Staycation - part 2. - Lough Gur, Holycross

Tegnap végül 4esben elmentünk a Lough Gur-hoz.

Az egy dolog, hogy itthon beülünk a kocsiba: hátperszehogy el kezd szakadni az eső.. mivel Középföldén lakunk, innen többnyire a country-road-on tudunk menni, vagy bazi nagy kerülővel a főbb utakon. Ez gyorsabb, de most úgy döntöttünk, hogy nem rohanunk sehová, menjünk a rövidebb, ám lassabb úton. (Nem mellesleg ezeket az alkalmakat Alan arra használja, hogy feltérképezi, hogy milyen az út minősége, ha arra menne bringával. Mert ugyan megtervezi sokszor, “végigmegy” rajta a google-ön, de az út minősége sajnos sokszor nem ugyanaz, amit ott lát. Nem fog erre menni szerintem. 😜)

Árkon-bokron átmentünk, és mire megérkeztünk az eső is elállt.

Lough Gur Írország egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. A lópatkó alakú tó mellett kb Kr előtt 3000 óta élnek emberek, számos megalit maradvány található itt.  Kőkorszaki ház maradványok, dolmen, ősi sír emlékek és a Grange kőkör, Írország legnagyobb kőköre: 45 méter az átmérője, 113 állósziklája van, a legnagyobb közel 4 méteres és 40 tonnás. A kör bejárata igazodik a nyári napforduló felkelő napjához, v-alakú nyílásán lehet meglátni a felkelő napot. Biztos szuper lehet, ez az ír Stonehenge, itt és a Tara Hill-en minden nyári napfordulón nagy heppening van. 

Ez egy taplógomba.. mint egy kéregető keze.. 

Nem saját kép

Itt lehet hagyni kféle adományt, apró pénzt, személyes kis ajándékokat..

Mivel cashless élünk, így mi is vmi apró izét hagytunk itt, a kulcskarikáról

A tó körül csomó sétaút van, piknik asztalokkal, mi is itt ebédeltünk meg. Az egyik út az felvisz a dombokra, onnan jól lehet a tóra látni és itt is csináltak egy Fairy-trail-t (a mi parkunkban is van), ott fent van egy kőkori ház maradványa is. 

Itt van egy hatalmas, ék alakú ősi sír is (Óriások sírja) kb 5000 éves, 9 méter hosszú és 2 helyiségből áll. 8 felnőtt és 4 gyermek maradványát találták itt meg, mellettük edény maradványok, gyaníthatóan étel-ital lehetett benne, hogy a túlvilágon se nélkülözzenek. 

Innen nem rögtön hazafelé indultunk, hanem elmentünk Holycross-ba, ahol nemrég jártak a többiek bringával, de sem én, sem Marci nem voltunk még itt. 

Hátperszehogy Kennedy ősi is innen származnak.. 

Az eredeti apátságot 1180-ban alapították, majd a 15. században hozzáépítettek, felújították. A Szent Kereszt miatt igen hamar zarándokhellyé vált, ám az 1600-as évek közepére elhagyták a szerzetesek, és így hamar lepusztult. 1975-ben állították helyre teljesen, új tetőt kapott, de megőrizték az eredeti, 15. századi ír templomok pompáját. 

Az 1975-ös újraszentelést követően a Szent Kereszt ereklyét visszahelyezték a templomba (de ellopták 2011-ben, majd megtalálták egy évvel később és az apátság visszakapta a többi, ellopott dologgal együtt.) Körbejártuk még templom környékét, de rákezdett az eső, így a nassolnivalókat

már itthon ettük meg. 😅

Staycation - part 1. - Inch beach, Ballybunion

A mi staycation-ünk az olyan, hogy itthon alszunk és day-trip-eket csinálunk. (De mi nyaralni is így szoktunk: van egy bázis és onnan járunk el kirándulni, felfedezni. Kivétel a Donegal-i hétvége lesz, de addig is, amikor csak tehetjük, megyünk valahova. Pláne, ha szabadnapos vagyok és az eső sem szakad.) 

Így voltunk a hétvégével: szombaton a kocsit vittük vizsgázni, meg Tomi jött haza egy kicsit (ő is inkább a helyi szerelőhöz, Owenhez hordja a kocsiját, mert korrekt és jó a fickó), de tudtuk, hogy vasárnap jó idő lesz, strandidő. 

Rákészültünk, ki sakkoztuk, hogy melyik helyre menjünk, az Inch mellett döntöttünk, pont a hatalmas területe miatt és hogy kocsival be lehet menni a strandra, így tuti, hogy lesz hol megállni, és nem leszünk egymás szájában.

Nem mellesleg tudják a fiúk tovább gyakorolni a szörfözést, én ugyan lelkes vagyok, de csak kobrapózba tudom magam feltolni és lazán kicsusszanni a partra. 

Minden szuper volt, nem volt túl nagy szél, így csak sokszor vártuk a hullámokat.

Majd délután tovább álltunk a félsziget másik oldalára, Castlegregory-nál van egy hatalmas homokdűnés part, ott csak fürdeni akartunk. (Meg a fiúk gyűjtöttek pók-rákpáncélokat) 

Castlegregory felé

Hétfőn még szabadnapos voltam, tervezgettük a reggeli kv mellett, hogy akkor aznap kéne vásárolni, meg Alan merre menne bringázni.. majd megszületett az az ötlet, hogy a nagy francokat, 20-on fokok lesznek aznap is, menjünk kis Ballybunion-ba, vigyük el Karit, Ő még sosem járt ott velünk, és ki tudja, hogy mikor lesz arra lehetőségünk a jövőben, hogy vele is elmenjünk ide. 

Úgyhogy összekaptuk magunkat, és elmentünk.. strandoltunk, meg felmentünk a sziklákhoz.. nagyon jó kis nap volt, priceless. 

Ugyan hivatalosan péntektől leszek csak szabadságon, de ma is megint szabadnapos vagyok, és ugyan esik, de nem szakad.. szóval megint bepakoljuk Karit (meg Marcit is, a többiek inkább maradnak, mert barát-barátnőznek) és elgurulunk a Lough Gur-hoz. Kari itt sem volt még velünk. 

Nincs előrelépés

Mindenki abban a hiszemben volt egész a hét elejéig, hogy jövő hétfővel belépünk a Phase 4-ba, ami egyben az utolsó, enyhítő lépés lenne a lezárások óta. Hát nem. Maradunk ebben a 3-asban, a kocsmák, szórakozóhelyek nem nyithatnak ki továbbra sem, maximalizálták azt is, hogy egy-egy házban a házigazdákon kívül 10 ember találkozhat, max 4 háztartásból. Kötelezővé tették a maszkviselést a boltokban is (a vásárlóknak és az eladóknak is..), a tömegközlekedésen kötelező már egy ideje. 

A külföldi nyaralást továbbra sem tanácsolják, és elvileg mindenkinek továbbra is 14 napos karantént kell tartani, ha beutazik/hazajön Írországba. Igaz, itt is lesz egy green-list, -hétfőn fogják nyilvánosságra hozni- ahonnan be lehet utazni karantén nélkül is. Állítólag nem lesz hosszú. 

Nálunk már közölték, hogy aki elmegy külföldre, az úgy kalkuláljon, hogy a 14 nap karantén kötelező lesz és az éves szabadság terhére megy. 

Már jönnek a hírek, hogy ha újra napi 100 fölé megy a napi esetszám, akkor visszalép az ország a 2-es fázisba, belföldi utazási korlátozásokkal és bolt bezárásokkal.

Amúgy egész jól szerepelt az ország, szépen lementek a számok, az aktív esetszám is 300 körül volt pár hete. Napok, sőt talán hetek is teltek el úgy, hogy 10 alattiak voltak az esetszámok. Most lassan megint emelkednek, ma már 34 új eset volt. 

Eddig összesen 25730-an lettek pozitívak és 1752-en haltak meg. 

Ami ezekben a hetekben még foglalkoztatja a közt, az a kutyarablások, lopások. 

Elképesztő méreteket öltött a kutyák ellopása, anya kutyát lopnak kölykeivel, fiatalt, öreget, fajtatisztát, keveréket.. volt, hogy sétáltatás közben kapták fel a kutyát, volt, hogy a kisgyerek odament a kutyához, megsimogatta, majd felkapta és beült a dzsipbe és eltűntek..van, hogy altatós kekszet dobnak be a kertbe és úgy veszik ki a kutyát a kertből. Úgyhogy Lars lakat alatt van, mindig van kint vele valaki, és mivel nem kerti kutya, az éjszakai ellopáshoz be kellene törni, arról meg még nem hallottam, hogy ennyire bátrak lennének. 

Állítólag az otthonlét miatt megnőtt a kutya vásárlási kedv, nem csak itt, hanem a UK-ben is, így az innen ellopott kutyák rendszerint ott tűnnek fel. Agyrém. 

Apa-lánya program :)

Jónéhány esős nap után végre van olyan, hogy az ember el mer indulni messzebb is biciklivel. Ráadásul most, hogy sikerült még egy versenybringát beszerezni, most olyan is előfordul, hogy mondjuk Karival kettesben indulunk el egy körre, amíg Verus mondjuk dolgozik. 

Ezek nekem felbecsülhetetlen események. Kari a jövő hónapban elköltözik, és mint végzett immunológus, nyilván állása lesz valahol majd, és elkezdi a felnőtt életét, jó eséllyel soha nem fog már velünk lakni, így nem hiszem, hogy sok lehetőség lesz arra, hogy egy hétköznap délután csak-ő-meg-én elmenjünk tekerni egy karikát :):) Szóval ilyenkor nagyon örülök annak, hogy képes vagyok tartani a tempót a huszonéves, kisportolt gyerekeimmel :D

Igaz, persze elkavarodtunk, pedig előre megnéztük alaposan a térképen, merre kell menni, dehát a vadregényes Ír vidéken...mit mondjak....belenyúltunk a frankóságba. Olyan emelkedők meg lejtők egymás után, hogy nem győztük a féket húzni, meg taposni veszettül :) Cserébe viszont mesés tájakon mentünk át. A végcél az apátság volt, ahol még nem voltunk...meg szemben egy kis pihenőpark a patakparton. Kár lett volna kihagyni, nagyon szép hely. Biztos hogy majd kocsival is elgurulunk arra a családdal!