A következő úti célunk már Andorra volt, ahová mindig is szerettünk volna eljutni. Valahogy ezek a törpeállamok mind nagyon tetszettek nekünk, ahol eddig megfordultunk. Monaco, Liechteinstein, Luxembourg....ráadásul Andorra eleve 1500 méter felett fekszik, és körbeölelik a Pireneusok hegység hegyei. Ja, és adóparadicsom, mert nagyon alacsonyak az adók, így a jövedéki cuccok eleve sokkal olcsóbbak, mint bárhol máshol az EU-n belül. Nyilván a szivar-, alkohol- és parfümkészleteinket itt töltöttük fel.
Andorrához érve ugyan volt határátkelő, de nem állítottak meg, csak intettek, hogy menjünk tovább. Egy alagúton kellett volna az utunknak vinnie, csakhogy azt épp felújították vagy átépítették...a lényeg, hogy át kellett vezetnünk a hegyen, ami alatt megy az alagút. Csodaszép volt az út, mondjuk szerencse hogy a kocsink automata, négykerékmeghajtásos, és 200 lóerő. Ha nem így lenne, lehet hogy annyira nem élveztük volna ezt az utat.
Andorrában 2 napot terveztünk eltölteni, és tele voltunk tervekkel. Üres tankkal gurultunk be az első kis városba, Pas de la Casa-ba, ahol gyorsan teletankoltuk a kocsit ( az 1,3-as benzinnel lol), és elintéztük a nagyját a vásárlásnak. Nem volt nehéz, ezen a helyen minden a shoppingról szól. Egymást érik az óriási áruházak, tele van minden alkohollal, dohánnyal, parfümmel, sífelszerelés-boltokkal, szédítő az egész. Parkolóhelyet találni nem egyszerű, és folyamatosan cirkulálnak a rendőrautók. Nem egyszer fül- és szemtanúi voltunk annak, hogy kikiabált a rendőr a kocsiból a parkoló autóra, hogy a vonalon áll, igazítson.
Érdekes, hogy az ország nyelve a katalán, de egyszerre beszélnek spanyolul és franciául....mondjuk a hotelnél, amikor beszálltunk a liftbe, egy öreg fószer okoskodva mondta, hogy a négy az katalánul ’kvátre’, és nem ’kvátro’...én mosolyogva megköszöntem, és közöltem vele, hogy magyarul meg négy. Nézett mint hal a szatyorban, aztán nevetett ő is. De a végén már kapásból nem azt mondtam mindenhol, hogy thanks, hanem hogy mucsász gráciász-mersziboku-tenkjuverimács.....az egyik eladó nevetve felelte, hogy obrigádó :):) Vicces egy hely nagyon. Mondjuk az nem volt annyira vicces, hogy mivel nem EU, ezért az adatforgalom-roaming nem jár ingyen...de szerencsére azért képben voltunk.
A hotelfoglalásunk Arinsal-ban volt, a falu végén, ahol gyakorlatilag vége van a betonútnak, onnan már csak túrázni lehet tovább menni. Hangulatos, 5 emeletes óriási hotel, safari-sztílóban berendezve...állatbőrök, kényelmes kanapék, fotelok, óriási kandalló....gondolom inkább télen van tele, a síszezon miatt, de most is voltak azért. A negyediken volt a lakosztályunk, az erkélyről leírhatatlan kilátás tárult elénk.
Este lementünk a bárba inni egy koktélt és kifújni magunkat, no meg persze megbeszélni a másnapi programot. Először rá akartam venni Verust, hogy túrázzunk fel a Coma Pedrosa-hoz, ami majdnem 3000 méter magasan van, és a hotel mellől indul a túra a csúcs felé. De aztán abban maradtunk, hogy nem feltétlenül jó ötlet a 30 fokban 20 kilométeres hegyi túrát csinálni, ráadásul nem épp a legfittebb formánkban voltunk. Szóval ehelyett egy kisebb túrát terveztünk, fel a „Solar Mountain” kilátóhoz, ami „csak” 2701 méter magasan van.
Reggeli után útnak is indultunk. A parkolóból egy üvegpadlós síkabinnal indultunk fel a hegyre, majd miután arról leszálltunk, felültünk egy chairliftre (libegő)...és azzal még vagy fél órán át mentünk felfelé a hegyek közé. A látvány leírhatatlan volt. Tavak alattunk, sziklák, erdők....ragyogó napsütésben, 30 fokos melegben, kristálytiszta levegőben, egy árva felhő nélkül. Mesébe illő utazás volt. Onnan egy jó félórás-órás hasalás következett a hegynek fel, és végül fent is voltunk a kilátónál. A hegygerincen vezet az út, és az egyik oldal Franciaország, a másik Andorra.
.jpg)
Maga a kilátó nagyon monumentális, körbe végig lehet sétálni rajta, és eléggé mozog a szélben....de a látvány csodaszép. Leérve megjutalmaztuk magunkat egy kávé-sör kombóval, mer' ami jár az jár :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése