Képes beszámoló:
Jancsi 7 éves lett:
Tomi 13 éves lett:
2008. március 9., vasárnap
2008. március 8., szombat
szomszédolás
Délután Hannus átvitte a kisfúkat a szomszédba, malacokat nézni. 2-3 hetesek a kismalacok, és még nem láttak ilyen kicsiket, Beni tutira nem pontosabban.
Hanna meséli, hogy arra lett figyelmes, hogy Jancsi mondja a szomszédnéninek:
"... És az ocelot."
A szomszéd asszony kérdezi, hoyg az meg miféle jószág, ő arról még nem is hallott.
Erre Jancsi:
"Olyan, mint a petymeg."
:DDDDDDDD
Hanna meséli, hogy arra lett figyelmes, hogy Jancsi mondja a szomszédnéninek:
"... És az ocelot."
A szomszéd asszony kérdezi, hoyg az meg miféle jószág, ő arról még nem is hallott.
Erre Jancsi:
"Olyan, mint a petymeg."
:DDDDDDDD
Tamás
Nos, 13 év komoly kor. Már igazi tinédzser.
A külső megjelenésén ez már régebb óta meglátszik: bajuszkája van, borotválkozik, nyurga és kissé aránytalan még. A bensője is korábban ért: szuperül kifejlődött az igazságérzete, megfigyelhető rajta a kamaszokra jellemző okoskodás :P és érzékenység, minap láttuk elvörösödni, és igen, megint kezdődik a "teszt-korszak". Meddig mehet el, és kinél.. ez egy jó kis körforgás a gyerekeknél, van a csúcs, aztán kicsit lanyhul, majd megint erőre kap.
Most a humorral próbálkozik, igazán ebből vannak csak konfliktusaink.. hogy ez havernál poén, de én az anyád/apád vagyok fiam..
13 éve hajnali egykor arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Kissé váratlanul ért, (igazából azt hittem először, hogy Hannus bepisilt és attól nedves az ágyunk) merthogy a 37. hetet kezdtem csak el, Buddy éjszakás volt, és épp előző nap voltam orvosnál, aki szerint még legalább 2 hét, így a cuccaim sem voltak bepakolva.
A szüleim házában laktunk akkor még, a Dunakanyarban, és az egész utcában épp abban az időszakban csatornáztak. 4 hete esett az eső.. a Trabinkkal sem lehetett bejönni a házhoz, szóval az első sokkon túl, járt az agyam, hogy kinek szóljak és egyáltalán, hogy jutunk ki az utcából??
Végül anyósomat hívtam, ő volt akkoriban az egyetlen, akinek autója és telefonja is volt. (Buddyt nem is tudtam értesíteni). Egy jó óra múlva értek ki, én meg a cuccaimmal kiballagtam a saras trutyis utcán eléjük.
A kórházba menet megálltunk Buddy munkahelyénél, és szóltunk, hogy mi van, amint megjön a váltása, jöjjön utánunk.
Az ügyeletes orvos szerint "itt ma nem lesz semmi", majd lefeküdt aludni, engem meg betettek a megfigyelőbe. Azt hiszem én is elpilledtem, de egyszercsak arra ébredtem, hogy nagyon kell kakilnom..szóltam a nővérkének, aki persze hülyének nézett, hogy szinte észrevétlenül tűnt volna el a méhszáj.. pedig de.
Így kora reggel, 8:40-kor, apját meg sem várva, született meg Ketteskénk: Tamás Miklós úrfi.
Az akkori módi szerint nem szóltak arról, hogy:
- a baba ellilult, így oxigén alá tették
- a vizsgálatok szerint csak 2 köldökere volt, így extra Uh-ra és különféle vizsgálatokra van szükség.
Pár órával később odajött egy gyerekorvos, aki körvonalakban elmondta, hogy "most már jól van a fiúcska".
10 hónappal később kezdődött egy újabb kálváriánk: egy 2 esélyes immunbetegséget diagnosztizáltak nála. Granulocyta funtio defektus. Kicsit később lett egy -ma sem tudjuk miért- spéci bőrbetegsége. Az országban alig pár embernek volt ez, kísérletezés, megalázó helyzetek, harc az orvosokkal... végül kigyógyult, de nagyon sokat tettünk azért, hogy MI megtaláljuk a jó gyógymódot, aminek csak lehetett utánajártunk/olvastunk, és próbáloztunk. Aztán asztmás lett, és egy újabb betegség ütötte fel a fejét: Schönlein-Henoch purpura. Amilyen ijesztőnek hangzik, és látszik.. kezelhető és meg lehet gyógyulni belőle. Idővel.
6 éves korára az kórház-otthonlét arány fele-fele volt.
De szerencsére ez tényleg a múlt: az immunbetegségből a jó esélyt kaptuk: kinőtte. A spéci bőrbetegséget 3 év alatt kikezeltük. Az asztmánál is jók az esélyei arra, hogy kinője.
Mindene a sport - sokat bicajozik (az idei ajándékait is így kérte, kütyüket a biciklijéhez), focizik, kézizik, kosarazik- és a zene.
Zongorázik, és gitározni tanul az apjától. Szereti a r&b-t: Caramelt például, a Beatlest, és az RHCP-t. Ez a változatosság ami igazán jellemző rá, hogy nem ragad le egy stílusnál, vagy zenekarnál.
Pár kép róla:
A külső megjelenésén ez már régebb óta meglátszik: bajuszkája van, borotválkozik, nyurga és kissé aránytalan még. A bensője is korábban ért: szuperül kifejlődött az igazságérzete, megfigyelhető rajta a kamaszokra jellemző okoskodás :P és érzékenység, minap láttuk elvörösödni, és igen, megint kezdődik a "teszt-korszak". Meddig mehet el, és kinél.. ez egy jó kis körforgás a gyerekeknél, van a csúcs, aztán kicsit lanyhul, majd megint erőre kap.
Most a humorral próbálkozik, igazán ebből vannak csak konfliktusaink.. hogy ez havernál poén, de én az anyád/apád vagyok fiam..
13 éve hajnali egykor arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Kissé váratlanul ért, (igazából azt hittem először, hogy Hannus bepisilt és attól nedves az ágyunk) merthogy a 37. hetet kezdtem csak el, Buddy éjszakás volt, és épp előző nap voltam orvosnál, aki szerint még legalább 2 hét, így a cuccaim sem voltak bepakolva.
A szüleim házában laktunk akkor még, a Dunakanyarban, és az egész utcában épp abban az időszakban csatornáztak. 4 hete esett az eső.. a Trabinkkal sem lehetett bejönni a házhoz, szóval az első sokkon túl, járt az agyam, hogy kinek szóljak és egyáltalán, hogy jutunk ki az utcából??
Végül anyósomat hívtam, ő volt akkoriban az egyetlen, akinek autója és telefonja is volt. (Buddyt nem is tudtam értesíteni). Egy jó óra múlva értek ki, én meg a cuccaimmal kiballagtam a saras trutyis utcán eléjük.
A kórházba menet megálltunk Buddy munkahelyénél, és szóltunk, hogy mi van, amint megjön a váltása, jöjjön utánunk.
Az ügyeletes orvos szerint "itt ma nem lesz semmi", majd lefeküdt aludni, engem meg betettek a megfigyelőbe. Azt hiszem én is elpilledtem, de egyszercsak arra ébredtem, hogy nagyon kell kakilnom..szóltam a nővérkének, aki persze hülyének nézett, hogy szinte észrevétlenül tűnt volna el a méhszáj.. pedig de.
Így kora reggel, 8:40-kor, apját meg sem várva, született meg Ketteskénk: Tamás Miklós úrfi.
Az akkori módi szerint nem szóltak arról, hogy:
- a baba ellilult, így oxigén alá tették
- a vizsgálatok szerint csak 2 köldökere volt, így extra Uh-ra és különféle vizsgálatokra van szükség.
Pár órával később odajött egy gyerekorvos, aki körvonalakban elmondta, hogy "most már jól van a fiúcska".
