a hét jóhíre

Nagyon sűrűek most a mindennapjaink, de mindenképp meg kell írnom, hogy Beni ujjbegye él, és úgy tűnik, hogy minden rendben.
A plasztikai sebész nagyon szép munkát végzett, el sem hiszem, de felszívódó varratokat tett bele, így csak leszedték a kötését, megnézték, és mindannyiunk nagy örömére nem halt el.
(a kötést amúgy úgy vették le, hogy hidrogénperoxidos cuccban áztatták, míg rétegenként le nem tudták szedni... és közben persze az elmaradhatatlan "you are the best boy" és "good boy"-t mondták felváltva.. kapott nyalókát is a végén, szóval nagyon-nagyon boldogok vagyunk. Kontroll júliusban.)

Hook-head

Kitavaszodott.
Remélem, hogy végérvényesen... hetek óta sárgállanak a nárciszok, úton-útfélen (komolyan, tele az egész ország nárcisszal), de olyan hideg szelek fújtak, hogy nagyon nem dobott fel.
De 2 napja szélmentes, 16 fokos, napsütéses tavasz van.. :D
Így tegnap -a tavasz ittléte és Buddy-nap alkalmából :DDD-, elcsavarogtunk Délre, a Hook-head-hez.
Minden csodálatos volt: a szél SEM fújt a tengernél, apály volt.. a tenger nagyon békés volt, kevés ember volt (nekünk ez nem ám egy elhanyagolandó szempont).

Remix

Henry Charrier-től kezdve a Prison Breakig sok helyen, sokan lefestették már, amikor a zárt társadalmi körökben átértékelődnek a dolgok. Értem ezalatt, mikor a börtönben egy körömreszelő például a valóságos értékének akár a tízezerszeresét is érheti. Talán durva a hasonlat, de ebben a kisvárosban elég sok magyar van ahhoz, hogy valamiféle miniatűr társadalomként funkcionálva bizonyos dolgokat devalváljon, és bizonyos dolgokat meg felértékeljen. Talán az emberi kapcsolatokra is igaz lehet ez. Nem tudom, de az előző postot újraolvasva olyan érdektelennek, kicsinyesnek tűnik az egész történet, olyan nem elegáns…olyan méltatlan…hogyismondjam csak…szóval olyan kicsit más….így érzem

villany lekapcs.

Gyertyafényes kártyázás, szelektív-szemét égetés a kandallóban.. :D Jó volt. :D

Johanna

"A névanalízis szerint a Johanna név magas életszínvonalra ad erős vágyat. A név viselői számára fontosak az anyagiak, de szívesen osztják meg másokkal, amijük van. Együttérzéssel fordulnak azok felé, akiknek problémái vannak, és ahogy tudnak, segítenek. A munkájuk is akkor elégíti ki őket igazán, ha segítő jellegű tevékenységet végezhetnek elsősorban szociális, vagy gazdasági területen. Mivel fontos számukra az üzleti és az érzelmi világ is, és igen nyitottak, könnyen ismerkednek különféle beállítottságú emberekkel. Szeretik a természetet, szívesen töltik idejüket a szabadban."

A mi Johannánkat a zene érdekli jelenleg a leginkább, karmesternő szeretne lenni, vagy zene- (zongora) -tanár..
Tény, könnyen barátkozik, szeret beszélgetni, de igazán barátságot nehezen köt.

Earth Hour 2009

Idén is lesz A Föld Órája.

Ha tudsz, csatlakozz Te is és kapcsold le a világítást 2009. március 28-án, szombaton, 20.30-kor és regisztrálj a http://www.earthhour.org weboldalon! Mi regisztráltunk, ahogy tavaly is. (bejegyzés 1. - bejegyzés 2. )

a műtétről

A közeli kórházban nagyon kedvesen, és gyorsan bántak velünk, de sajnos nem tudják ők műteni, csak Dublinban tudták altatni Benit. (és a 3 év alatti gyerekeket). Másnap kora reggelre hívtak be a Crumlin-i (dublin) Gyerekkórházba, és hiába akartunk volna azonnal útnak indulni, nem lehetett..ui.plasztikai sebész csak fél nyolctól volt.

A kezelő doktornő mutatta a saját ujját, vele ugyanez történt - és alig látszik. Egy rtg-t is kért, hogy kizárja a törést. Törést nem láttak, szóval hazajöhettünk, (éjjel egyre értünk haza) majd hajnalban indulhattunk újra útnak.
4-kor keltünk, fél 5-háromnegyed 5 körül indultunk. Aránylag nyugodtan telt az éjszaka, Beni végig aludt, éjféltől nem ehetett-ihatott, ezt kissé nehezményezte.
A dublini kórházba én egy nővérrel elmentem egy felvételes szobába, Buddy pedig a regisztrációt intézte.
A felvételes nővér nagyon kedves volt, Benivel is próbált társalogni. A vizsgálat-felvétel után hozott kávét nekünk, Beninek egy kis innivalót, mert valszeg csak késő délelőtt lesz a műtét.., kérdezgetett, hogy kérünk-e még szendvicset, vagy kexet.. de már ezt a kiszolgálást is teljes elképedéssel éltük meg.. meg Beni mellett, aki éhes volt, nem fogunk enni.
8-kor megvizsgálta az orvos, tájékoztatott, elmondta, hogy egy ici-pici esély van arra, hogy az ujjhegye el fog feketedni (elhal) és az majd leesik.. és kicsit rövidebb lesz az ujja.
Nagyon drukkolunk, hogy ez ne következzen be.
Az emergency váróban ültünk eztán még 3 órát: volt babaház, ahol nagyon jó volt bebújni.. meg pedálos kisautó, meg kisebb-nagyobb játékok.
Aztán a váróból felkerültünk az ún. "Medical Day Unit"-ra, ahol az egynapos sebészet kisbetegei voltak. Kaptunk egy nővért (2 betegre volt beosztva), aki hozott hátulkötős egyen-pizsit, ő is tájékoztatott, és vártunk megint.
Negyed 12-re lett szabad műtő, egészen a műtőig bekísérhettem, én tartottam, míg a maszkot rátették, és míg be nem aludt.. akkor ki kellett jönnöm, és bár a műtét csak 20-30 perces, még egy órát a megfigyelőben tartották.
Amikor kihozták az ágyához, jókedvű volt, mosolygós, csak az ágyban maradást nem szerette..sokkal inkább akart játszani a sok-sok játékkal. De az ágyába vittük, amit csak lehetett.
Kapott enni-inni.. és fél 4-kor elmehettünk.

2 hét múlva kötözés, kontroll.

Jól van, a kezét fel kell kötni, ezt nem szereti, de kemények vagyunk vele. Ui. a kötést nem érheti víz, és a varrataira is vigyáznunk kell.

nemhiszemel-kórház-műtét

Beninek ismét rávágták az ujjára az ajtót. Az ujjbegye 3/4-e levált.. a helyi ügyelet-közeli kórház-dublini gyerekkórház.. tömören.
Altatásos műtét, csak Dublinban volt olyan maszk, ami Benire való.. -varratszedés 2 hét múlva, addig drukk, hogy a visszavarrt rész élő legyen.
Röviden.
Hosszan majd, nagyon sokkoló volt a dolog, tiszta para voltunk mindketten, hogy mi lesz-hogy lesz..

Most már jól van, kicsit fájlalja, de tud játszani, remélhetőleg ez volt legnehezebb napja.

gyerekek és az angol

Amit már nagyon régóta meg akartam írni:
Buddy a 3 legnagyobbal naponta átlagosan 2-3 órát angolozik (illetve a kedvenc sorozatukat -Ncis és Dr. House- eredeti nyelven nézik. Igaz, felirattal, de egyre több mindent megértenek), a kicsikkel inkább csak játszunk, meg általunk ismert angol dalocskákat éneklünk nekik.
Ami a cél, hogy egy jól megalapozott, nyelvtannal és a "miért így mondjuk"-kal tisztában legyenek (a nagyok természetesen), és erre az alapra pakolódjon rá majd az iskolában az élő nyelv. Meglátjuk, hogy ez mennyire lesz elég, de az nálunk már a full megjátszás (lenne), hogy mi is angolul beszéljünk a gyerekekhez. (Én az itthontanulásnál is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a magyar nyelv tanulásába-történelmébe, mint pl. a matematikába.)
Írtam már Tomi kapcsán, hogy milyen strammul megállja a helyét, nem fél ismerkedni.. és igen, már össze is veszett ír kölyökkel...
Beni is nagyon jól veszi az akadályokat: van egy kislány, Tory. 4 éves, nem messze lakik tőlünk. Rendszeresen játszanak együtt, Hanna-Kari segít neki az oda-vissza beszélgetésben.. a minap is együtt játszottak, fogócskázni akart Beni.. mondja Torynak, hogy fogócskázunk? És nem várta meg, míg besegítünk, már mondta is : "Doli (így mondja), gotcha.."
Teljesen tudatosan köszön, mondja, hogy köszönöm.. és foglalkozik azzal, hogy ki milyen nyelven beszél.. (nagyon boldog, hogy hamarosan megérkező I., a kortársa, magyarul beszél.. :P )
Marci és Jancsi kisebb, egyszerűbb párbeszédeket már ki tudnak alakítani, de korban hozzájuk passzoló, fiúgyerek nincs a környékünkön..

Powerscourt-vízesés

A mai napra rendelt napsütés megérkezett, 14-15 fokokkal.
Reggel legyártottunk -nemíromlemennyiségű- szendvicset, aztán tegnap Tomi (!!!!) sütött pogácsát, és azt csomagoltunk még.. meg labdát, innivalót.. ilyesmiket.
Újra a Wicklow-hegység.. most kicsit északabbra, mint múltkor.. irány a Powerscourt-vízesés.

Ez Írország legnagyobb vízesése, 121 m magasról hullik alá a víz.
A park, ahol a vízesés található, belépődíjas, nekünk 30 euróba került a belépés. Már messziről lehet látni a vízesést. Egy csodás kis park van a vízesés előtt, ahol hatalmas fák és gyönyörű zöld rét várt minket.

Egészen közelről is meg lehet nézni, eléggé sziklás a környéke, de ez a legtöbb embert nem tartja vissza attól, hogy jóóól megnézze magának a vízesést. :D

A kis tavacskát, ahová a vízesés belefolyik, az írek csak "Whiskey"-nek hívnak.. a víz színe nagyon hasonlít a nemes nedű színéhez.

Kissé arrébb, a parkoló mellett, játszótér van, kis büfé, wc.

Hazafelé egy csodálatos utat választottunk, a Sally-Gap felé, a panoráma miatt.
Többek közt a Lough Tay-re... ami azt hiszem magánkézben levő területen van, illetve nem találtunk odavezető utat..még.

Addig is a széllel viaskodva gyönyörködtünk benne... és a tőzeg-lápvidékben..

És bónuszként: a srácok így "védekeztek" az széllel szemben a hegyen: