Esküvő

(By Alan)

Túl vagyunk az első esküvőn. 

Nagyon szép volt. Úgy kezdődött a nap, hogy amikor felkeltem reggel, és kiengedtem a Larsie-t pisilni, leesett állal konstatáltam, hogy esik a hó….szerencsére azért nem tartott a havas eső sokáig, de egész nap szeles-esős volt az idő. Egyébként koradélután lehetett megérkezni a helyszínre, ami tőlünk nem messze van, és kifejezetten esküvői “hadszíntér”. Egy csodálatos tóparti birtok, stílusos épületekkel és bútorokkal. A megérkezés után lecuccoltunk a szobáinkba, és a földszinti fogadórészben vegyültünk a többiekkel, ismerkedtünk, iszogattunk, beszélgettünk, míg az anyukák az emeleti menyasszonyi lakosztályban készítették fel a menyasszonyt a koszorúslányok segítségével. Közben a profi fotós is bemutatkozott mindenkinek, és el is kezdett fényképezgetni. Nemsokkal a kitűzött időpont szerint az emeleti “bridal suit”-ból lejött Verus és Josephine, és a hagyomány szerint a vőlegény édesanyja a menyasszonyhoz tartozó férficsaládtagok zakójára csodálatosan szép rózsafejet tűzött fel.

Miután eljött az idő, felkértek mindenkit, hogy menjünk a csónakházba, ez egy kisebb épület, ami kinyúlik a tó fölé, és panorámaablakokkal van kirakva a tó felőli oldala. Itt volt a Ceremónia megtartva. A hivatalosan kirendelt “anyakönyvvezető” beszélt Hannáról és Damien-ről, mikor találkoztak először, és hogyan alakult az életük később. Pár mondatban összefoglalta az eddigi történéseket.Mindezidáig cask Damien ült a kihelyezett két trónus egyikén, a másik üres volt. Ezen a ponton megkért minket az “Anyakönyvvezető” csaj, hogy akkor legyünk szívesek felállni….majd ünnepélyes élőzene kíséretében bevonult először a két koszorúslány, Kari és Siobhan, majd maga a menyasszony, Hanna is. Mondanom sem kell, mindegyik lány gyönyörűen felöltözve, kisminkelve, csodálatos frizurával, ragyogva vonult be. Ezek után volt egy nagyon szép kis szimbolikus dolog: egy nagy gyertyát közösen meggyújtottak a fiatalok, szimbolizálva ezzel az örökké tartó lángot, amit a házasság jelent. Közben történtek felolvasások is, itt Verus is kivette a részét: hangosan felolvasta a kedvenc szerelmes versünket (Kányádi Sándor: Két Nyárfa). Mindeközben a háttérben egy két zenészből álló duó gyönyörű, kelta stílusú háttérzenét biztosított, gitárral, dudával, és valami fuvós hangszerrel, talán tenorklarinét volt, már nem emlékszem pontosan. Megtörtént a hivatalos eskütétel, ez is nagyon elegáns, stílusos és megható volt, megtörtént a gyűrűfelhúzás , majd aláírták a tanúk is a könyvet, szédületes tapsvihar és ujjongás közepette elcsattant az első csók is, és a fiatal pár vezetésével kivonultunk a csónakházból vissza a főépületbe.

Itt közös koccintások voltak Guinness és Prosecco “stílusban”, majd a fényképész hölgy vezényletével tetemes mennyiségű fénykép is készült. Kint is, de jobbára bent, mert erős szél fújt, és az eső is esett. Közben a vendégek iszogattak, beszélgettek egymással, és mindenki gratulált az ifjú párnak.

Néhány órával később átvonultunk a vacsora helyszínére, ahol szépen ki volt egy táblán rakva az ülésrend, úgyhogy mindenki elfoglalta a helyét az asztaloknál. Középen, elöl volt a főasztal, ahova az ifjú pár, és a tanúik ülnek majd. Hamarosan ütemes indulóra be is vonult mindenki, először a vőfélyek a koszorúslányokkal, majd maga a frissen házasodott pár is. 

Hamarosan elkezdték szervírozni a vacsorát, természetesen minden nagyon elegáns és finom volt. A desszert után következtek a beszédek. Először a két vőfély mondott beszédet, majd Kari, mint a menyasszony tanúja és koszorúslánya, aztán következtem én, mint az Örömapa, majd Gerard, a vőlegény édesapja mondott pár szót. Végezetül a beszédeket az ifjú pár zárta. Mindenki nagyon szépen beszélt. Koccintottunk az ifjú párra, és láttuk az ablakokon át, hogy megérkeznek a zenekar autói. Volt egy szűk fél óra a beszédek után és esteledett már, mikor mindenki kivonult, és a kikészített csillagszórókkal ment még odakint a pózolás, viccelődés, fotózkodás, így a banda behurcolkodott, és megcsinálta a set-up-ot az élőzenéhez. Héttagú zenekar volt, “Motown” stílusban játszottak, és fantasztikusan jó voltak. Ők Írországban az egyik legfelkapottabb esküvői banda. Hanna és Damien eltáncolták az első táncot, (Be my Baby)  mindenki körbeállta a táncparkettet, és ünnepeltük őket. Az első tánc után pedig jött a nagy össznépi banzáj: mindenki táncolt és bulizott. Fergeteges volt a hangulat, szuper volt a zene, mindenki nagyon jól szórakozott.  Még több vendég jött, akiknek mind bemutatkoztunk, akikkel mind koccintottunk, és akikkel mind jól megbeszéltük, micsoda fantasztikus az ifjú pár. Közben folyt a buli, néha kijöttünk elszívni egy szivart a fiúkkal, sőt, megkínáltuk a vőfélyeket is, az ifjú vőlegényt, és az apukáját is…..a suttyomban bevitt pálinkát pedig addig adtuk körbe-körbe az egy darab vizespohárral, amit kihoztunk odabentről, míg el nem fogyott. Szinte mindenki ivott belőle :)

Egész hajnal háromig folyt a buli, utána átvonultunk a kisebb főépületbe, ahol volt egy zongora a sarokban….kimentünk a fiúkkal a gitárokért a kocsihoz, és rögtönöztünk egy kis családi zenélgetést….volt Bill Withers és Presser Gábor is. Aztán Hanna és Damien adott elő számokat. Hanna zongorázott, Damien gitározott és mindketten énekeltek hozzá. Még az egyik vőfélyt is belevontuk a játékba, pedig fáradt volt szegény, mert Bostonból érkezett…de olasz lévén el kellett hogy énekelje a “Volare”-t….naná … Ezután viszont már visszavonultunk, mert már hajnal 4 volt, és másnap várt a közös reggeli.

Megbeszéltük a tesómékkal, hogy 9:30 körül talizunk az étteremben,de mi sokkal korábban felkeltünk Verussal. Egy forró tusolás után kimentünk sétálni, mert hívogatóan sütött a nap. Lementünk a partra, kisétáltunk a mólóra Még mindenki szinte aludt, a táj csendes volt, csak a madarak csiripeltek, meg a ház saját  pávái mászkáltak álmosan a tulipánok között.

Aztán a megbeszélt iőpontban találkoztunk is a többiekkel az étteremben, ahol közösen elfogyasztottuk a reggelit. Kávézás közben jöttek a vőfélyek, hogy akkor itteni hagyomány, hogy a fiatal férfiak a násznépből beugranak a mólóról a tóba, és elúsznak a kis szigetig meg vissza. Itt írnám le, hogy 3 fok volt. Úgyhogy kivonult a násznép a mólóra, törölközőkkel, (én vittem egy kis védőitalt is), és bizony a jéghideg vízbe beugráltak a srácok, és elúsztak a kis szigetig, meg vissza. Akinek nem volt fürdőnadrágja, az csak simán alsógatyában oldotta meg a feladatot. Persze buzdítottuk őket, meg megtapsoltuk, meg minden ilyesmi.

Emlékezetes  nap volt, megható és örömteli esemény a mi kis életünkben.