2020. március 17., kedd

Rendhagyó Szent Patrick nap ☘️

Vasárnap éjfél óta bezártak a pub-ok. Közfelháborodást váltott ki egy szombat esti Temple Bar-ban készült videó, ahol 100-nál mindenképp több angol tartott kanbulit.. Az utcákon is jó sokan voltak, úgyhogy a kormány 2 hétre bezáratta a kocsmákat. Martin, Eoin apukája, kocsmáros egy 500 fős faluban, nem örült ennek, szerintem az éves nyári BBQ party-n gyűlik össze 100 vagy annál több ember a kocsmájában. De szabálykövető, bezárt, bízzunk benne, hogy ez nem sínyli meg a vállalkozását. 

Közben Jancsinak sem kell menni dolgoznia egy darabig, mert ugyan a take-away nyitva van, de alig van vendég, nem kell a gyerek. 
Mi csak kutyát sétáltatni járunk el a parkba, elkerülve az embereket, mert a park tele volt amúgy. 
A Március 15.-ét is megünnepeltük, Marci és Beni csináltak egy kis prezentációt, ügyesek voltak nagyon. Mi meg este koccintottunk magyar gin-nel.
A Szent Patrick napot pedig egy laza ír reggelivel indítottuk, most nem tükörtojást csináltam, mint általában, hanem ír rántottát, kevesebb tojást igényel, (madár influenza is van, alig lehet tojást kapni..) Este meg legurítottunk egy Guinness-t. 
Holnap munka, a srácoknak meg “suli” .. 






2020. március 14., szombat

A corona meg a mi kis életünk

Időrendben próbálom összeszedni, hogy zajlottak az események..
Február 29.-én (szombat) lett meg az első -köztársaságbéli- beteg, egy középiskolás srác, Olaszországban járt. Aztán 2 nap csend, de azt érezte mindenki, hogy a midterm-i olasz síelésből visszatérők miatt ez nem lesz hosszútávú. 
3.-án újabb, ismét Olaszországból hazajött -vélhetően- dublini nő. Nagyon vigyáznak a páciensek védelmére, eleinte annyit még közöltek, hogy az ország melyik részéből jelentették a betegséget, és aztán egy-egy helyi lap lehozta, hogy akkor milyen óvintézkedéseket vezettek be, így lehetett azt később megtudni, hogy akkor Dublin, Ennis/Limerick, Cork-ban volt az adott eset.
Ekkor már tudtuk azt, hogy az egyik superintendent épp vasárnap este tért haza az olasz sítúráról, családostul és a gyerekeit az iskola megkérte, hogy maradjanak már otthon 14 napig. De mivel ennek az nőnek nincs tünete, bejárt dolgozni. Kiszolgáltam minden nap, a kezembe nyomkodta a pénzét, felszolgáltuk neki a teáját, scone-ját..Szereztem a kassza mellé kézfertőtlenítőt, majd ahogy jöttek az újabb hírek nap-nap után, kesztyűben dolgoztam a kasszában is és tisztes távolságot tartottam ennél a nőnél. De közben én napi szinten 700 - 1000 emberrel találkozok a collegeban, jönnek szervezett túrára öregek, TY-osok, külföldiek és mindenféle kurzust is csinálnak itt rendőröknek, civileknek.  Van 400 tanuló, ők minden hétvégén hazamennek az ország 400 szegletébe, majd vasárnap vissza... de vissza az eseményekhez:
4.-ére egy család betegedett meg, apuka járt Olaszországban, és bár GP, a HSE azt mondta a visszatérte után, hogy nincs tünet, mehet dolgozni. Így adott ügyeletet a limericki kórházban, és rendelt, meg megfertőzte a családot is. 
5.-én este már 7 újabb eset volt: olasz útról hazajött emberek, azok, akik kapcsolatban voltak a már igazolt betegek egyikével és egy corki kórházban fekvő beteg, akin csak azért csináltak tesztet, mert nem javult a tüdőgyulladása..de semmi köze nem volt semelyik beteghez, és külföldön sem járt. Ezek közt az új betegek volt az a srác is, aki a Trinity-n dolgozik, konkrétan a Biomedical Sciences Institute 4. emeletén...ahol Kari is járt, hiszen ott vannak a laborok, a professzora irodája és a pénteki (március 6.-ai) prezentációra készülvén többször megfordult. Valaki itt a HSE-nél azt az okosat találta írni, hogy csak akkor kell aggódnod, ha a beteggel 15 percnél tovább maradtál két méteres távolságon belül. És ha nincs tüneted, nincs miért aggódni. Nem fogok belemenni, hogy tételesen kielemezzem ezt a baromságot, és hiába szólalt meg Kari egyik professzora, hogy ez a 15 perc baromság, ha rád tüsszent valaki, aki beteg (3 mp) is elég ahhoz, hogy elkaphasd, nem akarják meghallani, így ez a 15 perces baromság van minden poszterre, szórólapra kinyomtatva. 
Már ezen az estén megkapták a tájékoztató emailt Kari és Jancsi, hogy igen, van, de nincs gáz, lezárják azt az emeleti részt és megy az élet tovább. 
6.-án Karinak lett volna a prezentációja.. 2 -kor.. Reggel elindult vonattal, délben kapta meg az emailt, hogy akkor inkább még se.. majd értesítik, hogy mi lesz. (Ez a diploma munkája része) 
Közben már ment a házi pletyka a college-ban, hogy hazaküldik majd a tanulókat és karantén kórház lesz, ha a ne adj’Isten több beteg lesz. 
Eljött a hétvége, szülinapoztunk, a hétvégén már 21-re nőtt a betegek száma..
Közben a 17.-ei St Patrick napi parádét lemondta több város, kisváros, köztük a mienk is. Egyre többen szorgalmazták.
9.-én hétfőn fiúk suliba, Kari és Jancsi maradtak itthon, tuti, ami ziher alapon, nem volt semmi fontos előadás az egyetemen, lemondták az egész országban az összes felvonulást és 3 új beteget jelentettek. 
Közben azért kiderült, hogy itt is csak azokat tesztelik, akiket nagyon-nagyon muszáj.. pl a -még- tünetmentes, de koronàs beteggel érintkező vagy Milánóból hazajötteket egyáltalán nem, csak, ha már tüneteket produkálnak. Lappangási idő, mint olyan, itt sem létezik. (Mmint az eü hivatalnokok szerint) 
Különböző podcastokat hallgatva, külön felhívták a figyelmet a tünetmentes fertőzöttekre. Hogy igenis több tesztet kellene végezni, mert pl egy tünetmentes magamfajta körbefertőzhet csomó embert. És nem, ez nem olyan, mint egy másik influenza. Kezdve a vírus családja is más, más a lefolyása, a korona R0-s értéke 3szor magasabb, mint a szezonális influenzáé, a halálozási rátája is sokkal magasabb, és az influenzát régebb óta ismerik, kutatják, míg ez a covid-19 tök új vírus, igenis kellene több teszt, hogy segítsék a kutatók munkáját, minél jobban megismerhessék. 
