Henry Charrier-től kezdve a Prison Breakig sok helyen, sokan lefestették már, amikor a zárt társadalmi körökben átértékelődnek a dolgok. Értem ezalatt, mikor a börtönben egy körömreszelő például a valóságos értékének akár a tízezerszeresét is érheti. Talán durva a hasonlat, de ebben a kisvárosban elég sok magyar van ahhoz, hogy valamiféle miniatűr társadalomként funkcionálva bizonyos dolgokat devalváljon, és bizonyos dolgokat meg felértékeljen. Talán az emberi kapcsolatokra is igaz lehet ez. Nem tudom, de az előző postot újraolvasva olyan érdektelennek, kicsinyesnek tűnik az egész történet, olyan nem elegáns…olyan méltatlan…hogyismondjam csak…szóval olyan kicsit más….így érzem
3 megjegyzés:
Én úgy gondolom, hogy mindennek más az értéke a helyzettől és személytől függően. Igen, lehet kicsinyesnek tűnik most már, vagy évek múlva, de AKKOR és OTT és NEKTEK az fontos volt. Persze... nem rágódni rajta évekig, de ott átélni és továbblépni valamilyen konklúzióval. (Emlékszem innen nézve milyen béna pulóvereket kötöttem 14 évesen. De az akkor és ott fontos volt, hogy ma már tudjak jobbakat kötni. Amik majd 20 év múlva megint förtelmesenk fognak látszani. :DDDDDDDDD De nem fogom letagadni, mert abból építkeztem.)
Szerintem pedig az érzékenység és a nyitottság az amiről szólt az előző poszt, és amibe belegázoltak. Szerintem ez nem kicsi dolog, hiszen így érezted és teljesen érthetően. Szerintem is ez egy olyan poszt amit most kiírtál magadból és túl is lépsz rajta...ők meg maradnak olyanok...ami sajnálatos ... NEKIK!!
;)
Szunyo, jó a pulcsis hasonlat :D
V, úgy legyen, éééémen :D
Köszönöm a hozzászólásotokat.
Megjegyzés küldése