Marci 11

Hát eljött az idő, amikor Marci fiunk is elhagyta a tízen inneniek körét :) Őrület, hogy repül az idő. Tudom, ahogy öregszünk, úgy egyre jobban így van ez...pontosabban az idő mindig ugyanúgy megy, de minél öregebbek vagyunk, annál jobban érezzük....

Marcika. Akit leginkább úgy tudnék leírni, hogy egyszerűen egy imádnivaló kiskölyök. Mindig lojális, mindig vidám, mindig segítőkész, és mindig öröm ránézni. Imádjuk, csak úgy, mint az összes többi gyerekünket...nyilván mindenkit másért. Marcit én azért szeretem nagyon, mert nem tud velem olyan rossz történni, amit ne felednék el, ha odajön hozzám, és átölel, vagy megpuszil.

2008-ban, mikor eljöttünk otthonról, 5 éves volt. Tehát már ő is többet élt idekint, mint odahaza. Ez meghatározó mindenképpen, és mi igyekszünk a pozitív oldalát nézni, illetve a negatív oldalát eltüntetni. Már amennyire lehet...teljes mértékben nem pótolhatjuk az ismereteket, hiszen melyik szülő terhelné le pluszban a gyerekét ezzel...? De rendszeresen beszélünk, tanulunk a magyar történelem  és irodalom alakjairól. Hogy legyenek alapok, amire később lehet építkezni.

Marci nagyon tudatos kissrác, szívja magába az ismeretanyagot. Rengeteg ismeretterjesztő csatornát néznek, és elképesztő mennyiségű adatot tudnak olyan állatokról például, amikről esetleg én, mi még nem is hallottunk. :)  Mellette zseniálisan teljesít matekból, imádja a logikai feladványokat, és nagyon szeret alkotni. Talán ezért is lett nagy kedvenc a lego, amiből folyamatosan és leleményesen gyártanak a tesóival mindenféle építményt. A legszebb, hogy általában történet is van hozzá, tehát nemcsak a fizikai, hanem az elméleti fantázia is szárnyakra kél.

Szerencsések vagyunk, hogy ilyen gyerekeink vannak, mint amilyen pl. Marcika is. :) Boldog születésnapot! :)

ezek voltak....

Az elmúlt időkben sikeresen túléltünk egy rohadt vírust, ami Jancsit eléggé leterítette a lábáról. 

Marcival kezdődött: lázas volt, meg köhögött. Majd Beni jött: láz, hányás (ezt pont Alan kapta, én dolgoztam, így mire hazaértem, kanapéhuzat lehúzva-kimosva, szőnyeg kitisztítva...), de mindketten két-három nap alatt túlestek rajta, majd jött Jancsi, aki közel negyven fokos lázat produkált, majd' egy héten át..Neki már az orvos végül AB-t is felírt, mert beszélni sem tudott.

Mi is elkaptunk vmit belőle, de csak extra szarul voltunk, szerencsére láz nélkül.

De legalább nem a mid-term-ben lettek betegek, ahogy szokták..

Az élet persze nem állt meg:

Hannus volt akkor Londonban, hajat festetni.. LOL a versenyre most szőkés-ezüstös hajú lett, azt hiszem, hogy mind az All-Ireland, mind a Wella International London márciusban lesz valamikor, szóval addig hetente igazítják, gondozzák, majd a versenyre kéket vagy zöldet kevernek még bele..

Karinak nem sikerült a vizsga, 3 pont hibádzott..nem volt nagyon elkeseredve, mondtuk, hogy amúgy is csak jövőre vezethetne, addig még bőven van ideje levizsgázni.

Tomi tanul, bulizik, barátnőzik..szerencsére Vicky szeret itt lenni, így szinte mindig nálunk vannak.

Mi meg próbálunk csodát tenni, és valahogy összehozni egy nyaralást idén.. de eléggé reménytelennek látszik egy 500 eurós villanyszámla fényében. :s

A nagy jóság viszont az, hogy ma mindenki itthon van, Hannus is hazajön, épp most ment ki Tomi érte az állomásra. Mindenkinek szünete van, a kisebbeknek ugyan vasárnap ér véget, a nagyobbaknak most kezdődik és én is egy hétig itthon vagyok.