10 hónappal később kezdődött egy újabb kálváriánk: egy 2 esélyes immunbetegséget diagnosztizáltak nála. Granulocyta funtio defektus. Kicsit később lett egy -ma sem tudjuk miért- spéci bőrbetegsége. Az országban alig pár embernek volt ez, kísérletezés, megalázó helyzetek, harc az orvosokkal... végül kigyógyult, de nagyon sokat tettünk azért, hogy MI megtaláljuk a jó gyógymódot, aminek csak lehetett utánajártunk/olvastunk, és próbáloztunk. Aztán asztmás lett, és egy újabb betegség ütötte fel a fejét: Schönlein-Henoch purpura. Amilyen ijesztőnek hangzik, és látszik.. kezelhető és meg lehet gyógyulni belőle. Idővel.
6 éves korára az kórház-otthonlét arány fele-fele volt.
De szerencsére ez tényleg a múlt: az immunbetegségből a jó esélyt kaptuk: kinőtte. A spéci bőrbetegséget 3 év alatt kikezeltük. Az asztmánál is jók az esélyei arra, hogy kinője.
Mindene a sport - sokat bicajozik (az idei ajándékait is így kérte, kütyüket a biciklijéhez), focizik, kézizik, kosarazik- és a zene.
Zongorázik, és gitározni tanul az apjától. Szereti a r&b-t: Caramelt például, a Beatlest, és az RHCP-t. Ez a változatosság ami igazán jellemző rá, hogy nem ragad le egy stílusnál, vagy zenekarnál.
Pár kép róla:
2008. március 7., péntek
Jancsi
Ma 7 éve, hogy világra jött Jancsi.
7 éve.. március 6.-án már egész nap voltak fájásaim, össze-vissza. De nem akartunk idő előtt bemenni, ui. pár nappal azelőtt már volt egy éjszakánk, amit bent töltöttünk a szülőszobán, majd hajnalban hazamentünk. Kocsi nélkül, hajnalban taxira vadászni a kórház környékén.. és persze ott a csalódottság érzete.. na, nem ezt nem akartuk még egyszer.
Így vártunk egészen sokáig.
Estére a húgomat szerveztük be gyerekvigyázónak, közben aznap Tominak kiesett az első tejfoga, úgyhogy még a Fogtündér szerepet is a húgomra testáltuk.
Egy barátunk átjött este 9-re, ő fuvarozott be a kórházba, a szokásos rutinok után biztossá vált, hogy mi aznap már nem megyünk haza: "szülünk".
Fél 11 körül kerültem be a szülőszobára, és nagyon jó hangulatban voltunk. Üres volt a szülőszoba, jófej szülésznők voltak, Buddy is örült, hogy ma már végre.. szinte észre sem vettük, hogy miért is vagyunk ott. A fájások is egész elviselhetők voltak, egyszer azonban nagyon nem volt már jó sehol, semmi. És bár a "jóslatok" ("sztem meglesz éjfélre") nem jöttek be, de
2001. március 7.-én, 00:15-kor megszületett V. János Zalán, 3300 grammal és 55 centivel.
Ő volt az, akivel végig együtt lehettünk a 2 órás megfigyelés alatt, akivel olyan rooming-inben voltam, ahol csak ő és én.. 5 napot voltunk kórházban. Nem miattunk maradtunk ilyen sokáig, hanem otthon felütötte valami kórság a fejét, Buddy 39 fokos lázas volt, és a gyerekek is megbetegedtek.
Mára egy csuda érdeklődő, nyitott és jó humorú fiúcskává cseperedett. Buddy szerint ő az "én fajtám" azaz igazából ő az, aki rám hasonlít mindőjük közül. (én csak álmodoztam ekkora szempillákról, mint ami neki jutott.. :DDDD)
7 éve.. március 6.-án már egész nap voltak fájásaim, össze-vissza. De nem akartunk idő előtt bemenni, ui. pár nappal azelőtt már volt egy éjszakánk, amit bent töltöttünk a szülőszobán, majd hajnalban hazamentünk. Kocsi nélkül, hajnalban taxira vadászni a kórház környékén.. és persze ott a csalódottság érzete.. na, nem ezt nem akartuk még egyszer.
Így vártunk egészen sokáig.
Estére a húgomat szerveztük be gyerekvigyázónak, közben aznap Tominak kiesett az első tejfoga, úgyhogy még a Fogtündér szerepet is a húgomra testáltuk.