10.-ère újabb 10 eset lett, köztük màr egészségügyi dolgozók is voltak. A Trinity, elsőként az országban, bejelenti, hogy a szemeszter hátralévő részét online csinálják, az egész egyetem területére csak professzori engedéllyel lehet belépni. Bezárták az Old Library-t, a Book of Kells kiállítást.. Jancsinak volt már online órája..hát döcögött.. inkább kilépett a csoportból, annyira nem ment. Kari tanárai felveszik magukat videón és úgy küldik el a tananyagot. 
Bejelentették, hogy extra 3 millió eurót tolnak bele a vírus elleni harcba. 
11.-én már 43 eset volt, (9 új) és sajnos elhunyt egy beteg. Az egyik új beteg megint a Trinityből volt, ő egy medikus volt, aki kórházi gyakorlaton volt. 
A gimiben már pedzegették, hogy előző nap volt egy meeting és ott arról beszéltek, hogy miként álljanak át az online oktatásra.
Sejthető volt, hogy ezután a haláleset után,- és eddigre az olasz hírek már nagyon durvák voltak- valami keményebb döntést kell meghoznia a kormánynak, nehogy az olaszok sorsára jussunk.  
12.-én délelőtt bejelentette a Taoiseach, hogy drasztikus lépéseket kell megtenniük: aznap este 6-tól bezárják az összes iskolát, egyetemet, bölcsit, ovit március 29-ig. Betiltják a 100 főnél több ember beltéri - és 500-nál több ember kültéri összejövetelét. Minden állami kulturális intézményt bezárnak. Mindenki, aki csak tud, dolgozzon otthonról. Tomiéknál már az egész héten otthonról ment a munka. 
A kollégáim már fenték a fogukat, hogy akkor két hét semmittevés, de Trishával, a head cheffel, próbáltuk elmagyarázni nekik, hogy mi nem a klasszikus felsőfokú intézmény vagyunk, ez egy kiképző központ.. délután a legnagyobb előadóban (akkor még nem volt baj, hogy kb 300-an ültünk ott) be is jelentette a chief, hogy a jövő héten  felesketik az újoncokat, gyorsított eljárásban (ebből 125 ember még 7 hete van csak ott.. a 32 heti elméleti képzésből), és kihelyezik őket az utcára, az összes kiképző tisztnek a következő héttől a lakhelyük szerinti rendőrségre kell menniük, ahol újra beállnak a váltóműszakokba. A college nem zár be, előkészül a karantén kórházzá átalakításra. Addig meg marad a 140-150 civil dolgozó, akik nem tudnak otthonról dolgozni, azoknak csinálunk minimál konyhát. 
Jövő hétfő és kedd off lett volna mindenkinek, de most ez lesz jó ideig az utolsó hét, amikor még rendőregyetemként működik, így teljes üzemben megy, aztán meg ki tudja.. A rendőrfőnök 3 hónapos időtartamra adta az intézkedéseket. 
Én itthon maradok hétfőn, kedden, kicsit elegem van mindenből, meg mindenkiből. Elegem van, hogy közkonyhán, ilyen időkben még mindig el kell magyarázni embereknek, hogy ne kreháljon bele a pofámba, pénzezés után is mosson kezet és ne azzal a kézzel rendezgesse a zsemléket a leveshez, hordjon kesztyűt, wc használat után mosson kezet.. ne kóstolgasson bele a kajába, ne nyalogassa le a kezét/kesztyűjét.. komolyan..🤮🤯
A miniszterelnök bejelentése után sejteni lehetett, hogy az esti tájékoztatón durvuló adatokkal jönnek. Így is lett: újabb 27 eset, és 6-an vannak már az ICU-n. 
13.-án már az összes gyerek itthon volt, a suli feltette az elkövetkező két hétre a leckéket, van egy online platform, ahol fent van a tananyag. Ez úgy tűnik, hogy sima ügy lesz. 
Karinak fogalma sincs, hogy hogyan fogja befejezni így az egyetemet, hogyan lesznek a vizsgák, az ugyanis az RDS-ben szokott lenni, termenként 2000 emberrel. Jancsi nem izgul, de ő még csak elsős..valahogy le fog vizsgázni..
Hanna is jelezte, hogy akkor az utolsó workshopot online csinálják, így nem fog jönni a jövő hétvégén. Mondjuk, én örülök, hogy marad most Németországban, szerintem a legjobb lenne, ha tényleg senki sem menne sehova, 2 hétig legalább.  Hannáéknál is szigorítottak, bezárják hétfőtől az összes iskolát, ovit, bölcsit.. 
Itt, pénteken 20 újabb beteg, így már 90 beteg lett a köztársaságban, plusz Északon még 34. 
Lezárták az összes játszóteret is. Igaz, azt a rohadt Cheltenham-i lóversenyt simán megtartották, a 4 napos rendezvényen 260 000 ember volt, de az onnan hazatérő 20 000 írnek nem kell karanténba vonulnia, hiszen a UK nem olyan fertőzött, mint Spanyolország vagy Olaszország.. 
Értelemszerűen a márciusi Erasmusos diákok nem jönnek, szeptemberre lett átütemezve, a májusi baráti látogatásból egy család már lemondta, hogy nem jönnek. 
Itt meg közben Alan, Kari és Marci átestek egy enyhe megfázáson, kaparó torok, orrfolyás, igyekeztünk nem belelátni a koronát.. mert ugyan gyaníthatóan semmilyen következménnyel nem járna ránk nézve, de a fiúk (Beni, Tomi, Jancsi) asztmásak, rájuk nézve súlyosabb lehet ez a vírus. 
Betáraztunk kaját, vitaminokat, szükséges dolgokat, hogy minél kevesebbszer kelljen emberek közé menni.
Sajnos az idő is szutyok, kirándulni sem tudnunk sehol, így tényleg bezártuk magunkat 4 napra. 

Most este megvolt a szokásos tájékoztató, sajnos újabb ember meghalt és 39 új eset van. (2 újabb Trinity-s.. ) 129 eset, 2 elhunyt, két hét alatt.
Remélem, hogy sikerül lassítani ezekkel az intézkedésekkel a vírus terjedését. 

2020. március 8., vasárnap

Szülinapi hétvége, második nap

Tegnap este befutott mindenki, ettünk, ittunk, beszélgettünk. 
Ma meg felköszöntöttük Tomit, közös ebéd, sütizés (ő is peanut butter cheesecake-et kért, lassan félálmomban is tudom csinálni 🤣), közösösen vettünk neki egy Delonghi Iconiat, meg hozzá kapott minden jót: kávés csészéket, kávébabot, darálót..
Még egyet játszottunk a Janival, de az igazi Jani (Jancsi ☺️) elment estére dolgozni, Tomiék meg siettek haza. 
Jó kis mozgalmas hétvégénk volt, kicsit még tévézünk, aztán ki kell pihenni magunkat. 








25 éve... a kis majdnem-korababa 💝

2020. március 7., szombat

Szülinapi hétvége, első nap

Dupla szülinapot ülünk ezen a hétvégén, Jancsi ma lett 19 éves, Tomi meg holnap lesz 25. 
Amíg kicsik voltak, ügyeltünk arra, hogy ne egy napon tartsuk meg, mindenkinek legyen egy ,saját’ szülinapi bulija. 
Pár éve már egy napon tartjuk, lévén egyre nehezebb összehozni a családot.. de most megint -részben- külön tartjuk meg.
Kaci csak ma ér rá, Jancsi csak ma estére tudott szabadnapot kérni, Tomiék viszont csak estére érnek ide, Catherine meg csak vasárnapra kapott szabadnapot,  szóval ilyen felesben ünnepelgetjük meg őket. 
Jancsi a szokásos Apu-féle puncstortát kérte, az ajándékai meg ruhaneműk voltak.. (halkan megjegyzem, hogy Legot kért, de az apja azt mondta, hogy azt már eleget kapott tőlünk, végre felnőtt és ő már be sem akarja tenni a lábát még egyszer játékboltba 😜😂😂) , tortázás után játszottunk a Janival, Kacinek lefordítottuk a mutogatnivalókat, tetszett neki is. Most moziba mentek, mi még kicsit gyúrunk a holnapi napra, a nagy eszem-iszom (rántott husi 😂😂) holnap lesz. 
Aztán estére befutnak Tomiék, Jancsi is a moziból, úgyhogy megint majdnem Karácsony lesz nálunk, csak Hannus hiányzik. 💝









2020. március 1., vasárnap

És már március van...


A februárunk a viharok jegyében telt, durvábbnál durvább viharok jöttek, volt Ciara, Dennis, most meg Jorge tombolt a fejünk felett. 
Tegnap reggel hózáporral kezdett, majd orkán és újabb iszonyat mennyiségű eső jött. A környékünkön akkora belvíz van a földeken, hogy már a hattyúk úszkálnak rajtuk. Szegény Jancsi minden szombat-vasárnap este dolgozik, minden éjjel szügyig ázva jön haza.. Szerencsére nem lett beteg, de tömjük c-vitamminnal, tuti, ami ziher alapon. 

Közben elérkeztünk a február végéhez, amikor összeraktuk azt a pénzt, amit szántunk a török repjegyekre.. csakhogy.. brutálisan elszálltak az árak. Nem kicsit. Nem mellesleg mielőtt biztosítást kötöttünk volna, felhívtam a biztosítót, hogy mi a szitu karantén idején. Ja, kérem, egyéni szoc probléma.. oldd meg, ahogy tudod.. és ha meg bármi egyéb oknál fogva pl ki kellene menekíteni minket a szállodából, akkor mivel magyar állampolgárok vagyunk, így Magyarországra menekít a magyar állam, ahonnan szintén a mi dolgunk visszajutni ide, Írországba. 
Szóval, a meglévő kérdéseinket felül írta a repjegyek ára.. egyszerűen nem fogunk/tudunk/akarunk kifizetni €2500-t repülőjegyekre. 
Fájószívvel lemondtuk a török szállodai foglalást és új terveket kezdtünk el szőni. Csakhogy ne legyen unalmas az életünk.🤣
Úgy döntöttünk, hogy kompozunk, nem repkedünk.
A főnökkel elrendeztem a szabadságomat, mert így értelemszerűen nem 2szer egy hetet vennék ki a nyáron, hanem 2 hetet egyben. Úgy tudtuk összevariálni, hogy épphogy elmegy J tőlünk, másnap este már megyünk is el. Meg is vettük az ír kompjegyeket. 
Valahova Európába, nézegetjük a svéd szállásokat, meg németet is... meglátjuk.. a kempingezés nem fog összejönni most. Jancsi azonban most is jön velünk, őt is elengedték a munkahelyéről. 

Ide is megérkezett a koronavírus, remélem, hogy képesek lesznek kordában tartani.




2020. február 22., szombat

Marci 17

Tegnap lett 17 éves Marcikánk. 
Fejünkre nőtt, szó szerint, magasabb, mint mi. 
A legcukibb babából a (egyik ☺️) legjobb fej kamasz lett, konkrétan semmi gondunk nincs vele. Persze, nógatni kell, meg toszogatni, de ezek az átlagos kamasz dolgok.
Buli ma lesz, szokásos peanut butter cheesecake-et kért.
Ajándék pedig egy utazás lesz, amire Jancsival megy majd el, nyár végén. Rendhagyó módon semmi kézzel fogható, de azt mondta, hogy tényleg mindene megvan, és szívesen elutazna valahova.
Ùgyhogy Jancsi felajánlotta, hogy ő lenne az úti társa, de csak nyár végén, addig spórol. 







2020. február 9., vasárnap

Életjel :)

Az elmúlt két hétben a legfontosabb és legjelentősebb dolog, ami foglalkoztatott minket, az Marci áprilisi sanghai útja.
Január eleje óta nyomon követjük az ezzel a vírussal kapcsolatos híreket, január közepén már mondtuk Marcinak, hogy úgy készüljön lélekben, hogy mi nem fogjuk így elengedni, ha így halad tovább.
A suli illetve a szervezők azért rendületlenül szervezték tovább a dolgokat, január közepére Marcinak meg lett a kínai vízumja is.
Ezen a héten azonban a kínai oldal, a Sanghai Egyetem, törölte az utat. 
Úgyhogy a kifizetett repjegy jelenleg bukó lesz, hacsaknem a Lufthansa áprilisig kiterjeszti a járat törléseit (jelenleg csak február 29-ig nem repülnek Sanghaiba), akkor visszakaphatjuk az árát.
Eddig volt 3 jótékonysági akciójuk a srácoknak: egy Lidl-ös "bag-packing", egy használt ruha gyűjtés és egy süti árusítás. Keddre terveznek egy jótékonysági kocsi mosást.. és remélhetőleg előbb-utóbb elszámol az iskola, hogy mennyit gyűlt össze és a legrosszabb verzióban mennyi pénzt bukunk..
Marci persze el van keseredve, de szerencsére megérti, hogy mennyire gáz a helyzet..
Ennyi emlék lett akkor belőle:



Marciról még annyit, hogy megcsinált az egy hetes Ty Work experience-t nálunk a College-ban, élvezte, tök jól érezte magát. Jó kis programot raktak nekik össze, a fitness teszten jobb eredményeket csinált, mint az idejelentkezők nagyrésze.
Februárban és márciusban pedig péntekenként a régi általános iskolájába megy vissza "tanársegítőnek" :)

A nagy hír, a jó hír, ebben a két hétben az az, hogy Kari befejezte a szakdolgozatát és beadta. 







Beninek továbbra is tetszik a cserkészkedés, így most pénteken felavatták, felesküdött. :) Aranyos volt, nem fotóztunk, mert ugye más gyerekek meg ilyenek, de itthon lefotóztam azért. 
Megkapta az egyenruháját, a jelvényeit, amiket majd fel kell varrnom. 
Közben volt egy újabb kültéri főzésük, készülnek a táborozásra, áprilisban el fog tudni menni, de a júliusira sajnos nem, pont nyaralunk akkor.




A mi sulink is résztvesz az Erasmus+ programban, 5 partner iskolával dolgoznak össze. Beni osztálya is aktív részese ennek a programnak, így mi is jelentkeztünk fogadó családnak márciusra. 
Beni jött is haza, hogy az ő osztályuk pont az osztrák (burgenlandi) iskolát kapta, és hogy van magyar nevű gyerek is köztük.. de nem őt kapjuk, mert sajnos kutyaszőr allergiás. 
Egy nagyon bájos kislányt kapott, mert hogy ő is gitározik. Azóta felvettük a kapcsolatot az anyukával és a kislánnyal is, kedves család.
Szóval márciusban is lesz vendégünk. :D

Jancsi lebetegedett a múlt héten, nem is ment dolgozni, de szerencsére csak valami fertőzést kapott el, így az antibiotikum elég is volt.
Az ő nagy híre, hogy meg lettek a karácsonyi vizsgák eredményei, mindenből átment, így is kell. :D

Tomi volt most kétszer is itthon, vittük a kocsit kipufogó-cserére, kellett a fuvar oda-vissza.
Jól van, sokat dolgozik, és sokat edz. :D

Hanna épp ma jött haza megint, még egy workshop-ja lesz márciusban és be is fejezi ezt a szemesztert.
Sajnos a jövő tanévben kevesebbszer fog hazajönni, több online prezentációjuk lesz. Viszont a rossz hír, hogy a ryanair idén nyártól megszünteti a müncheni járatát.. nem tudni még, hogy lesz-e olcsóbb alternatíva vagy marad a drága lufthansa...



2020. január 20., hétfő

Ryan Bingham


Életemben először  - és tegnapelőttig utoljára is - egy Edda-koncerten voltam talán 14 évesen....ami egy általános iskola tornatermében volt megtartva. Aztán utána valahogy nem lettem az a nagy koncertre járós fajta. Viszont szombat este Verussal elmentünk a Ryan Bingham oncertre, ami fantasztikus élmény volt.


Az egész úgy kezdődött, hogy megnéztünk egy Jeff Bridges film-et...(Jeff Bridges nagy kedvencem lett a "Big Lebowski" című alkotás nyomán), a Crazy Heart-ot, amiben a főhős egy kicsit félresikerült country-zenészt alakít. A film sem rossz...viszont a zenék benne! Nekem az is új volt, hogy a színésznek konkrétan van egy bandája, az Abiders, és ténylegesen énekel/gitározik.....de a filben lévő betétdalok nagyon bejöttek. Különösen az egyik, a Weary Kind....aminek a szerzője Ryan Bingham, akinek egy rendkívüli, rekedtes, nagyon jellegzetes hangja van, ráadásul megtudtuk, hogy ez az énekes mindössze 29 évesen énekelte ezt a dalt. Nyilván felkeltette az érdeklődésünket, és meghallgattuk a lemezeit. Éshát tetszettek. Jó a hangja, jól játszik, jók a dalai....


A srác texasi...illetve Új-Mexikói születésű, elég nehéz sorsú figura, de nagyon szerethető forma. Nem az a megjátszós, hanem inkább az "egy közölünk" típus. Szóval pár éve koncertezett itt Írországban, Dublinban lépett fel, és bár terveztük, hogy elmegyünk,de végül nem mentünk. Most viszont nem hagytuk ki.

A koncert maga a Fekete Rózsa nevű Galway-i kocsmában volt, egy kifejezetten kicsi színpadon. Fapadló, kis katedra a sarokban, oldalt a bárpult...max 100 ember fér be, ahogy saccoltam. Hát itt lépett fel Ryan Bingham, és nagyon nagy élmény volt testközelből nézni, pár méteres távolságból, ahogy játszik, ahogy énekel. A másfél órás show-t hiba nélkül lenyomta, és kábé olyan volt, mintha stúdióban felvett anyagot hallgatnánk. Őrült jó volt. A játéka is, a hangja is, a stílusa is, minden!

Idep persze nem tudok videót feltölteni, mert "túl nagy" (micsoda baromság, na mindegy)...de képeket azért hozok.

Kocsmában lenni ivás nélkül nem okés...szóval egy belvárosi luxus szállodába mentünk, itt szépen leparkoltuk a kocsit, és innen gyalogosan közelítettük meg a helyszínt, ahol így tudtunk fogyasztani alkoholos italokat, hogy kellőképpen ellazulva adjuk át magunkat az élménynek. Valamikor hajnaltájt keveredtünk vissza a hotelbe, és másnap már jöttünk is haza.

Ja, érdekesség: a kocsmában, amíg vártunk a kapunyitásra, iszogattunk, beszélgettünk, mikor feltűnt, hogy a háttérben a Kóbor jani énekel....:):) A Gyöngyhajú lány szólt a hangszórókból!


2020. január 12., vasárnap

Őrült hét

Az egy dolog, hogy az idei évet úgy indítottuk, hogy új porszívó és új kávéfőző.. merthogy mikor romoljanak el, ha nem Karácsony után.
És persze, hogy a Lidl-ben csak januárban vannak fitneszgépek, jó áron, így ugyan már decemberben erre felkészültünk, hogy vegyünk egy új crosstrainert (a régit már annyiszor kellett Alannek megjavítania, hogy tudtuk, csak idő kérdése lesz, amikor végleg behal..) és egy új evezőgépet, a régi már ezer éve használhatatlan, így azt le is adtuk, mint hulladék, de komoly rákészülés volt az is, így nem esett jól a kávéfőző meg a porszívó bedöglése.
Reméltük, hogy akkor ennyi erre az évre, de hát nem..

A héten volt időpontja Marcinak a kínai nagykövetségre (tavaly óta minden, Kínába látogatónak kötelező a személyes megjelenés a nagykövetségen, ahol fotót és ujjlenyomatot is vesznek tőlük, meg egy rövid interjút is megejtenek) és a 4 gyerek meg a kísérőtanárok el is mentek. Persze csak Marci kapta meg egyedül, mert úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki képes értelmezni egy emailt. Elvileg a tanárok és az iskola intézte a papírok összeállítását, fénymásolatát.. de én azért -tuti, ami zicher- csináltam extra fénymásolatokat a gyereknek. És mivel csak neki voltak meg ezek a papírok egyben, ő megkapta a vízumot, míg a többieknek és a tanároknak is persze vissza kell menniük még egyszer. (csak zárójelben mondom, hogy közel €40 volt a vonatjegy plusz a dublini buszjegy nekik..)
Szóval úgy jött haza, hogy kicsit fáj a torka, ez csütörtökön este volt. Másnap sem volt túl jól, kis hőemelkedése is volt, de semmi aggasztó. Kapott teát, paracetamolt, c-vitamint.. 
Este elvittük még Benit cserkészkedni, majd Jancsit és Kacit szedtük össze a moziból, addig Marci és Kari itthon voltak.. Hazaértünk, Marci lejött köszönni és mondja, hogy kicsit megszédült.. 
NA, gyorsan még úgy cipő-kabátban felkísértük, de még wc-re akart előtte menni.. bekísérük, mert olyan sápadt volt, és kábé 2 másodpercen belül szeme fennakadt és elájult.. 
Azon nyomban lefektettük, fél percen belül magához is tért, úgyhogy úgy fekve, kalákában felemeltük és becipeltük a mi hálónkba. De ahogy tolattam a fürdőből, a telefonom még a farzsebemben volt, és az ajtózárnak a sarkába belefaroltam és rommá törte a telefonomat.
Akkor persze az ember leszarja, csak, ahogy lecsitultak az események, akkor realizáltam, hogy képernyőnek annyi. 
Marcinak azonnal adtunk izotóniás italt, meg folyamatos kontroll alatt volt 24 órán át, és hál' Istennek mára teljesen jól van. A páratlan számú gyerekeinknél és anno nálam is (én is páratlan számú vagyok a testvéreim sorában) volt egy ilyen elájulós időszak épp ennyi idősen, ami nyom nélkül el is múlt a lányoknál. Marci most kap majd extra vitaminokat is, plusz vasat, bízom benne, hogy nála is csak egy egyszeri dolog volt.
A telefonom meg ugyan egy "öreg" Iphone, nincs rá garancia, de még mindig érték.. másnap elvittük egy helyi arab fickóhoz, aki nagyon cukin azonnal kicserélte az előlapját, de szerencsétlenül épp a touch/home buttont zúzta szét a zár. Azt pedig csak az Apple cseréli, €360-ért. 
Persze lehet a telefont így is használni, lett a képernyőn egy extra virtuális gomb, de sajnos durván melegszik a megsérült részen a telefonom, nem is merem felügyelet nélkül hagyni. Úgyhogy, osztottunk-szoroztunk és veszünk egy új telefont nekem, majd lesz valahogy, de én tényleg vigyázok a telefonjaimra, sosem törtem össze.



2020. január 5., vasárnap

Január első napjai

Mivel megérkezett a társas Szilveszter napján, egész este azzal játszottunk,  Ki a Jani?-t.
6-an voltunk itthon, lett két csapat. Olyasmi, mint egy activity, csak itt mindent a Janival kell elmutogatni, aki egy 150 centis felfújható tökalsó pasas. 
Annyit röhögtünk, hogy majdnem lekéstük az éjfélt.





A kutyát közben felügyelettel engedtük ki a kertbe, de olyan haláli csend volt idén is nálunk, mintha kihaltak volna az emberek. Szerencsére ide még nem ért el az Újévkor is petárdázzunk, ne csak Halloween-kor..
Másnap, elsején megejtettük az idei első kirándulást, a MET szerint a Wicklow-ban volt esély meglátni a napot, hát végülis láttuk.. amúgy ugyan az a kicsit taknyos, nyirkos idő volt ott is, mint itthon.
Jancsi elvitte a barátnőjét korizni, így 5-en mentünk, nagy hasalós túrát terveztünk, hogy adjunk az érzésnek, de Beninek úúúgy el kezdett fájni a térde, hogy csak egy lazább kört mentünk.
Amúgy okosan csináluk, és 10-re ott voltunk, ugyanis bár a parkoló 4-kor bezárt, de 2 után, mikor indultunk haza, konkrétan kilométeres sorok voltak a parkoló előtt..
Piknikeztünk is, vittünk teát-szendvicset, csokit.
Aztán még megálltunk a Miners-way-nél, felmásztunk a régi bányász házak romjaihoz, Kari és Marci még a hegy tetetjére felkapaszkodtak, de mi vigyáztunk a fájós térdű Benire. 










Holnap suli, teljesen visszatérnek a normális hétköznapok, bár Kari-Jancsi csak 20.-án mennek vissza az egyetemre, de Kari a tézisén dolgozik, egy héten belül be kell adnia, így nagyon sokat nem látjuk.

A párás idő ellenére is 10 fokok vannak, kinyílt a kertemben az első nárcisz.. kissé korai..