Az elmúlt napokban volt Karinak egy énekversenye, amire sokat készült. Szólóban 3 féle dalt kellett énekelni, duettben meg 2 félét. 
Ma megállítottak a zsaruk. Itt a faluban, fél kilométerre tőlünk. Astrával voltam, papírok nélkül, Verbénának szaladtam ki a patikába újabb doboz neocickányért. Persze lejárt forgalmi, zöldkártya, biztosítás nuku…jegyzőkönyv, feljelentés, várhatom a Közlekedésfelügyelettől a büntetést . Fasza. Csak itt a falun belül mászkáltunk ezzel a kocsival, tudván, hogy nincs rajta vizsga. Ki a fene gondolta volna, hogy a falu közepén felvonul a yard, és kamerával nekiállnak mérni….agyrém.
A vicc az, hogy a közeli autópályaépítésről percenként száguldoznak a húsztonnás kamionok, és a rendőrök miatt sem zavartatták magukat. Tudnak valamit, ugyanis egyet sem állítottak le közülük. Miért is? Ja, persze, hiszen az autópályépítés az ugye állami vállalkozás….a rendőrség is állami szervezet. Hát ugye, a saját fészkükbe máncsaknem szarnak bele. Nem úgy a lakosság….azok csak fizessenek….jó, nekem nincs jogom berzenkedni, valóban szabályt sértettem…de valamiért akkor is az jön le az egészből, hogy a rendőrség tevékenysége kimerül a bírságkiszabásban. Ennyit tudnak. Szarban van a büdzsé, kicsapunk valakit az útra, amilyen eszement rendszabályok vannak, úgyis kasza lesz, hisz gyakorlatilag, ha mindenki betartaná a lakott területen 50 km/órás max sebességet, megbénulna az ország.
Miért fáj az nekik, hogy én az egyébként teljesen rendben lévő autómmal felkocogok a patikába….vagy hogy a papa, akit leállítottak közvetlenül utánam befizet 20 ezer forint bírságot…ott totyogott a pénzzel a kezében, ahogy kiszállt a szuzukiból, a 10 éve kihízott nadrágjában, a kopott ingében. Nem elég nyomorultak az emberek….? Persze az egyik rendőr hölgy (?) rápirított, hogy „Nem itt kell fizetni, majd megkapja a papírt”….
Igaza van, persze, hoyg igaza van. De Tominak nem facsarodik össze a szíve a síró Marcika láttán/hallatán, hiszen a bátyja…és dúl benne az igazságérzet. Viszont én meg baromira sajnálom szegény kiskölyköt…úgyhogy villámgyorsan kimentünk Verbénával mi is….Marcival és Hannával körbeálltunk, és frizbit dobáltunk egymásnak úgy, hogy közben gonoszul elhajtottuk a Tomi-Jancsi-Kari hármast, hogy ők csak focizzanak a szabályaik szerint….aztán Jancsi bekéredzkedett hozzánk játszani, Tomi meg Kari meg leültek a földre, és néztek minket. Ekkor meg Őket sajnáltam meg :DD Nemsokára odamentem hozzájuk, hogy na mivan, nem focizunk…? Végül csapatokat alkottunk, Kari és én, Tomi és Jancsi…és játszani kezdtünk. Én ugyanolyan véresen komolyan véve, ahogy Tomi, amikor mi még Verbénával bent voltunk. Kihasználva Tomival szemben hogy erősebb, magasabb vagyok…és ronggyá vertük őket. Közben folyamatosan és nagy hangon biztattam Karit, minden rúgásánál agyondícsértem, hogy szép volt, gyönyörű volt, csak így tovább, majdnem bent volt….stb. Tomi a Jancsival csak morgott és veszekedett. Akárhogy kapartak, 16-6 lett az eredmény. Igaz, leizzadtam mint a ló, egyszer borultam is, de mi nyertünk.
Este a vacsoraasztalnál pedig beszédet tartottam Tominak, és elmagyaráztam neki az oktató célzatú foci-stílusom miértjét :DD Hogy ez a játék itt a kertünkben magunk között nem szólhat arról, hogy ki győzzön. Szólhat a mozgásról, a játék öröméről, az ügyességről, de szólnia kell a toleranciáról is, a figyelmességről is, a buzdításról is.
Mindettől függetlenül jól szórakoztunk :- )
Más: Vettünk egy gigászi buborékfújót, amivel nekiálltunk buborékokat fújni….a gyerekek imádták:
Ma délelőtt hihetetlen erejű tornádó söpört végig egy baranyai kis falucska, 3 ablakos fő úti házában.
Lecserélődött az én gépem is. A régit eladtuk, és most egy "kicsikét" vettünk, amit majd nem sajnálunk itthagyni. Velünk nem jöhetne amúgy sem, kell a hely a csomagtartóban. (a több kiló pirospaprikának és a tonnányi túrórudinak.. :DD )