Egy barátunk átjött este 9-re, ő fuvarozott be a kórházba, a szokásos rutinok után biztossá vált, hogy mi aznap már nem megyünk haza: "szülünk".
Fél 11 körül kerültem be a szülőszobára, és nagyon jó hangulatban voltunk. Üres volt a szülőszoba, jófej szülésznők voltak, Buddy is örült, hogy ma már végre.. szinte észre sem vettük, hogy miért is vagyunk ott. A fájások is egész elviselhetők voltak, egyszer azonban nagyon nem volt már jó sehol, semmi. És bár a "jóslatok" ("sztem meglesz éjfélre") nem jöttek be, de
2001. március 7.-én, 00:15-kor megszületett V. János Zalán, 3300 grammal és 55 centivel.
Ő volt az, akivel végig együtt lehettünk a 2 órás megfigyelés alatt, akivel olyan rooming-inben voltam, ahol csak ő és én.. 5 napot voltunk kórházban. Nem miattunk maradtunk ilyen sokáig, hanem otthon felütötte valami kórság a fejét, Buddy 39 fokos lázas volt, és a gyerekek is megbetegedtek.
Mára egy csuda érdeklődő, nyitott és jó humorú fiúcskává cseperedett. Buddy szerint ő az "én fajtám" azaz igazából ő az, aki rám hasonlít mindőjük közül. (én csak álmodoztam ekkora szempillákról, mint ami neki jutott.. :DDDD)
2008. március 5., szerda
zene
Nálunk szinte mindig szól a zene. Általában SK: hol Buddy játszik, hol a gyerekek, hol meg "csak" énekel-gyakorol valaki.
Amióta van a Nagyoknak mp4-ük, azóta elég sok klipet leszedek nekik a youtube-ról, így ha épp senki sem zenél, hát azokat nézik-hallgatják.
Írtam már, hogy a Dubliners nagy kedvence mindenkinek, Benitől-Buddyig.
Az egyik alapítótagja -Ronnie Drew- rákos.. neki írtak neves ír zenészek egy számot, amit minap mutattak be az ír tévében. (Bono szervezte, és hozzájuk méltóan, az ebből származó bevételek az Irish Cancer Society-nek folynak be)
Ez is már a gyerekeink kedvenc klipjeinek egyike:
Amióta van a Nagyoknak mp4-ük, azóta elég sok klipet leszedek nekik a youtube-ról, így ha épp senki sem zenél, hát azokat nézik-hallgatják.
Írtam már, hogy a Dubliners nagy kedvence mindenkinek, Benitől-Buddyig.
Az egyik alapítótagja -Ronnie Drew- rákos.. neki írtak neves ír zenészek egy számot, amit minap mutattak be az ír tévében. (Bono szervezte, és hozzájuk méltóan, az ebből származó bevételek az Irish Cancer Society-nek folynak be)
Ez is már a gyerekeink kedvenc klipjeinek egyike:
Mi lesz velem a kardom nélkül...?
Az én életem már több, mint 15 éve a harcról szól. Harcoltam a szüleimmel, a szerelmemért. Aztán harcoltam a családommal a házasságomért. És a gyerekeimért. Aztán harcoltam a társadalommal a választásomért, a döntéseimért. És azóta is harcolok a mindennapokért. Tárgyakért, eszmékért, elvekért….pénzért, természetesen.
Elmondhatom, hogy a harcaink, a döntések, amiket meghozunk, a munka, ami végzünk, a Terv, amin agyalunk..az mind-mind azért van, hogy jobb legyen. Elsősorban anyagilag. Jobb kocsi, szebb ruha, jobb életkörülmények, gyorsabb számítógép, szebb kert, élhetőbb élet. Ez motivál, ez lebeg körülöttem.
Amit akarunk, hogy létrehozzunk egy könnyebb, jobb életet magunknak, az világos, és egyértelmű. Nagyszerű cél, magasztos, kristálytiszta, és átlátható. De mi van, ha megcsináljuk..? Ha már nem kell a kard? Ha nem motiválnak a mindennapok? Persze ez most távoli, sokszor egész hihetetlen állapot. De hiszek benne, hogy elérkezik majd. És nagyon remélem, hogy nem éljük meg rosszul…
2008. március 4., kedd
ehh
Sokszor elkap a rosszkedv.. szegény családom, szenved is miatta(m) olyankor. Kissé undi vagyok, meg kicsit pokróc meg negatív és.... és egyáltalán, tessék engem békén hagyni.Ma is.. holott történnek jók, apró léptek (vagy ahogyan Bob Whiley-nak mondotta Marvin doki: Baby Steps) a Cél felé.. de valahogy ma nem vagyok igazán hasznára a családnak.
Ismét utolért a BridgetJones-effektusom, hogy olyan dolgok miatt szenvedek, ami röhejesnek hat(na), ha leírnám. (és már a jóég nem mossa le rólam, hogy moviejunkie vagyok..)
Túl sok mindenből csinálok problémát, és nem lenne szabad.
Buddy nyakon ragadott, és elmentünk "kenyérért" M-ra, kettesben, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet, autózzunk egy nagyot..
Jól is esett, határozottan lökött egyet rajtam.
És beállok a sarokba (vagy kivasalom a kezemet :PP ) is, mert nem tartom az újévi fogadalmamat, miszerint POZITÍVABBAN fogok gondolkodni.
Ejnyeno.
Ismét utolért a BridgetJones-effektusom, hogy olyan dolgok miatt szenvedek, ami röhejesnek hat(na), ha leírnám. (és már a jóég nem mossa le rólam, hogy moviejunkie vagyok..)
Túl sok mindenből csinálok problémát, és nem lenne szabad.
Buddy nyakon ragadott, és elmentünk "kenyérért" M-ra, kettesben, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet, autózzunk egy nagyot..
Jól is esett, határozottan lökött egyet rajtam.
És beállok a sarokba (vagy kivasalom a kezemet :PP ) is, mert nem tartom az újévi fogadalmamat, miszerint POZITÍVABBAN fogok gondolkodni.
Ejnyeno.
2008. március 3., hétfő
Hanna
Hannus abszolút első lett a Kisfaludy Napok Olvasottsági Versenyén. :DDDD
(először azt hittem, hogy csak az ő korosztályában, de nem, 7.-12.-ig volt meghirdetve a verseny.)
(először azt hittem, hogy csak az ő korosztályában, de nem, 7.-12.-ig volt meghirdetve a verseny.)
2008. március 2., vasárnap
ablakban
Az unokabátyus és Beni (jobb oldalt) egész sok időt eltöltöttek így az ablakban: autókat, traktorokat, kutyákat, pipiket, néniket, bácsikat nézve.. és nagyokat kurjongattak nekik. :D
2008. március 1., szombat
vendégek
Tegnap óta vendégeink vannak -nővéremék-, (a panzióban szállásoltuk el őket), holnap mennek haza.
Sajnos beszorultunk a házba, ma iszonyatos vihar volt, az Emma névre -nem is tudtam, hogy már ezeket is név illeti.. :O- elkeresztelt "szelecske". Hozzánk a széle jutott el, csak eső volt, meg egész nap nagyon durva szél.. a 3 nagy kiment a szántóföldekre sárkányozni, szuper jól reptették, mi meg a konyhaablakból néztük a fiúcskákkal a sááákányot.
Aztán elég miután lecsendesedett az idő, kivittük a gyerkőcöket kicsit megmozgatni, ill. egy leszakadt ágat tették el a fiúk az útból.
Sajnos beszorultunk a házba, ma iszonyatos vihar volt, az Emma névre -nem is tudtam, hogy már ezeket is név illeti.. :O- elkeresztelt "szelecske". Hozzánk a széle jutott el, csak eső volt, meg egész nap nagyon durva szél.. a 3 nagy kiment a szántóföldekre sárkányozni, szuper jól reptették, mi meg a konyhaablakból néztük a fiúcskákkal a sááákányot.
Aztán elég miután lecsendesedett az idő, kivittük a gyerkőcöket kicsit megmozgatni, ill. egy leszakadt ágat tették el a fiúk az útból.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)