2025 nyár, 6. rész

 Másnapra az volt a terv, hogy kimegyünk az egyik beach-re. Én még otthonról kikerestem egy nagyon jó kis homokos strandot Narbonne közelében, ahova egész a partig le lehet gurulni kocsival, és még egy fain kis bár is van a parton. A szállástól jó órányi autóút várt ránk, így reggel összekaptuk magunkat, és lecsorogtunk. Pont úgy volt, ahogy néztem, hatalmas ingyenes, de elkerített homokos parkoló, itt le is tettük a verdát. Campingszék, hátizsák, kalapok, papucsok, törcsik...ezeket mind magunkra aggattuk, és végigmeneteltünk a homokban a vízpartig. Letáboroztunk. Ez egy hatalmas, 10 vagy 12 kilométeres strand, óriási hosszan nyúlik el. A víz szerintem hideg volt, de Verus imádta. Tűzött a nap, de fújt a szél folyamatosan. És még mobil árusok is voltak :)

Már kint voltunk egy ideje, mikor kérdezem Verust, mit szólna egy jó kávéhoz, meg egy fasza koktélhoz...nosza, sétáljunk vissza a bárhoz, ami a part és a parkoló között volt. Ahogy odaérünk látom, hogy nagy lefedett rész, asztalok, kényelmes székek, itt-ott rendesen fotelek, hű, mondom, de jó lesz itt lecsüccsenni...előttünk a tenger, felettünk az árnyékoló....Hát mit mondjak. Egy srác és egy csaj volt a pult mögött, egy szót sem beszéltek angolul....valahogy azért csak sikerült megértetniük velünk, hogy nem ülhetünk le az asztalokhoz (mindegyik üres volt), ha nincs foglalásunk (!)...depláne ha csak innánk, és nem enni akarunk. De a kis kerek fa bárszékekre leülhetünk az emelvényen. 

Mondanom sem kell, állva bedobtunk egy kávét, koktélt nem ittunk. Később csekkoltam a google-on a review-kat, hát, nem voltunk egyedül a véleményünkkel.

Miután kistrandoltuk magunkat, hazagurultunk, és a szokásos jacuzzi-s lazítás után megdumáltuk, hogy adunk még egy esélyt Carcassonne-nak, és megint lemegyünk a belvárosba, és ezúttal ugyanoda ülünk be, mint ahol a múltkor a pizzát ettük. Közben a Jacuzziban ülve másnapra vettem jegyeket a tőlünk nem messze lévő cseppkőbarlangba, mert állítólag kihagyhatatlan, és megdumáltuk, hogy a másnapi progi akkor legyen ez.

A pezsgőfürdőben felfrissülve, szépen megöltöztünk, és irány Carcassone. Ezúttal tehát célirányosan odamentünk ahhoz az egységhez ahol voltunk már, és ezúttal elkaptam az egyik pincért, hogy akkor hova ülhetünk. Enni is szeretnénk? ... jött a kérdés....Hát, mondom inkább iszogatnánk csak....Ja, hát akkor sajnos ide nem lehet....mondom ok, akkor eszünk is, tényleg mán ezen ne múljon. Le is ültettek minket.

Rendeltünk tehát a kis koktélok melllé egy burgert meg egy krokmösszijőt. A kaja okés volt, tök jól elvoltunk, iszogattunk, én rágyújtottam egy szivarra, és szóltam a pincérnek, hogy legyen szíves hozzon hamutartót. Amíg nem hozott, elővettem a kis saját utazós hamutartómat....Az este folyamán még 3 alkalommal kértem a hamutálat, de valahogy nem sikerült odahozniuk. Gondoltam, oké, akkor ha bemegyek fizetni (mert ugye odakint nem lehet), majd viszem magammal, és kiürítem, odabent biztos van kuka. Belépek a helyiségbe, rögtön az ajtó mellett fémvödör, belenéztem, tele szeméttel. Hopsz, beleöntöttem a hamutartót, és mentem volna a pulthoz fizetni, de a kis pincércsaj, aki épp belépett, elkezdett velem balhézni, hogy mit csinálok. Mutattam, hogy dehát az egy szemetes...és hogy négy alkalommal kértem hamutartót, de nem hoztak...de persze hiába beszéltem, úgy nézett rám a pincérlány meg a pult mögött álló másik, akinél fizettem, mintha belehánytam volna a pénztárgépbe. Fizettem és eljöttünk.

Megpróbáltuk tehát másodszor is, de nem jött össze. Valahogy a vendéglátás nem erősségük a franciáknak, mi legalábbis így tapasztaltuk.

Másnap felkerekedtünk, hogy megnézzük a Cabrespine barlangot. Ez az egyik legnagyobb barlang Franciaországban. Több, mint 1,6 millió köbméteres üreg, ami 80 méter széles, és 250 m mély. Az Eiffel torony vagy a Diadalív is elférne benne. 1934-ben fedezték fel, 1988-ban nyitották meg a nagyközönség felé, és bronzkorból való leleteket is találtak benne.

Vezetett túrán lehet látogatni...minket különösebben nem zavart, hogy nem értjük a kis nőt, aki egyébként nagyon lelkesen magyarázott. A szakadékba ki van vezetve egy függőfolyosó, persze üvegpadlóval...Verus nem mert kimenni a végéig, én igen....de elég félelmetes volt, mert az a bigyó folyamatosan mozog. Mindegy kimentem, aztán visszajöttem : ).

Az előtérben persze shop várja az embert, elég borsos áron lehet mindenféle szép kőképződményeket vásárolni. Nagyon nagy élmény volt bejárni a barlangot, és látni a monumentális, több méteres képződményeket, amik 100 évente csak 1-2 centit nőnek.

Hazafelé megálltunk egy boltban, mert vágytunk valami „emberkajára”.....a csöpp konyhában persze nem lehet nagyot menni, de Verus egy isteni csirkemellfilét dobott össze, krumplipürével és mennyei krémsajtos zöldsalátával.

Közben – szokásosan a Jacuzziban lazítva -  rákerestem egy helyre, amit hazafelé láttam a kocsiból. Nincs messze tőlünk, és ahogy az út elhaladt a folyóparton, láttam, hogy sorban ki vannak pakolva székek meg asztalok a korzón, és olyan jól nézett ki minden. mondtam Verusnak, hogy hagyjuk Carcassone-t, engedjük el, és adjunk esélyt ennek a kis városnak, aminek a neve Trébes volt. Kinéztem google-on a parkolást, szépen le is gurultunk este iszogatni.

Hát a hely szupernek bizonyult. Beszélnek angolul, le tudunk ülni, van kiszolgálás, van hamutál (haha), isteniek a koktélok, és a koktél mellé ajánlott tapas-felhozotal valami fennséges volt. Itt töltöttük az estét el, a folyóparton ülve, iszogatva, beszélgetve.. (Nekem annyira ízlett a negroni, hogy végül Verus vezetett vissza a szállásunkra :))