyavalygok az elmúlt időszakban) el is terveztük, hogy a mostani hétvégén pihenni fogunk, végre nincs szülinapos, lehet lábat lógatni, netflixezni egész hétvégén.

Pénteken este Karit még elvittük R-ba, vezetni, este kicsit dumcsiztunk, kártyáztunk.. éjjel 3-kor arra ébredek, hogy Alan nyöszörög illetve kiment inni. Mikor visszajött, lett egyértelmű számomra, hogy tiszta láz, vacog, a hideg rázza.

Adtam neki gyógyszert, majd extra takarókat hoztam, meg a vizes palackját, hogy tudjon inni ágyban fekve is. Aztán, ahogy kezdett lemenni a láza, extra törcsit, mert csak úgy szakadt csóriról a víz. 

Reggelre jobban lett, nagyon gyenge, kicsit fulladt (ő ugye allergiás asztmás, de mióta itt élünk az ő tünetei szinte eltűntek, nincs olyan típusú allergén a levegőben, amitől befulladna. Csak a macskaszőr. Meg ha megbetegszik, rögtön nehezített lesz a légzése)

Napközben, ha kapott fájdalomcsillapítót, egész jól volt, ja, mert valamikor annyira meghúzta a vállát (gondolom abban a lázálomban), hogy nem tudja felemelni a bal karját.

A mostani éjszaka lázmentes volt, igaz adtam neki egy erősebb fájdalomcsillapítót a válla miatt. Nincs teljesen jól még.

Mivel Kari is, Eoin is itthon volt pénteken este, Eoin meg gyógyszerész, plusz a lakótársuk krónikus beteg, miattuk csinált covix tesztet is, negatív. 

Szóval láblógatunk, meg netflixezünk, de azért jobb lenne, ha Alan mindezt full egészségesen tenné. 

Az este úgy alakult végül, hogy kettesben maradtunk, így megnéztük a Luthert a netflixen. A sorozatot anno végignéztük, de szerintem annak is élvezetes lehet a film, akinek fogalma sincs arról, hogy ki is az a Luther.

Marcinak, Jancsinak ezen a héten volt a “reading week”, nincs egyetem, csak tanulás otthon. 

Marcinak a múlt pénteken volt egy díjátadója, az egyetemen megkapta a Trinity Entrance Exhibition Award-ját, a kiváló érettségi eredményéért. Nagyon büszkék vagyunk rá, igazán jól fog majd mutatni a cv-jében :)

Jancsinak meg befejeződött a projekt munka a laborban, így most gőzerővel írja a szakdolgozatát, amit jövő hétfőig kell, hogy leadjon. Közben volt egy ún poszter bemutatás, amin a labormunkáját és az ott elért eredményeket kellett bemutatnia különféle tudományos embernek. Azt mondta, hogy jól ment.

Tomiék szerda hajnalban elutaztak Gran Canariába, szerencséjükre aznap még csak hideg volt itt, de másnap, csütörtök hajnaltól szakadt a hó egészen péntek délutánig. (Azóta minden is elolvadt, 12 fok megint)

A gimiben nem volt aznap tanítás, több repülőjáratot töröltek, és még Kari vonata is több, mint egy órát késett.. 

Az idei tél első hava, mert decemberben itt csak baromi hideg volt, meg lefagyott minden is, de hó az nem esett.

Vettünk is egy adag tőzeget, csak, hogy bekandallózzunk.. az €5-s tőzeg konkrétan €10 lett, pár hónap alatt. Agyrém. Sűrűn nem fogunk kandallózni eztán, az tuti.

És ezek meg Marci képei, felmentek a haverjaival a hegyre:

És mindeközben odalent a Kanári-szigeteken..

Szülinapos hétvége 2.0

A kocsit meghúzták végül, kb minden okés volt, de rozsdásnak látták az egyik csövet, azt ki kell cseréltetni, meg vmi korrodálást kijavítattani az én oldalamon.

2 hét múlvára lett időpontja a szerelőnek, úgy az egyhónapos pótvizsga határba bőven benne leszünk. Foglaltunk pótvizsgára időpontot, Bolondok napjára, így még arra is hagytunk időt, ha esetleg hosszabb ideig tartana a javítás..

A hétvégénk ennek ellenére nagyon jól telik, tegnap jól megünnepeltük a két fiút, Alan tortái sikert arattak. Jancsi mindig puncstortát kér, ez az apja specialitása, Tomi meg mogyoróvajas sajttortát. 

Az este egy vicces játékot játszottunk, híres embereket kitalálni, egy app segítségével, az egyik játékos nem látja, hogy ki is ő, és két perc alatt minél többet kellett kitalálni. 

Tavaszi fáradtság?

 Vagy egyszerűen csak sokat dolgozok és ezért vagyok hullafáradt a hétvégére? 

Akármelyik is, jó lenne egy hatalmasat pihenni.. álomálom 

Még 133 nap az egy hónapos nyári szabadságig. 

A múlt hétvégén Marcit ünnepeltük, most hétvégén Jancsit, Tomit fogjuk. Jancsi 22 lesz 7.-én, Tomi meg 28 éves lesz 8.-án.

Alan bevállalta, hogy megcsinálja mindkét tortát, így munka után nem kell még tortát is csinálnom. 

Szombaton reggel vizsgázni visszük a kocsit, bízom benne, hogy átmegy, és akkor önfeledtebben tudunk ünnepelni. (Ez is nyom minket, ui full lutri, hogy melyik kocsi megy át és melyik nem. A net tele van olyan sztorikkal, h semmi baja a kocsinak, de meghúzzák, mert extra pénz a pótvizsgáztatás is) 

Közben a mosógép is csapágyasnak tűnik, de csak akkor cseréljük ki, ha végképp elhalálozik, a kávéfőző a hétvégén random elkezdte alul nyomni magából a vizet, valamit csináltunk vele, és most okés (koppkopp) de hát használjuk naponta ezerszer, ki tudja, hogy mikor adja be az unalmast.. és a harmadik cucc, a Vili (a robotporszívó) na, az teljesen meghalt. Alan kimérte, amit csak tudott, de se kép, se hang.. szóval jó lenne, ha a kocsira nem kellene még extrán költeni, így, hogy 2 háztartási gép is haldoklik, plusz az esküvőig már csak 40 nap van.