Marcit ünnepeljük, aki ma lett 11 éves. :D 

Buli holnap, de majdnem egész nap, ui. a nagyoktól egy mozizást kap. Tomi és Hanna elviszik (plusz Benit, Jancsit és Karit is) a Lego Movie-ra, addig mi itthon díszítünk, és ha itthon lesznek tortázunk, ajándékozunk.

Bolond idők

... hát persze, hogy az időjárásról írok :D

Karácsony óta (!!!) esik az eső, egy-egy nap kihagyás volt eddig.. mellé még 120-130 km/h-s szelek.. a tengerparti városokban sok utca a víz alatt, a folyók kiáradtak, a belvíz hatalmas.. 

Ma megváltozott egy kicsit.. nem, nem lett 15 fok és ragyogó napsütés, hanem havazik.. Hatalmas pelyhekben, egész nap.. a gyerekekkel nem bírok, pedig tökre megbetegedtek, de "anyaaaaaaaa, esik a hóóóóó...és már nem leszünk betegebbek.."

Lehet, hogy nemcsak az idő bolond, hanem mi is, de hagytuk őket most délután "hógolyózni" és "szánkózni" -> szánkót tologatni a hófoltos betonon...

kis-nagy lépések

... most a nagyok (Hanna-Kari-Tomi) lépéseiről van ám szó :))

Hannus szert tett tavaly egy ingyenes fodrászatra - az egyik alkalommal a szalon vezetője megkérdezte, hogy lenne-e hajmodell, és mivel igent mondott, ingyen csinálják a haját. Nemrégiben hívott, hogy megy február elején Londonba az egyik fodrászcsajjal, versenyre. 

A scholarship-re leadta az összes esszéjét, áprilisban lesz csak eredmény..

Karinak csütörtökön lesz az elméleti vizsgája a jogsihoz. Durva... megöregedett a csajszi.

Az ECDL vizsgáit szépen teszi le, már 3 megvan, tanév végére meglesz az összes.

Tomi pedig hivatalosan (fb-on LOL) is kapcsolatban van, így már van nekünk egy Vicky-nk. Nagyon aranyos, kedves lány. Tavaly érettségizett, mint Tomi. Showjumper, ami - nagy lovas szakértő vagyok ám muhhhahhha- díjugrató magyarul. Szóval lovagol, vannak lovai és egy nagy nevű ír faszi lovardájában tanul, edz heti 6 napon át. Nem mellesleg májusban vizsgázik, ami, ha jól sikerül, akkor felvételt nyer a budapesti Állatorvosi Egyetemre. Kicsi a világ.

open-night

Jancsi utolsó éves az általánosban, szeptemberben kezdi a gimit. 

Természetesen itt is vannak nyílt napok.

Az otthonihoz hasonló az egész, annyi a különbség, hogy este 7-kor kezdődött és fél 10-ig tartott. 8-fél 9-ig volt a school-tour: egy, a gimiben tanuló gyerek kapott kb 10-12 emberkét, és elindult velük.

Bementünk az összes tanteremben: minden tanár, a gyerekek segítségével, készült valamivel.. a német teremben forró puncs volt virsli falatkákkal, a francia teremben croissant és sajtok, a kémia teremben kísérletek, a bioszban nyúlboncolás (brrrrr), a föci teremben a diákok által készített vulkánokat keltették "életre", a matek teremben logikai játékok, a zene teremben zenéltek LOL , a tornateremben kosaraztak és teremhokiztak, a home-economy teremben folyamatosan sütöttek a srácok, mi is ettünk citromos muffint. Kari is segített, a TY osztályban válaszolt az érdeklődőknek.

Aztán a gyerekek elmentek az ebédlőbe, kvízt csináltak nekik, és addig nekünk, a szülőknek pedig előadást tartott az igazgatónő.

