50 és a B oldal

 Alant jól kihasználtam és megírta a nyári beszámolónkat, öröm volt újraélni.

Hazaérkeztünk és szinte rögtön augusztus is lett, elsején pedig 50 lettem.

Emlékszem, hogy kisgyerekként számolgattam, hogy mikor hány éves leszek, hogy 2000-ben 25.. és 2025-ben 50.. akkor olyan messze volt, és persze azt is gondoltam, hogy az 50-es ember már ugye fel lábbal a sírban van :)) Remélem én még nem tartok ott.

A szülinapom egy hosszú hétvégére esett, mindenki itthon volt, Alan lefőzte a családi ebédet, Kari egy fantasztikus emeletes tortát készített, plusz csinált  áfonyás mousse gömböket, amiket Franciaországban kajtattunk, mert ‘23-ban mennyi olyat ettünk, de idén egyszerűen nem találtunk semelyik cukrászdában.

Az az igazság, hogy egyszerűen tökéletes volt minden, társasoztunk is, ünnepeltünk is, és a lakás díszek még mindig (27 napja hahha) fent vannak, nagyon jó kis napot/hétvégét csináltak nekem.

A B oldal elkezdődött, rögtön az őszi kiruccanásunk tervezgetésével, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, lesz benne minden jó.

Kari hazajön addig, itt hagyjuk neki/k a kocsit, hoznak-visznek minket a reptérre. (Most lesz először az, hogy Shannonból repülünk, de Dublinba jövünk vissza)

Közben sor került végre egy újabb “beavatkozásra” és biopsziára, ami remélhetőleg negatív és végre magam mögött tudhatom az elmúlt egy év ír eü-s szarságait.

Általában január elsejével szoktak fogadalmakat tenni az emberek, nekem ez a nyaralás és a szülinapom segített abban, hogy újra átgondoljak dolgokat, nagy konklúzió nincs, csak kb annyi, hogy le kell szarni azokat, akik leszarnak, nem kell dolgokon stresszelni, és a jó dolgokra kell fókuszálni, hogy minél hosszabb és egészségesebb legyen ez a B oldal. Ugye milyen bölcs lettem így 50 fölött? :))) 

A srácok amúgy jól vannak: amíg nem voltunk itthon, Tomi átjött kutyaszitternek, (Kari pont ekkor volt Korfun 10 napig, ezért lesz ő az őszi szitter) mert azért felnőttség ide-oda, valahogy nem láttuk magunk előtt, hogy Marcin kívül bárki más képes 3szor megetetni Freddyt. No meg órákat sétálni vele. Plusz mindkét fiú (Marci, Jancsi) pont abban az időben indultak neki felfedezőútra, míg mi nem voltunk itthon. Jancsi bringával bejárta Észak-Írországot: elvonatozott Sligo-ig, onnan napi 40-60 kmt tekert, egy héten át..felment a Malin-headig, majd Derryből vonatozott vissza. Sátorozott, persze fos idő volt szinte végig.

Marci meg lement Kerrybe bivakolni. Neki nem volt rossz ideje, de szerintem ezt a sátor nélküli alvást nem Írországra találták ki.. azóta volt rendes kempingben is: a múlt hétvégén odaadtuk a kocsit neki, és egy egyetemi haverjával felment Donegalba, ott túráztak, sátoroztak, ez viszont nagyon jó volt, rendesen kedvet csinált nekünk is a kempinghez. (A túrát passzolnám azért haha)

Szóval nagyon jól ment itthon minden, Freddy is jó fiú volt, Larsie is. Szerették, hogy itt van Tomi és Catherine nekik.

Beninek volt egy fellépése egy art-fesztiválon, musical betétdalokat énekeltek a barátaival, nagy sikerük volt, élvezte nagyon. Hamarosan újra college, és alig várja. :) 

Közben mindenki tervez, utazik: Jancsi már Németországban van a barátaiknál, 2 hét múlva a 3 nagyobb fiúnk megy el Rigába pár napra, Mimike a szüleivel szept közepén meglátogat minket egy pár napra, aztán mi utazunk el 10 napra, és Kari és Tomi pedig megbeszélték, hogy jövőre közösen, négyesben mennek az Usa-ba 3 hétre túrázni. 

Szóval az élet zajlik, ezerrel, és ez így szép.