2025 nyár, 8. rész

 Másnap reggel szépen bepakoltuk a maradék cuccainkat, és el is indultunk, tekintve, hogy jó kilencórás autóút állt előttünk. 

Itt írom le, hogy a tankolás egyáltalán nem volt egyszerű...mármint olyan értelemben, hogy az addig rendben van, hogy bedugom a kártyát, megadom a kódot, kihúzom, és mehet a tankolás....de egy idő után feltűnt, hogy ez úgy működik, hogy 150 €-t lelokkol minden tankoláskor, mindegy amúgy mennyit tankolunk. Mint kiderült, a maradékot csak jó pár nap múlva írják jóvá, így 3-400€-ba kerül két tankolás, ami amúgy egy százas sincs. Nem nagy gond, csak összezavarta kicsit a pénzügyeket. Merthogy miután pár éve a SAS légitársaság volt olyan cukorfalat, hogy véletlenül kétszer vonta le az 1600€-s repjegyeinket, azóta a revolutkártyával szoktunk minden nem szokványos fizetést csinálni, amire kisebb adagonként töltjük fel a pénzeket, így ha bármi gond van, nem nagy összeg vész kárba. Ezért derült ki hamar ez a dolog a tankolással....némi kutakodás után kiderítettük, hogy maga a kártya az oka....a revolut kártyát, aminek asszem litvániában van központja....mármint oda van bejegyezve....sokan nem ismerik el normál VISA kártyának, ezért a baszakodás. MIndenestre innentől kezdve a BankofIreland-es kártyánkkal tankoltunk, és azzal működött rendesen, azaz rögtön tankolás után jóváírták a maradék pénzt. Érdekes amúgy, hogy állítólag a benzinkutasok sztrájkjai miatt alakították ki ezt a rendszert. Abszolút embermentes minden tankolás. Akinek meg nincs kártyája, készpénzzel úgy tud tankolni, hogy vannak kutak ahol egy automatába be kell tenni a kápét, az kinyomtat egy blokkot, amin van egy QRkód, amit az automata kútfőnél be lehet scannelni, és akkor kiengedi azt a mennyiségű üzemanyagot.

Naszóval irány Angles, ahol befoglaltunk magunkank szállást egy Ibis Hotel-ben. Tök jó, mert ezek automata hotelek, odaérsz, bepötyögöd a foglalási kódot, fizetsz, és kiad egy blokkot, amin rajta van a szobaszám, meg a kód, ami nyitja az ajtókat. Ennyi. Korrekt szállás, alvásra tökéletes. jók az ágyak, van klíma, le lehet fürdeni, ennyi. Minden a költséghatékonyságról szól.

Útközben megálltunk egy olyan pihenőben, ahol kénytelen voltam a vécét lefotózni, mert annyira hihetetlennek találtam, hogy még létezik ilyen a balkánon kívül is. 

A hotelünkben jópofa kiírás volt, hogy van ingyen “gym”...ami annyit jelentett, hogy amikor mész fel a másodikra, akkor minden lépcsőfordulóban ki volt rakva, hogy milyen gyakorlatot csinálj....legalább volt a management-nek humorérzéke. 

Jót aludtunk, megreggeliztünk a hotelben, és elindultunk felfelé Normandia felé.

Itt Verus talált egy jó helyet Saint-Pierre-d'Arthéglise nevű településen, nem mondanám se falunak, se városnak, ilyen tanyavilág jellege volt, közel a Calais-éi komphoz, ami két nap múlva délben indult velünk vissza. Útközben megálltunk St. Malo-ban, ahol már átutaztunk régebben, de most leparkoltuk a kocsit, és bementünk a történelmi óvárosba. Óriási embertömeg, parkolóhelet is alig találtunk. Nagyon hangulatos kis kikötői város, sétáltunk a várfal tetején, bolyongtunk a régi falak között, megnéztünk egy szép templomot is, majd indultunk tovább a szálláshoz.

Megtaláltuk a helyet, de jó negyed óráig tartott, mire sikerült elérni, hogy a tulajbá észrevegyen minket....térerő nulla, hiába üzentünk, semmi válasz nem volt. Na de végül addig jöttünk mentünk a kertben, amíg kiszúrt minket. Ez egy nagy komplexum, több apartmannal, de rajtunk kívül nem volt más. Nagyon szuper kis kompakt helyünk volt, kényelmes ágy, felszerelt fürdő és konyha, kocsibeálló, és egy külön kis kiülő is az apartmann mellett. Körbe erdő mindenhol, nagyon szép kert.

 A tulajbá körbevezetett, megmutatott mindent, átadott egy könyvnyi kinyomtatott cuccot, ami hat nyelvre lefordítva tartalmazta a házirendet, továbbá utazási tuppeket, étteremajánlót, stb....

Lemostuk az út porát magunkról, és legurultunk a partra keresni egy helyet ahol vacsizhatunk. Amit az öreg ajánlott, oda csak telefonon bejelentkezve lehetett volna asztalt foglalni, meg amúgy is olyan tengeri izés étterem volt, mi meg azokat annyira nem szeretjük. Na de sebaj, nyár van, tengerparti részen egymást érik a strandok, csak van valami hely. Leparkoltuk a kocsit, kinéztünk a goggle-on egy pizzériát, de az halott volt, be volt zárva. Volt viszont mellette egy szimpatikus étterem. Odaléptem a pincérhez, aki pár perc (!) után szóba is állt velem, addig nagyon fontos arccal nyomkodta a monitort...kérdezem, van-e hely két főre. Visszakérdez, van-e foglalásunk? Mondom nincs. Áááá....csóválja a fejét...talán fél óra-óra múlva....Dobtuk a helyet, vele szemben viszont volt egy másik, ahol láthatóan alig ültek a kerthelyiségben. Ott sikerült leülni, az asztalunk elé állítottak egy táblát, amire fel voltak krétával írva a kaják....persze franciául. Italokat megrendeltük, aztán jött a google-szótár, hogy akkor mi mit jelent. Végül a nap fogásából kértünk halat meg krumplit, és nagyon jó választásnak bizonyult, mert isteni volt. Ittunk hozzá finom don papa rumot, és ettünk utána egy Montblanc nevű desszertet, amiben gesztenye is volt.

Utána még kiautóztunk a partra, megnéztük a kikötőben a hajókat, aztán irány haza. 

Otthon elővettem a leírhatatlanul finom kávés dictador rumot, amit Andorrában lőttem, és kiültünk iszogatni Verussal. Gyertyafény, szivar, prémium pia, mi kell még....

közben tervezgettük a másnapot, Az öregnek a leírásában volt egy javasolt útvonal, ami végig megy a partszakaszon egész északig, még Cherbourg fölé, leírva hogy hol, mit érdemes megnézni. Nagyon korrekt, részletes leírás volt, elhatároztuk, hogy akkor másnap meg is lépjük. Közben Verus olvasgatta ezt az írást, és mondja, hogy azt írja a pasas, hogy ne feledkezzünk meg róla, hogy este 11 után a mesterséges fényre jönnek a lódarazsak....mondom MI??....Ááá, mondja Verus, biztos szúnyogot akartak írni, csak rossz a fordítás....megnéztük az eredeti francia nyelvű szövegben, melyik az a szó, szótárba beírjuk: basszus, az LÓDARÁZS...órámra nézek: fél tizenegy.....na mondom most azonnal húzunk befelé. Pillanatok alatt összepakoltam a laptopot, a piát, a szivart elnyomtam, mécsest elfújtuk, és határozott ütemben visszavonultunk a házba....