Nagyszerű, ám még igencsak gyerekcipőben járó lehetőség van, még pedig az Ipad-ebook kombó... az ötlet kiváló..ám a megvalósítás még nem igazán tetszik, Alan-nel át is beszéltük, hogy mi maradunk a "hagyományos" tankönyvnél. 

2. éve használják, kb a gyerekek 40%-a Ipad-ezik, a többiek tankönyveznek. 

Az ebook-ot választók kb. 1000 eurós költséggel számolhatnak, míg ezzel szemben a könyvek ára nem éri el ezt az összeget, annak ellenére, hogy rohadt drágák a tankönyvek.

Tudom, hogy Jancsi szerette volna, és utálom, hogy nem korrekt a válaszási lehetőség..mert azt nem nevezhetjük fair-nek, hogy az egyik oldalon van a 2-300 eurós tankönyvcsomag, a másikon meg az 1000 eurós Ipad-ebook.

Csináltam egy videót, amint a science teremben Jancsi résztvesz egy kísérletben.. :D 

Érdekes volt látni, ahogy egy-egy teremben le-leragadt, a science-nél konkrétan a tanár megkérdezte a nevét, majd a vezetéknevénél felderült, és nagy szeretettel emlegette a Tomit.  

A jelentkezéseket február 7-ig kell leadni, aztán az igazgató és a helyettese végigjárják az általános iskolákat, aholis beszélnek a tanítókkal, az igazgatóval és a srácokkal is. 

nyak-ügyek

Tegnap, végre valahára, bejutottam az ortopédiára. 

2012 augusztusában újultak ki a nyaki panaszaim, az azóta eltelt 17 hónap alatt 2szer megkeresett a HSE, hogy élek-e még igénylem-e még a szolgáltatásukat vagy esetleg meghaltam kezeltettem magam privátilag vagy talán már meg is gyógyultam, persze nagyon korrektül bocsánatot kértek a hosszú várakozási idő miatt.

Mivel a fizió segített, illetve Alan is ki lett tanítva a masszirozásra, így a tüneteim visszatértek a "normális" fáj-a-nyakam-vazze szintre. A szédülés és a kézzsibbadás elmúlt.

A doktor nagyon kedves volt, megvizsgált és megnyugtatott, hogy szemmel láthatóan is jól vagyok, a vizsgálat folyamán sem talált semmi aggasztót, így abban maradtunk, hogy további fizioterápiát ír elő, és továbbra is tegyek meg mindent, hogy elkerüljem a műtétet.

A diagnózisom továbbra is protrúzió. (kettes)

Szóval hajrá McKenzie! :)

Az ide vonatkozó érdekességek még, a hosszú várólistán túl, az, hogy itt nincs papír a kezemben, minden specialista a GP-vel (háziorvos) levelez, nem kaptunk zárójelentést sem Beni műtétjéről, sem Jancsiéról.

Gondolom, ha nagyon akarnám, akkor kérhetnék másolatot a háziorvos irodájában.

Egy hazugság margójára...

A ma hajnali barangolásom során érdekes cikkre leltem az index főoldalán. Maga a cím is figyelemreméltó, aztán látva a címkéket kapásból az jutott eszembe, hogy biztos ez is valamiféle népnevelési dolog lesz. A cikket elolvastam, és olyannyira fel is háborodtam, hogy elhatároztam, kiírom magamból. Nyilván az elszegényedő emberek egyre nagyobb mértékben korlátozódnak az olcsó internetes és az ingyenes közmédiákra, így az ott elhangzó egyetemes igazságok egyre szélesebb embertömeget befolyásolhatnak. Erre értettem a népnevelési jelzőt. Mert ugye valahogy csak meg kéne akadályozni, hogy a magyarok külföldre távozzanak. Merthát akkor ugye ki marad otthon dolgozni....?

A cikk összehasonlít, és konzekvenciákat von le. Az egyik felhozott példa, egy Írországban dolgozó magyar orvos. Még csak öt és fél éve élünk idekint, és általában tartózkodom attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le akár gazdasági, akár társadalmi szinten, depláne hogy eme nem levont következtetéseket publikusan meg is osszam bárhol....DE: a tények azok tények. Egy újságírónak, feltételezem, tiszte a forrás hitelességéről meggyőződnie, hiszen ha nem teszi, a saját hitelességével szórakozik. Márpedig ezt kivívni nehéz, elveszíteni könnyű, visszaszerezni meg még nehezebb.

Nem írok linket direkt....de kb három perc keresés után elérhetőek hivatalos ír oldalak, ahol kivesézik az írországi orvosok bérezését. A berakott idézet egy olyan cikkből van, ahol az ír orvosok túlfizetéséről beszélnek, ill. a rendszer furcsaságairól. Azonban nem kell itt dolgozó orvosnak lennem ahhoz, hogy tudjam: egy teljesen szakirányú képesítéssel nem rendelkező, egyszerű alkalmazott, aki dolgozik mondjuk teljes munkaidőben, néhány éve már, 9-10 eurós órabért kap. A cikkben szereplő és etalonként kezelt ember 11,3€-s órabért jelöl meg, és 55óra heti munkát. Mint altatóorvos. Orvosként csak nyilván elismert és regisztrált dolgozóként végezheti a munkáját. Itt Írországban a regisztrált nővérek is ennek az összegnek majdnem a dupláját keresik meg. A nővérek, nem az orvosok.

Ha az irishhealth.com oldalból indulok ki, akkor alapesetben egy szakorvos 76k €-t visz haza, túlórapénzek nélkül. Ez közel két millió forint havonta és nem nyolcszázezer. 

A cikkel kapcsolatban több helyen olvasni berzenkedő kommenteket, nemcsak ír viszonylatban. Az emberben felmerül a kérdés: most sima hanyagságról van szó, vagy üzenetről? Nem tudom. Nem mondom, hogy itt kolbászból van a kerítés. De azért ekkora hazugság elég pimasz, még az indexesektől is :-/ 

az idei első

Két hatalmas orkán közé beszuszakolódott egy kis napsütés is.. Pénteken még ilyen fotókat lőttek Co. Clare-ben:

 és vasárnap pedig megérkezett a Christine nevű "superstorm", ami asszem már az ötödik vagy a hatodik vihar volt az elmúlt 20 napban.

(Iszonyat belvíz van mindenütt, a tengerparti városok víz alatt, a magas hullámok + a hatalmas szél iszonyatos dolgokat csinált. Több millió eurós károkról beszélnek.. és még mindig nincs vége..)

Na, de szombaton tényleg jó idő volt, el is húztunk a Wicklowba. Ha már a racionalitás jegyében decemberben kibővítettük a kocsiparkot LOL, és a  f*s idők miatt nem tudtuk kipróbálni, h milyen is egy kirándulás vele/benne, épp itt volt az ideje kipróbálni hosszabb távon.

Ragyogó napsütés volt végig, és bár csomagoltam meleg teát termoszban, de egy másfél órás séta után nagyon-nagyon jó volt a kocsiba beülni és átmelegedni :D

A völgyben hideg volt, de a parkolók tele voltak, és szinte tömegben sétáltunk..na, ki volt már mindenki éhezve a jó időre.

kis karácsony

A Vízkeresztet (Epiphany) az írek Little Christmas-nek (Nollaig Bheag) vagy Women's Little Christmas-nek (Nollaig na mBan) is hívják.

A hagyományok szerint ezen a napon az anyák, nagymamák erre a napra felmentést kapnak a háztartási teendők alól, a családfők főznek ebédet, gondoskodnak a gyerekekről, és esetleg extra kimenőt is kapnak a  hölgyek a barátnőikkel.

Így köszönik meg a családtagok a karácsonyi sütés-főzésben megfáradt asszonyoknak az elmúlt 12 napot.

Szokás még apróbb ajándékokat adni az anyáknak/nagyanyáknak.