Másnap miután elköltöttük a reggelit (Amúgy itt a reggeli is spanyolos volt, azaz kurva sok édes tészta, meg joghurt-gyümölcs, és kevés felvágott/sajt szelekció....de a kávé legalább nem instant volt ) útra is keltünk Carcassone felé. Nem kellett sietni, hiszen mindössze 3 órás az út. Persze még Pas de la Casa-ban megálltunk kicsit vásárolgatni....most mit mondjak, a gyógyszertúl kezdve a vaníliáscukron át a dezodorig minden is sokkal olcsóbb, éshát az ember ezeket mindenképpen megveszi úgyis, tehát akkor miért ne...nem? De. Azért itt hagy írjam le, hogy azon elgondolkodtam, mennyi adóra húznak le minket az országaink....mert ha itt Íroszágban 30 euró körül van egy 0,7-es Paddys whiskey, akkor hogy a fenébe lehet a literes Andorrrában 12 euró alatt úgy, hogy azt itt gyártják le, odaviszik, tárolják, és még 4,5% adót is tesznek rá....és nyilván haszon is van még rajta. Őrület.
No, elhagyva Andorrát, kigondoltuk, hogy Foix városát megnézzük, Kari is dicsérte, hogy milyen szép, Ő már volt errefelé többször is. Hát, nem ma kezdtem a vezetést, de a körforgalomnál rossz kijáraton jöttem ki sajnos. És amikor láttam, hogy e miatt a hiba miatt 6,2 km-t kell menni visszafelé, hogy újra bejöhessek a körforgóba, na akkor úgy gondoltam, hogy köszi, akkor nem érdekel Foix ...lol... helyette Mirepois-ban álltunk meg nézelődni kicsit, ez a városka a vegeta/szódiumglutamát/idegméreg vegyes zöldségkockákból (hagyma, zeller, répa) készült ízesítő szülőatyja. A belvárosi rész meg van hagyva a középkori sztílóban, nagyon hangulatos hely....valami zene is szólt, kirakodóvásár is volt....meg persze a helyi templomba is bementünk, csodás volt az is. Itt amúgy már kvázi nehezen elviselhető volt a hőség.
Innen indultunk tovább a Cacassonne melletti kis falu, Villemoustassou-ban lévő szállásunkra. Azt hiszem ezen a napon fotózott le minket egy speedcamera, már meg is jött a bírság azóta, 83-al mentem a max 80 helyett....és realizáltuk, hogy Franciaország tele van kamerákkal, a legváratlanabb helyen, és nagyon sűrűn. Továbbá minden bokornál sebességkorlátozás van, és minden város közepén 30-as tábla. Nyilván miután villant a vaku, extrém módon oda kellett figyelnem, és innentől kezdve rigorózusan be is tartottam a korlátozást, ami általában azt eredményezte, hogy a helyi autósok mögöttem csapkodtak, integettek, káromkodtak......mert nem tudtak tőlem haladni. Na és persze amint lehetett, ki is lőttek, hogy megelőzzenek gyorsan. Extrém hasznosnak bizonyult az autónk „speedlimiter” funkciója, ami nem engedi túllépni az előzőleg beállított sebességhatárt.
A szállásunk egy cukorfalat kis kompakt méretű stúdió volt, felszerelve a mosógéptől kezdve a sütőn keresztül a nespresso gépig mindennel. Persze jó erős, jéghideg klímával, ez alap volt a 35 fokos hőségben. Kert is volt hozzá, 5 személyesj akuzzival, napernyővel, grillsütővel, és napozóágyakkal. Kipakoltunk, elhelyezkedtünk, és csobbantunk is egyet gyorsan. Kaptunk egy üveg ajándék rosét is.
A nap hátralévő részét pihenéssel és pezsgéssel töltöttük, majd estefelé kaptam egy kommentet valakitől, hogy „csak nem Pas de la Casa-ban vagytok?”....hát kiderült, hogy egy általános iskolai osztálytársam dolgozik/él itt Toulouse mellett, és előző nap ő is pont ott volt Andorrában. Fel is hívtuk egymást, hogy akkor miért ne talizzunk....így 40 évvel az általános iskola után lol. Megbeszéltük, hogy ő vonattal eljön Carcassonne-ig (nincs kocsija), és akkor ott talizunk, sétálunk egyet, megnézzük a várat, ilyesmi.
Másnap reggel a gyógyszertárban kellett kezdeni a napot, mert allergiás rohamaim voltak....orrom, szemem. Meg voltam győződva arról, hogy a jacuzzi, ahogy felpezseg, a klóros vízgőz belemegy az ember orrába, és biztos az irritál. Verus vett nekem gyógyszert meg orrsprét. Utána még vásároltunk valami kaját magunknak aznapra meg másnapra, ugyanis az Vasárnap volt, amikoris minden zárva van....és indultunk be a városba, hogy Zsoltival találkozzunk.
Érdekes volt 40 év után újra látni ezt a srácot....szóval ahonnan én jövök, kőbánya-prolinegyed....nem ritka az olyan életút, amilyen neki jutott. Abúzív szülők, nehéz sors....alkohol, szerencsejáték, pánikbetegség. Család nincs, csak a munka látástól mikulásig. Átdumáltuk ki-kivel mi történt, Lóhalálában átgázoltunk a városon, közben (jó)néhányszor sör-szünetet tartva. Viszont sikerült magamnak kalapot lőni egy kisboltban. Megnéztük a várat is (mondjuk nem olcsó, hármunknak fizettem 60 eurót)....majd beültünk a pizzériába a főtéren kajálni egyet. Majd visszasétáltunk az állomásig, ahol a kocsit hagytuk, és elköszöntünk egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése