Dupla szülinap: Jancsi 18, Tomi 24 lett

A két idősebb fiúnk szülinapja között egy nap van: Jancsi 7.-ei, Tomi 8.-ai. 

Az utóbbi időkben egy napon tartjuk, de amíg kisebbek voltak, figyeltünk arra, hogy külön-külön ünnepeljük meg őket, az adott nap csak róluk szóljon.

Jancsi felnőtt lett: okos fiatalemberré cseperedett, csupaszív, igazán jó emberke, szeretnivaló.

A Metallica koncertjegy lett az ajándéka, de kapott mellé még pár apróságot, Kari és Tomi  meg elvitték kocsmázni az este.

Tomi már klasszikusabb, felnőttes ajándékot kapott: nespresso gépet :D 

Mindenki itthon volt, Kari csak tegnap este ment vissza Dublinba, kártyáztunk (mi, a felnőttek gineztünk is) tök jól elvoltunk. 

Értékelni kell ezeket a pillanatokat.

 

Párizs

Hanna betegsége miatt variálni kellett a szállással, de szerintem sokkal jobbat találtunk, mint amilyen az eredeti lett volna. 

A szálloda 30'-as években épült,  art-deco stílusban, cuki ici-pici lifttel, reggeliző szobával, ahol mindig szólt a háttérben vmi francia sanzon.

A szobánk pont elég nagy volt, utcára nézett, jó volt nézni a pékságből haza igyekvő embereket. A reggeli bőséges volt, nem volt okunk panaszra. A melletünk lévő sarkon pedig egy patisserie-chocolaterie volt.. nem kell már mást mondnom, azt hiszem. :)

10-re értünk a szállodához, gondoltuk, hogy ott hagyjuk a bőröndöt 2-ig, és majd visszajövünk becsekkolni... de mondták, hogy kész a szobánk, el is foglalhatjuk rögtön. :) Újabb jó pont nekik.

Jól kiterveltük, hogy mit nézünk meg és melyik nap, na ezt a tervet abban a pillanatban fel kellett rúgnunk, ahogy megérkeztünk.

A portás -mindegyik ultracuki, előzékeny volt- mondja, hogy hát ma is tüntetés van.. még nem tudni, hogy merre vonulnak, de ha látjuk, hogy a rendőrök gyülekeznek, inkább menjünk el onnan, jó messzire. Fent a szobában bekapcsoltuk a tévét, hátha megtudunk valamit. Na, ki is derült, hogy a Diadalívnál fognak gyülekezni.. az akkor felejtős..menjünk az Eiffelhez rögtön.

Elindultunk, de akárhogy próbáltunk kerülni, csak mindig rendőrökbe/sárga mellényesekbe boltottunk..(másnap láttuk a hírekben, hogy könnygázt is bevetettek a zsaruk..) úgyhogy hagytuk a terveket a fenébe, elmetróztunk a Pigalle-ig és onnan felmásztunk a Montmartre-ra. Amit az eredeti tervünkből megmaradt az az aznap esti Louvre, merthogy minden hónap első szombatján későig nyitva van plusz ingyenes mindenkinek. 

6-ra értünk oda..és életemben annyi embert nem láttam még sorakozni.. de le a kalappal egy órán belül már át is estünk a biztonsági ellenőrzésen.

A múzeum ilyenkor este 3/4 10-ig van nyitva, de mivel ekkora tömeg volt (és ember meg f**ng szag mindenütt) egy idő után feladtuk, hogy megnézzük, amit mindenképp szerettünk volna. Nem csak emiatt voltunk nyűgösek, 20 km-t gyalogoltunk és 20. órája ébren voltunk már ekkor..

Volt egy listám, hogy mit szeretnék megnézni, abból mindent sikerült kipipálni, sőt még egy extra múzeum is belefért az utolsó napon. (Musée de  l'Orangerie )

Mindegyik helyszín fantasztikus volt, de külön említést érdemel a Montparnasse torony: életem első felhőkarcolója, 40 mp alatt felért a lift az 56. emeletre, onnan fel gyalog az 59.-re, ahol szabadég alatt csodálhattuk meg a várost. Direkt sötétedésre mentünk oda, és később a bárban még elborozgattunk egy jó órát..

Hatalmas élmény volt ez a 3 nap, és muszáj lesz vissszamenni, Alan-nel. :D 

Őrült egy hét..

Ma volt az első nap a héten, hogy nem volt olyan hír/történés, ami ne forgatta volna fel a kis nyugodt életünket..

Ebből csak a tegnapi publikus: Hanna ágynak esett, ledöntötte az influenza, nem tud jönni Párizsba. :((( Nincs annyira szarul, mint a múlt héten, de visszajött a vérvétele és influenza vírusra pozitív lett, nem mehet emberek közé 2 hétig.

A lefoglalt szállásunkat próbáltam módosítani, hogy csak két főre, de nem lehetett már sajnos, de még ingyen le tudtam mondani.. viszont amit találtam, -biztos a sok visszamondás miatt volt akciós és a szállásra szánt pénzünkbe bőven belefér- egy 4 csillagos hotel, reggelivel, és 1 km-re az Arc de Triomphe-tól. 

Nem lesz így ugyanolyan az élmény, de mondtam Hannának, hogy most a legfontosabb, hogy meggyógyuljon, Párizsba majd megyünk máskor hármasban..vagy Madridba.. vagy valahova.

Közben visszamentek a fiúk a suliba (midterm volt egy hétig), well-being hét van, mindennap valami extra van: már volt zumba, ma meg jóga volt. 

Mivel nemcsak hivatalosan van tavasz, hanem tényleg (18-19 fokok is voltak a hét elején) visszazavartam őket úszni a collegeba, heti 2szer. (Évi €40-ért heti kétszer járhatnak, akárhányan a családomból, de mivel itt a hajszárító nemlétező dolog a legtöbb usziban, így télen nem engedtük őket el) Jancsi próbálkozott, hogy érettségi éve van, de mondtam, hogy heti 2szeri extra testedzéstől csak jobban fognak majd forogni a kerekek az agyában..baromi lusta ilyen téren ez a kölyök. Hát meglátjuk, most már voltak a héten.

TBT: pont egy éve, hogy lecsapott Emma, a vihar és akkora havat hozott a következő pár napban, amilyet 30 éve nem láttak a helyiek. 

(Az idei telünk kifejezetetten enyhe volt, januárban esett egy napig hó, és durvább fagyok is akkor voltak pár napig.)

Beindult a Lidl-ös vetőmag-dobozkás akció, így Beni ismét belevetette magát a kertészkedésbe, a "melegházban" (a gyúrós-szobában LOL) elültette a répát, retket, céklát, padlizsánt és kapott tőlem magyar TV-paprika magokat is, azokat is. Örülök, hogy még mindig ilyen lelkes, holott nyegle kiskamasz a lelkem.

remélem, hogy hasonló nyarunk lesz, mint a tavalyi és lesz termése a kiskertjének.

Marci 16 lett

Fejünkre nőtt, szó szerint: jelenleg ő a legmagasabb a családban, Tomi volt eddig, most egy centivel túlnőtt rajta is.

Szuper srác: okos, sportos, jólelkű, konkrétan semmi gondunk nincs vele. Nem egy szószátyár, de jó humora van, mindenben benne van, kiegyensúlyozott, nem igazán látni őt rosszkedvűnek.

Sok fotó nem készült a szülinapján, sajnos, pedig a kezemben volt a telefonom.

Joe-féle csokitortát kért és kapott, kb 10 éve nem sütöttem, de sikerült. :D Meg rántott husit, persze.

Itthon volt mindenki, délután UNO-ztunk, Marci kérésére este meg megnéztük a Paul-t közösen.

Eü-s napok

Mikor Beni beteg volt, beszéltem az orvoshoz, mikoris megkérdezi, hogy bánnám-e, ha megnyomkodná az ÉN nyakamat.. mondom, neeeem... Kérdezi, hogy mi a helyzet a pajzsmirigy uh-gal..? Mondtam neki, hogy június óta várok az időpontra.. Ok, akkor ő megsürgetné, jó? És ne aggódjak, szerinte max egy ciszta lehet..

Hát bakker, oké, nem aggódok, nemafrancokatnem .. Másnap már hívnak is Limerickből, egy magán kórházból, hogy akkor következő csütörtökön jó lenne nekem az ultrahang? Persze.

Elmegyek az ultrahangra, sikerült olyan emberhez kerülnöm, aki semmit nem mond, majd jövő héten ott lesznek az eredmények a háziorvosnál. Fasza.

Újabb egy hét, hívom a háziorvost, hogy mizu.. Ő belehadarta az eredményeket a telefonba, annyit értettem, hogy csomók vannak mindkét oldalon.. úgyhogy újabb vérvételre menjek el, ma reggel. 

Ma elmentem kora reggel, a nővér levette a vért, újabb egy hét, mire meglesz minden eredmény, de akkor már kértem, hogy nyomtassa ki a leletet.

Az egész hétvégén ráparáztam, ma éjjel konkrétan nem tudtam aludni, mert elképzeltem, ahogyan meg kell harcolnom azért, hogy elküldjenek endokrinológushoz, mert simán benne van a pakliban, hogy a háziorvos szerint "nem komoly" és akkor majd ha "komoly" lesz, na majd akkor jó komolyan megszívja az ember.

DE az ultrahangos külön megjegyezte, hogy vérvétel és endokrinológus javasolt. Amúgy göbös pajzsmirigyet gyanít.

Ma amúgy sem mentem dolgozni, mert így 18 hónapos várakozás után eljutottam a nyakammal (mmármint a nyaki gerincemmel) az ortopédushoz. Halleluja. Nagyon cuki doktornő kaptam, alaposan megvizsgált és újabb fizióra írt ki, mert merev a bal oldalam,  az MRI (amit külön csináltattam még Pécsen) leletemet megnézte, igaz másfél éves.. és akkor annyira nem volt gáz, kis protrúzió, kis meszesedés.

Mindegy, túlvagyok ezen, majd egyszer valamikor eljutok fizioterápiára, addig csinálom az eddigi tornáimat.

De nincs jó kedvem, egyáltalán.

Túrófánk

Lengyel napok voltak pár hete a lidlben, és megmaradt egy csomó túrójuk, amit leakcióztak, mert hétfőn lejárnak. 

Vettem egy kilónyit, ebből felet lefagyasztottam, a másik feléből meg valamit akartam sütni a fiúknak. 

Hamár farsangi időszak van, lett belőle túrófánk.

Finom lett, Beni örült neki nagyon, ő az én fánk-pajtim. :D 

Feltettem az instámra is, jóhogy, és Maeve rám írt, hogy jajdejól néz ki, nyami-nyami....úgyhogy megkértem Jancsit és Marcit, hogy vigyenek már át nekik egy tányérkával, lepjük már meg vele. Nagyon örültek neki, a fiúkat megteáztatta (épp emiatt nem én akartam menni, már féllábbal a kádban éreztem magam, hajat akartam mosni, meg vasalni is akartam, elteázgattuk volna az egész délutánt) és csak utána engedte őket haza.

Hogy a recept is meglegyen:

• 500 g túró
• 3 tojás
• 250 g liszt
• 150 g porcukor
• 3 teáskanál sütőpor

Összetörtem a túrót, összekevertem a tojással és a porcukorral, majd hozzáadtam a liszet meg a sütőport. Vizes kézzel, diónyi gombócokat csináltam és forró (180 fokos) olajban kisütöttem.